Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


9 fejezet

2012.02.08

9 fejezet

- Most őszintén Cross miért kellet azt a lányt ide engedni? Vágta le magát dühösen Annabells az egyik székbe. Az igazgató álmosan dörzsölgette a szemét.
- Ez nem várhatott volna reggelig?
- Nem, el leszek foglalva három napig… és Zero is. Így létszike helyettesíts minket.
- Miért?
- Magán ügy. Beszélj szépen, miért is kellet ide engedned?
- Mert ide akart jönni. Kuran úrfi és én sem láttunk semmi akadályt, hogy ide jöjjön.
- Aha – kulcsolta össze a karjait.
- Mi a bajod Sabrinával?
- Az hogy él.
- Ne légy ilyen. Sabrina rendes lány.
- Na persze. De gondolkodj el azon kedves igazgató úr – emelete ki a férfi tisztségét Annabells komoly arccal – hogy mit is jelent az a fogalom a mágiában, hogy manipulátor. Cross szeme egy pillanatra megrebbent majd a homályba veszet a szeme fénye. Annabells csalódottan sóhajtott és kiment a szobából.

Annabells Zerora nézet, aki kíváncsian várta, hogy megmagyarázza a dolgokat. A nő Zero felé intett, aki leült mellé.
- Még mielőtt elkezdeném… nem baj, ha kérnék tőled valamit.
- Nem. Mi az?
- Ha átváltoztatlak, tiszta vérű leszel, de meg marad a vadász erőd is. Arra kérlek, soha ne szállj szembe velem. Légy hű hozzám. Kövesd az utasításomat. Légy a társam, szolgám… de legfőbbképpen a barátom. Tudom, hogy sokat kérek, de ez fontos nekem. Zero bólintott.
- Ígérem.
- Rendben. És még valami.
- Mi az? Kérdezte szinte már öröm ittasan. Annabells a fiú felfordult az egész testével. A nő szeme vörösen felizzott.
- Rohadt fájdalmas lesz – még mielőtt Zero tiltakozhatott volna Annabells az ágyra lökte és a nyakába harapott. Zero pupillája összeszűkült égető fájdalom járta végig a testét. Annabells könnyei kibuggyantak tudta, amit tesz, elítéli a vámpír tanács és a vadász szövetség is. Át karolta a férfit és bele kapaszkodott. Zero érezte mikor a lány könnyei végig folynak, a nyakán érezte a lány, remegést mikor belekapaszkodott. Visszaölelte így enyhítve a lány remegését. Annabells elszakadt Zero nyakától és letörölte a szájáról a vért.
- Három napig szenvedni fogsz. Még csak ég a tested… de ennél rosszabb is lesz. Potyogtak a könnyei a lánynak.
- Ne sírj Bells, semmi baj.
- Nem sírok én Zero. Én nem sírok. Zokogta a lány – sajnálom. Én annyira sajnálom.

Aidou gyanakodva figyelte, ahogy a harmadik nap is Yagari felügyelt. Nem tetszet neki, hogy Bells és Zero együtt tűntek el. Ezt a véleményét el is mondta mindenkinek és meglepetésére Yuuki lelkes támogatója lett.
- Nem illenek össze. Ők ég és föld. Jobb lenne egymástól eltiltani őket. Zerora rossz hatással van az a lány – mondta szikrázó szemekkel Yuuki és közben le sem vette a szemét Yagariról.
- Van benne valami. Bells valamiért furcsa nekem. Kedvelem meg minden, de furcsa. Fonta össze a karjait Aidou. Yuuki nagyot bólintott hozzá. Akatsuki a hátuk mögött nagyot sóhajtott.
- Már kezd nagyon unalmas lenni, amit ti ketten műveltek. Nem is csodálkozom, hogy Kuran úr már nem is jön ki a szobájából.
- Nem ott van – Mondta Ruka nagy tájékozottan – már elég régen elment az igazgatóhoz és igencsak feldúlt volt.
- Miért? Kérdezte Aidou.
- Biztosan az a lány miatt. Az a Bells. Nyakaskodott Yuuki.
- Nem hiszem. Egy nappalis diák miatt? Ingatta a fejét Akatsuki.

- Hogy teheted? Mond Bells, hogy teheted ezt Zeroval? Üvöltötte magából kikelve az igazgató.
- Most azonnal végeznem kellene veled – üvöltötte már Kaname is.
- Próbálkozni szabad kár, hogy kivitelezhetetlen. És csak úgy mellesleg Zero kérte tőlem és én ki vagyok, hogy egy vágytól eltérítsem – nevetett fel a nő. Kaname megragadta a nőt az egyenruhájánál és felemelte. Kaname szeme vörösre izzott.
- Te csak is azért csináltad, hogy engem bosszants és Yuukit elved tőlem. Annabells szemei ridegek lettek. Megfogta a fogva tartója kezét és lefejtette a ruhájáról.
- Ostoba vagy Kuran. Neked fogalomzavarod van. Nincs olyan, hogy én elveszek tőled valamit neked soha nem volt a tied a lány. Yuukin múlik, kihez húz majd. És csak úgy a te családot volt az, aki elvet mindet, ami fontos volt nekünk. A szüleimet, a klánomat – sziszegte a nő.
- Te… indult a nő felé a vámpír, de akkor Zero a nő elé állt.
- Ne merészeld – villantotta ki a fogait Zero.
- Észre sem vetetlek - mondta a férfi, de hangjában és az arcán nem látszott a döbbenet. Kaname végig mérte a fiút, majd undorodva meredt rá.
- Tiszta vérű lettél, de a vadász éned még benned van. Undorító korcs vagy.
- Nem. Ő nem. Zero nem csak tisztavérű vámpír és vadász, ha nem az én fivérem is már. Bánj vele, tisztelettel drága rokon. Kaname undorral az arcán Bells szemeibe nézet.
- Soha, hallod soha nem fogok tisztelni egy korcsot és egy boszorkány… drága rokon - vicsorogta a férfi.
- Majd fogsz, mert nem lesz más lehetőséged. Eljön, az a nap mikor könyörögni fogsz az én segítségemért. Jönni fogsz, mert nem lesz más lehetőséged, mert az én segítségem az én mágiám erősebb nálad Kuran Kaname. És ami Zerot illteti mától ő is éjjelis. És ha ellenezni próbálod, fejedre nagy bajt hozol. Hiszen ő is egy vámpír és egy vámpírt nem a vér hajtja? A gyilkos ösztön –lépet a férfi elé és olyan közel ment hozzá, ahogy csak tudod – a mérhetetlen nagy vágyódás a vér iránt, ami népünk élet erejét adja.  Lehet, hogy te vagy a legtisztább vérű vámpír ezen a világon, de a te szemeid is látják a pulzáló eret melyben a fajtánk életereje rejlik. Vállalnál egy olyan kockázatót, ami felfedné a halandók előtt népünk létét. Vállalnád drága bátyám?
- Nem vagyok bátyád és nem is vállálom a kockázatot, de ha bármi bajt okoz, megölöm.
- Próbáld csak meg… bátyám. Húzódott mosolyra a szája a nőnek.

Bells hátra dőlt Zero ágyán, míg az a ruháit pakolta. Figyelte a férfi minden mozdulatát és elmosolygott. Zero észrevette és kiegyenesedett.
- Miért bámulsz? Mi olyan vicces?
- Az egész lényed ragyog mind, ha valami nagy boldogság lengné körbe. Olyan meleg és tiszta az a fény. Mond ezt a fajtaragyogást ti, hogy hívjátok? Hogy lehet ilyet szerezni? És miért megfoghatatlan? Zero elmosolygott.
- A boldogság egyik fajtája talán a legédesebb és a legkeserűbb egyszerre. Ezt hívjuk szerelemnek. Nem meg fogható inkább csak érezhető. És hogy tudnál, hozzál jutni? Ezt magad is jól tudod úgy, ahogy a fény nevét is. Mond miért kérdeztél olyat, amit magad is tudsz.
- Nem tudom, csak kíváncsi voltam te most éppen mit érzel milyen a gondolatot. Nagy szíved van Zero és tudom a sors neked valami nagyon jót és fontos dolgot jelölt ki. Remélem az út, amelyre ketten léptünk nem vész homályba. Mert a lelkemet valami nagy súly nyomja valami fenyegető gonosz közeleg, és a lelkem remeg és retteg. Félek, hogy majd elvállnak útjaink, és ha ez megtörténik, arra kérlek, ne kockáztass, nem küzdj értem légy szabad és védd, meg ami fontos neked. Védd meg az életed értelmét az, akiért szenvedtél három egész nap. A pokolmardosó lángjait soha nem felejtsd, mert ha igen már nem az, vagy akinek ismertelek.
- Miért?
- Hogy-hogy miért drága testvér. Ha elfejted elfejtesz engem is. Én a kínzod voltam az, aki bele kényszerített ebbe a sötét világba. Egy nap gyűlölni fogsz… gyűlölni fogsz mindennél jobban.
- Mondasz itt hülyeségeket – vágta fejbe egy könyvel a lányt Zero – én soha nem foglak gyűlölni, mert egy esélyt adtál nekem, hogy Yuuki és én boldogok legyünk. Nem vagyok hálátlan és egy nap kamatostul visszafizetem neked… hugicám. Annabells halványan elmosolygott.
- Köszönöm Zero nagyon köszönöm.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.