Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5 fejezet

2011.07.21

 

5 fejezet

 

Legszívesebben meghalt volna. Gondolta magában Annabells miközben Aidou mellet sétált hatalmas feltűnést okozva a városlakóknak. Aidou nagyon élvezte, ahogy a lányt uralma alá vonja a kétségbe esés. Megragadta a lány apró kezét és gyengéden megszorította és közben magához rántotta.

- Enged el a kezemet – suttogta a lány.

- Nem vagyok hajlandó. Ez egy randevú.

- Egy francot. Aidou…

- Hanabusa vagy Hana.

- Jól van… Hanabusa…

- No, nézd mennyire összebarátkoztunk. És néz már itt is vagyunk. Nyitotta ki a cukrászda ajtaját és előre engedte a lányt. Bent elég sokan voltak, hogy Annabells rosszul legyen, de nem olyan sokan, hogy azt mondja, hogy nincs elég hely. Aidou az egyik legeldugottabb helyre vezette és leültette maga elé. Intetett a pincér lánynak, aki készségesen oda sietett hozzá.

- Miben szolgálhatok Aidou úrfi?

- A mai nap specialitását kérem és egy csésze forró teát. Bells édes te mit kérsz?

- Arzént.

- Azt nem hiszem, hogy szolgálnak itt. Ne viccelődj, kérj valamit. Annabells feladóan sóhajtott.

- Kérnék, szépen egy gesztenye tortát italnak pedig megfelel a citromos tea is.

- Hamarosan hozom. Sietve eltűnt és pár per múlva hozta is a rendelést. Bár Annabellsnek majd nem, hogy dobta.

- Bells?

- Igen? Nézet fel a süteménye vizsgálatából.

- Mesélnél magadról? Annabells felkapta a fejét és hirtelen el is felejtette, hogy a süteménybe kikeresse az a kis fémet, amit a pincérnő dugott bele.

- Miért?

- Csak úgy? Érdekes személynek tűnsz. Annabells visszatért a sütihez és kipöckölte a pici fémet a tányérjára nem törődve a döbbenten figyelő Aidoura. Bele kóstolt és elhúzta a száját.

- Pocsék. Nem elég, hogy fémet csempészet bele, de még meg is sózta. Na, de sebaj. Oldalra pislogott és figyelte az önelégült képű lányt. Gonosz gondolat futott át az agyán. Aidou süteményére nézet, majd a lányra. Széles vigyorral meredt a csokoládé mandula darabkás süteményre. Eltolta a saját süteményét és a fiúét középre húzta. A villájával kivet egy darabot és megkóstolta.

- Ez kifogástalan. Nagyon finom kóstold meg. Nyújtotta a villáját a fiúnak. Aidou akaratlanul előrösödött, de megkóstolta és bólintott.

- Tényleg finom. A pincérnő zokogva futott ki a cukrászdából. Bells gonoszan felkuncogott.

- Nesze neked ribi. Velem mersz kukoricázni – dugta ki a nyelvét a nő után.

- Rendeljek neked egy újat? Kérdezte a fiú.

- Csak nem sajnálod a tiedet?

- Nem dehogy. De azért kimondottan irritál mikor valaki velem játszik.

- A lány megérdemelte… képes volt meg sózni a sütimet és a fém darabkáról nem is beszélve. Aidou felnevetett.

- Te aztán egy bosszúálló teremtés vagy halod e. De ami igaz az igaz. Együk meg ketten. Etetsz?

- Az lesheted. Egyszeri alkalom volt. Jól vésd az emlékeidbe, mert több nem lesz. Evett bele a süteménybe. Aidou a nő villája után nyúlt de Bells magához szorította.

- Van neked is.

- De a tiéddel finomabb. Na, létszike? Nyávogott a fiú. Annabells a fejét rázta és belenyomta a süteménybe a villáját és kikanyarított belőle egy darabot és a fiú felé tartotta.

- Nem úgy volt, hogy csak egyszeri alkalom?

- Zabálj, és ne dumálj.

- Oksika – Vidult fel Aidou és bekapta a süteményt, mi közben a nőt nézte.

 

 

Miközben hazafelé tartottak a cukrászdából Aidou a nőt nézte, aki halkan dúdolt.

- Mit dúdolsz? Kérdezte végül. Annabells feléje fordult.

- Egy dalt… egy nagyon régi dalt.

- Bővebben?

- Csak nem kíváncsi vagy rá?

- Szerinted?

- Na, jó. Eléneklem, mert édesanyám tanított rá. Zeronak nagyon tetszet.

- Zeronak?

- Igen. Ő mindig meghallgat, úgy ahogy én őt. Hát akkor énekeljek vagy ne? Aidou lelkesen bólogatott és megállt. Bells megállt és feléje fordult teljesen. Megköszörülte a torkát és a kezét a háta mögött összekulcsolta. És elkezdte:

 

Drága kis csillagok fen az ég fekete leplén

Mondjátok, el nekem hol bujkáltok?

Drága Hold ki az ég délceg ura

Mond hol vagy? Hová tűntél?

Nincs fény az égen magányos minden pillanat

Gyere és búj elő, öleld körbe hű szeretődet.

 

Mikor a dal elhalt. Aidou elmosolygott. Tetszett neki a lány kellemes hangja és a kezét nyújtotta feléje.

- Szép dal csak kicsit szomorú. Gyere hadd öleljelek meg. Annabells felhúzta az orrát.

- Tisztára úgy reagálsz erre, mint Zero. Ne viccelődj te, sem mert orrba gyűrlek. A vámpír felkacagott.

- Zero is? Nem hittem volna, hogy van neki humoros oldala is. De komolyra véve a szót ez a dal tele van magánnyal és szomorúsággal nincs véletlenül valami vidámam dalocskád? Annabells a fejét rázta.

- Egy van, de azt csak annak fogom el énekelni, akivel kitaláltam, és ha ő engedi, el fogom énekelni neked is. Légy türelemmel.

- És ki az?

- Egy gyermekkori barát. Egy emlék… egy illúzió a múltból mikor még létezet boldogság.

- Mi történ veled a múltadban?

- Sok fájdalom és gyötrelem kísért eddig, mint egy árnyék, amelytől nem lehet megszabadulni. A nő az égre nézet és szomorúan vette tudomásul, hogy nincs, fen a hold. –ideje volna, haza menni még a végén kikapsz miattam Kuran Kanametől. Aidou legyintett.

- Elkéretődtem. Azt mondta csak nyugodtan maradjak, ameddig csak akarok.

- Rendes tőle… engem meg sem kérdez senki. Rohadék Kuran. Sziszegte nagyon halkan és nagy léptekkel elindult.

- Mond mi a bajod Kuran mesterrel? A nő megpördült és bele ütközött a fiúba.

- Az hogy él Aidou. Ő nem az, akinek látszik – ragadta meg a fiú ingét és szinte kétségbe esve rázni kezdte, még magát is meglepve – ő sakkfiguraként mozgat titeket és csak rajta múlik, mikor leszel egy feláldozható bábú. Aidou bele a nő szemébe nézet és látta, hogy a nő valami olyat tud, amit ő nem és ez bosszantotta. Valami az súgta neki hogy az előtte álló nő nem közönséges halandó.

- Annabells…

- Aidou ide figyelj rám. Nem annyira komállak, de nem is utállak, de azért nem akarnám, hogy egy olyan okos fiú, mint te… meghaljon csak is, azért mert Kuran elsakkozgat a tábláján bele röhögve mindenki képével azt mondva, hogy Ő egy nagyhatalmú tisztavérű. Pedig nem csak Ő tiszta vérű. Aidou van valami, amit el kell mondanom neked…

- Hát itt vagytok? Szólalt meg egy hang mögöttük. Annabells lassan megfordult és érezte, hogy az arcából kifut a vér. Mikor lopva Aidoura nézet látta, hogy az remeg. – Remélem jól szórakoztatok. Lépet ki a fák mögül Kuran Kaname. Annabells Aidou elé lépet.

- Nem kell félned Bells…

- Annabells – förmedt rá.

- Bocsánat, Annabells. Aidou… meny vissza a szobádba. A fiú bólintott.

- Igen is Kuran mester – hajolt meg és Annabellsre nézet – Bells majd…

- Aidou meny – förmedt rá a férfi. Aidou meghajolt a lány előtt és eltűnt. Annabells Kuranra nézett.

- Mire volt ez jó? Mit fogsz tenni Aidouval? Kaname a nő elé sétált és kezével kissé megemelte a nő állát.

- Jól figyelj ide Annabells, mert nem mondom el kétszer. Ne avatkozz bele az ügyeimbe, mert ha az utamba állsz, akkor megöllek a húgoddal együtt. Annabells elugrott a közeléből és felszisszent.

- Mit képzelsz te rólunk Kuran? Nem vagyunk mi olyan gyengék, mint hinnéd úgy, ahogy te én is tisztavérű vagyok. Nem fogom, hagyni, hogy áratlanokat bánts, csak azért mert a húgod veszélyben van. Majd ha elmondom Yuukinak milyen egy patkány vagy…

- Meg foglak ölni, ha közelébe mersz merészkedni – kapta el hirtelen a nő nyakát. Annabells lepróbálta fejteni az ujjakat, de nem tudta.

- Ugyan olyan gonosz és kegyetlen, vagy mint Rido volt. Szívtelen szörnyeteg vagy szép külső mögött – nyöszörögte ki a lány – csak ölj meg nyugodtan, mint annak idején Rido tette a családommal. Üvöltötte már Annabells Kaname megszorította a nő nyakát még jobban.

- Ereszd el Kuran – morrant fel mellette Zero és pisztoly csövét a férfi halántékára nyomta.

- Te neked nem egy vámpírt kellene üldöznöd?

- De. Csak hamarabb végeztem a tervezetnél. Enged el Bells, most. Kuran elhajította Zero mellé a lányt és hátat fordított nekik.

- Még találkoztunk – és eltűnt a sötétben. Zero sietve rohant a lány mellé, aki törökülésben ült és masszírozta a torkát.

- Jól vagy? Kérdezte aggódva a fiú. Bells bólintott, majd felhúzta a lábát.

- Zero?

- Igen?

- Megengedet nekem, hogy sírjak egy kicsit? Fordult feléje kétségbe esve, de már folytak a könnyei. Zero átölette gyengéden.

- Persze. Sírj csak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:D

Kinga, 2011.07.27 11:19

szia én is megjöttem, mert Regi ajánlotta a történetet ^^ és nem is túlzott egy kicsit se :D nagyoon imádtam a fejiket :D annyira jók, hogy tényleg olyan, mintha a VK lenne :D nem már mindjárt jobb is lesz ^^szóval imádtam az összest ^^ nagyon szuperül írsz :D és igen én is reménykedek, hogy Yuuki&Zero összejön ^^ mert azt nagyon hiányoltam a filmben :/:( de persze ezt te döntöd el :) siess a kövivel :D pux

:)

Regina, 2011.07.21 17:35

Gyáááááááááááájjj nagyoon jóó lett :D Aztaaa hihetetlenül tetszett mindkettő fejiiii ^^ Nagyon szupi, hogy Bells és Aidou kezd összemelegedni egyre jobban tetszik :P Zero meg majd Yuukival ^^ (remélem^^) de tényleg nagyon szuper és egyre inkább izgulok a köviig ^^ Nagyon isteni lett^^Ez nem kétség ^^ Kérlek amint tudod folytasd ^^ pusziii