Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4 fejezet

2011.07.21

4 fejezet


- Nem félsz ilyenkor sétálgatni a hold fényében Luke? A macska kiugrott a homályból és leült a nővel szemben.

- A holdfény csalóka a halandó szemnek és a vámpír szemek néha becsapódnak a holdfényébe nézve is. Annabells letérdelt és a kezét nyújtotta a macskának, aki oda dörgölődzött.

- Hogy van Luke?

- Jól van. De aggódik a szállóban igencsak feszült a levegő és Ő igen csak sötét.

- Kuran – suttogta – mond milyenek a bent lakók? Hogy bánnak Moyrával? A macska kihúzta magát.

- Kuran Kaname csak átnéz, rajta de a húga Yuuki kisasszony nagyon kedves és figyelmes. Még én is egy egyszerű macska is kapok éttelt tőle. Sok-sok halacskát, príma minőségűt…

- Lényeget.

- Rendben úrnőm. Ichijou Takuma Kuran Kaname úr helyettese. Egy nagyon rendes jól nevelt fiú, aki mindig figyel Moyrára úrnőre és segít neki.  Rima Toya és Shiki Enri sokszor beszélgetnek az úrnővel és mindig adnak neki csokis pókit. Akatsuki Kain is rendes vele. Soven Ruka kisasszony pedig mindig megfésüli a haját.

- És Aidou Hanabusa?

- Erről is akartam beszélni. A fiú folyamatosan a nyomában van és önről kérdezősködik. Vigyázzon a fiúval úrnőm… okos az a nemes.

- Tudom, Luke. Kiderítettél valamit a képességekről?

- Igen. Csak ketten vannak, akik az elemet irányítják. Akatsuki úrfi tűz Aidou úrfi jég elemet, irányit. Annabells dühösen fújta ki a levegőt.

- A franc. Luke tiéd Kain enyém lesz Aidou. Yuukira vigyázz Kuran. Nem bízok benne így hát jobb, ha bevédjük magunkat. Nem szabad még egyszer megtörténnie annak, ami 13 éve. A macska a nőre nézet és az egyik tappancsát a kezére rakta.

- Nem fog úrnőm.

- Bár úgy lenne Luke… bár. A holdfény egyre sápadt, és ha a fénye teljesen kihuny, akkor a vörös hold is fel kell. És akkor vér fogja borítani a földet. Halál szag lengi be a levegőt. Suttogta a nő és felállt az égre meresztve lángoló vörös szemeit.

 

Zero figyelte a lányt, aki egy két diáklányt hajtott el, majd csípőre tett kézzel mond nekik valamit, aminek hallatára a lányok felfújt arccal hadonásznak felé. Zero elmosolyodott és elindult feléjük.

- Te csak azért akarsz minket elküldeni, mert te ki akarod sajátítani Aidou-t. Mondta az egyik lány.

- Ti aztán hülyék vagytok. Nem kell nekem az a fiú… valamivel jobb ízlésem van, mint nektek. És most jobb, ha léptek még mielőtt az igazgató irodájába rángatlak titeket.

- Nem ijesztesz minket – ültek le a kis tisztáson. Zero zsebre tett kézzel megállt a két lány és Annabells között.

- Tünés – sziszegte a fiú mire a két lány sikítva menekültek vissza a kollégiumukba. Annabells összekulcsolta a kezét és vádlón nézet

- Ez most miért tetted? Most csak tőled fognak rettegni rám már nem is gondolsz? Most hová lesz a gonosz hírnevem? Zero felkacagott.

- Te akár hogy is próbálkozol, soha nem leszel gonosz Bells. Én csak tudom… te is olyan, vagy mint ők – intette a fejével az ablakban ülő vámpírokra… és még sem nézel át rajtam. Nem undorodsz, mikor hozzád szólok vagy megérintelek. Annabells arca megenyhült és a fiú arcát meg simogatta.

- Soha nem tenném azt, amit ők. Te is létezel akárcsak én. Zero ha a szemeidbe nézek mérhetetlen nagy fájdalmat láttok. Sok szenvedésen mentél keresztül és én segítek abban, amit elveszítettél visszaszerezd. És akkor talán a szemeidből örökre eltűnne a szomorúság.

- Miért tennéd meg?

- Mert a barátom vagy… nem… inkább a testvérem. A sorsuk oly annyira hasonló, hogy az már olyan mind, ha egymást egy tükörből figyelnénk. A létezésünk zavarja a vámpírok nemeseit, hogy képesek a legaljasabb módszerekre.

- De én egy szörnyeteg vagyok. Egy vérszomjas szörnyeteg, akinek nem szabadna élnie – fordította el a fejét a fiú. Annabells a férfi szívére tette a kezét, ami ütemesen dobogott.

- Dobog a szíved Zero, ami azt jelenti, hogy élsz, de egyes vámpírok elveszítik, ezt a tulajdonságot azokat nevezik szörnyetegnek. És te nem vagy az, mert tudod, hogy nem helyes, amit teszel, de meg kell tenned csak is azért, hogy élj egy olyan nőért, akit te szeretsz. Zero döbbenten meredt a nőre. Annabells kék szemei a fiúéba fúródott – Ha szereted Kuran Yuukit akkor mindent megteszel, hogy élj. Ha a vére szomjazol, szól és vedd a véremet… drága testvérkém. Lépet a fiúhoz és átölelte – Ne merd fel adni – suttogta. Zero átölelte és úgy érezte, hogy egy kicsit a lelke meg nyugodott.

- Köszönöm szépen Bells – ölelte magához szorosabban a lányt.

 

Yuuki elhúzta a függönyt és érezte, hogy kissé elpirult. Nem sejtette, hogy az új lány és Zero között több van, mint barátság. Óvatosan ki leset még egyszer az ablakon, de akkor már nem voltak ott. Kissé csalódottan ült le a bársonyszékbe.

- Zero – suttogta maga elé.

 

 Annabells kinyitotta a szemét és lassan felült. Tágra nyílt szemmel meredt ki az elfüggönyözött ablakon. úgy érzete, hogy figyelik.

- Mi ez az érzés? Ki lépet az ágyából és elhúzta a függönyét. Ijedten lépet hátra. Az ablakpárkányon Aidou guggolt.

- Beengedsz?

- Nem – húzta el a függönyt, de ekkor a fiú elkezdte kaparni és ütögetni az ablakát. A nő dühösen elhúzta a függönyt és kinyitott az ablakot berántva a vámpírt. Aidou a nő lábai elé esett.

  - Na, mond, mi kínod van? Aztán elmehetsz. Az estém hátralévő részét nem rád szeretném pazarolni. Kulcsolta össze a kezeit Annabells és figyelte, ahogy a fiú végig méri.

- Szép kis ruha… nagyon jól áll. Állt fel és megérintette a selymes anyagot – nem hittem volna, hogy egy olyan halandó, mint te képes megvenni olyan ruhákat, mint ez rajtad.

- Gazdag családból való vagyok. Aidou közelebb lépet.

- Értem – suttogta mi közben csábos mosolyt villantott.

- Újból megkérdezem, miért jöttél ide… vámpír? Aidou még közelebb lépet annyira hogy az orruk már összeért.

- Csak egy randevút kérni jöttem. A múltkor elhessegettél. Mosolygott tüneményesen – gondoltam, ha holnap együtt elmennék, valahová biztosan jobban megismerjük egymást és talán még barátok is lehetünk. Annabells elhúzta a száját.

- Nincs kedvem veled lófrálni. Tanulni szeretnék.

- Tanulhatunk ketten is.

- Bocs, de már megbeszéltem Zeroval a holnapi napot. Nem mondhatom neki, hogy érted feladom a tanulást. A vámpír felnevetett.

- Nagyon rossz kifogás Bells drágám. Zero holnap elutazik, mert kapott egy feladatott a Szövetségtől. Hát akkor eljössz velem holnap… akarom mondani ma délután a városi cukrászdába? Annabells elgondolkodott. Ha a fiú kimegy, a birtokról nem tudja figyelni és talán elkapják és pont, de ha vele megy kevesebb az esélye, hogy baja kerül.

- Jól van, elmegyek. De csak azért, hogy… jobban meg ismerkedjük. Semmi más –emelte fel a mutató ujját a lány.

- Ez csak természetes.

 

Zerot hirtelen érte a gyomorrúgás, ami annyira meglepte, hogy még védekezni sem tudott. Térdre rogyott és a gyomrát masszírozva felnézet a támadójára. Annabells egy száll hálóingben állt előtte és az arca a dühtől lángolt.

- Bells? Kérdezte hitetlenkedve.

- Még is ki lenne, de hínáragyú? Hogy van képed ma lelépni? Nem úgy volt, hogy ma tanulunk a vizsgákra? Te miattad el kell mennem a városba avval az idióta Idol… akarom mondani Aidouval. Tiszta égő volt mikor rád hivatkozva fújtam vissza vonulót ere a kis patkány szinte beleröhögött a képembe mondva, hogy te lelépsz. Zero felállt és a nőre nézet.

- Sajnálom Bells de a Szövetség utasítása nekem parancs. Majd bepótoljuk a tanulást, ha visszatértem. És ami az Aidou ügyet illeti, bírd ki.

- Könnyű azt mondani -–duzzogta a lány. Zero a lány fejére rakta a kezét és kissé megsimogatta. – Hová mentek?

- Egy cukrászdába.

- Mi a gond itt tudtommal szereted az édességet.

- Igen szeretem, de csak is akkor, ha normális a tárasság is, de ha nem még a legédesebb sütemény is keserű. Zero halványan elmosolygott.

- Vigyázz magadra Bells. Ne csinálj semmi féle hülyeséget.

- Te ne csinálj.

- Na persze. Én tudok magamra vigyázni, de a halottak alapján te nem igen. Milyen dolog meghívatni valakivel magad, akit nem kedvelsz a hajnalok hajnalán ilyen lenge öltözetbe. Annabells elpirult.

- Tudod, mit akadjuk le erről a témáról. Zero hangosan felkacagott.

- Rendben. Légy jó és próbáld meg nem megölni Aidout – intett búcsút a lánynak. Annabells figyelte a távolodó Zerot majd kissé elszomorodott. Egyedül maradt. Nem volt senki, akivel úgy beszélhetett volna, mint a fiúval. Olyan személlyel, aki tudja mi is valójában. Annabells figyelte, ahogy a nap lassan felbukkan a fák mögött és lassan visszatért a szobájába.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.