Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2 fejezet

2011.07.14

2 fejezet


Annabells körbe-körbe lököte magát az igazgató székében miközben egy aktát olvasott. Zero a könyves polcnak dőlve lehunyt szemekkel elmélkedett. Cross igazgató pedig megszédülve a lánykövetéstől a székre rogyott.

- Hu, Zero – emelte kissé magától távol a nő – nem is tudtam, hogy ennyire jól tanulsz. Zero felvonta a szemöldökét.

- Ezt, meg hogy értedet?

- Hát, bocsika de nem éppen úgy nézel ki, mint aki órákat gubbaszt a könyvek fölött. Mellesleg nagyon érdekes az aktád. Jó, ha van valakinek egy ikre. Megbeszélhetsz vele sok mindent.

- Ja.

- És hol van a testvéred… ő… nézet a lapra… Ichiru? Zero arca elkomorult.

- Meghalt. Annabells lerakta az aktát és a fiú mellé sétált.

- Sajnálom. Veregette meg a vállát ekkor kopogtattak és az igazgató látta, hogy a két gyerek szeme összeszűkült és vicsorogva fordultak az ajtó felé. Tökéletes szinkronban. Az ajtón Kuran Kaname lépet be a maga arisztokratikus valójában. Megvetően és számalommal teli arccal nézet a két felügyelőre.

- Jó estét – mondta halkan. – Üdvözlöm az akadémián Annabells remélem, jól fogja magát érezni és nem lesz gondja a felügyelő társával.  Annabells felkacagott és a férfit a derekánál fogva magához húzta.

- Nem kell aggódni Kuran már, komáljuk egymást. Mosolygott tüneményesen a nő.

- Ennek örülök… Annabells.

- Én is örülök, ha te örülsz. a két vámpír egymásra vicsorogott. – De mond Kuran miért is akartál velem beszélni? A férfi leült az igazgató mellé és intett, hogy üljenek le. Annabells az igazgató székbe ült míg Zero csak továbbra is ott állt a polcnál.

- Csak üdvözölni szerettelek volna, hiszen a protokoll így kívánja, még ha olyan kis jelentéktelen vámpírokról van szó, mint te és a húgod. A nő elmosolygott.

- Imádni való az udvariasságod kedves Kuran úr. Mond, hogy szolgál a húgod egészsége? Remélem ő nem olyan, mint te, mert ha igen akkor csak sajnálni tudom. Kaname szeme megvillant akár egy késpenge a fényben szemei skarlát vörösek lettek. Annabells kivillantotta hosszú halálhozó szemfogait és szemei Kanaméhoz hasonlóan vörös lett. Zero csak a nő mellet állt mind, ha nem is történt semmi.

- Tud hol a helyed Annabells – sziszegte Kaname.

- Miért mit csinálsz, ha nem? Talán megölsz? Ugye tudod, mivel járna Kuran? Az igazgató megköszörülte a torkát mire a két vámpír oda kapta a fejét.

- Kérem szépen önöket, hogy mellőzzék a veszekedést… nem hiszem, hogy két olyan jeles személyek, mint… ti arra kéne pazarolniuk az idejüket, hogy ostoba módon egymásnak esnek. Nem volna jobb inkább arról beszélgetniük, hogy miért kellet meghalnia huszonnyolc embernek az északi helyekben?

- Huszonnyolc? Nézet döbbenten Zero az igazgatóra. – Vámpírtámadás?

- Erről még a tanács sem tud, hogy lehet ez? Vonta kérdőre Kaname.

- Könnyen mert erről csak ketten tudtak. A Szövetségnek már elküldtem a jelentést és ők továbbítják a tanácsnak.

- De ki a másik? Kérdezte Zero.

- Én. Az egész tiszta vérfürdő volt. Azok a vámpírok, mert azok voltak csak ölni mentek nem kímélve fiatal, öreget, férfit vagy nőt. Rituális gyilkosság volt, mert mikor a közelébe értünk minden lángra kapott csak annyit láttam, hogy a holt testek egy idéző kört formázza feküdtek a földön.

- Idéző kör? Pontosan mit is jelent ez? Lépet előrébb Zero és kíváncsian meredt Annabellsre.

- Az idéző köröket olyan fekete mágia, amit mágusok és sámánok használnak. Az idéző kört nézve és annak nagyságát tekintve csak próbálkoztak. Kaname összeszűkített a szemét.

- Próbálkoztak? És ezt honnan veszed.

- Könnyen… ha sikerült volna, akkor a holt testek nem lettek volna ott teljesen épségben. Ha sikerül egy ilyen fajtaidőzés a holt testek eltűntek volna mind, ha mi sem történt volna.

- És mit akartak megidézni?

- Talán egy halott nagyhatalmú vámpírt? De hamar rá jöttek, hogy az idézéshez több holt test szükségeltetik. A huszonnyolc halandó csak egy alsóbb rendű vámpírt idézhetett volna meg, de ahhoz, hogy egy tiszta vérű visszatérjen, az alvilágból ahhoz egy teljes város kell.

- És te ezt honnan tudod?

- Mert én egy vámpír boszorkány vagyok Zero. Azért is vagyok itt, hogy akinek nagy hatalma van, itt a suliban véletlenül sem hálózhassák be.

- Kik lehetnek a célpontok?

- Azok, akik az elemeket uralják és egy olyan személy, aki egyszerre tudja uralni a vámpírölő fegyvereket minden gond nélkül és a legfontosabb az, hogy tiszta vérű legyen. Ha ezek meg vannak, akkor semmi sem tartja vissza őket. Persze ez csak feltételezés, még nincs annyi információm, hogy fel tudjam állítani az ellenségünk tervét. De Kuran… fordult Kaname felé a nő – jobban teszed, ha figyelsz a húgodra, ha a feltétezésen helyes, akkor ő nagy veszélyben van.

- Tudom. Komorodott el. Zero elsápadt.

- Yuuki?

- Igen. Hiszen tiszta vérű és tudja használni Artemisz pálcáját, úgy hogy ő maga vámpír pedig a fegyver pont ellene készült. Hiszen ez az ő különleges képessége. Kaname jó volna, ha óvatosságra intenéd, úgy halottam szeret bajba keveredni… és annak is örülnék, ha nem tudnák meg kik is vagyunk a húgommal. Könnyebben tudnák dolgozni. Kaname felállt és a nőre nézet.

- Mivel látom rajtad, hogy a húgomnak nem akarsz rosszat rendben… mindent úgy teszek, ahogy kívánod, de balul sül el és Yuukinak egy haja szála is meg görbül én, megöllek. Annabells összekulcsolta a kezét a mellkasán.

- Ez így helyes. De Kaname én csak téged utállak a húgod nem tett ellenem semmit. Egy szóval vigyázni fogok, hogy ne kerüljön bajba… de te más vagy. Ha ott haldoklanál a földön és nem segítenék neked, ha nem még beléd is rúgnák. Kaname elmosolyodott.

- Köszönöm az őszinteségedet… Bells.

- Annabells… Kuran. A férfi vállat vont és elment. Zero a nőre nézet, majd az igazgatóra, aki mind, ha készen lett volna a két vámpír elé vetni magát, hogy megállítsa a támadásukat.

- Miért nem kedvelitek egymást?

- És te miért? Zero kissé elpirult, hiszen a nő úgy nézet rá mind. ha az belé látna.

- Magán ügy.

- Szintén. Na, mivel véget ért a tali mi lenne, ha körül néznék a birtokon… úgy meg rugdosnák egy két vámpír feneket és tépnék meg egy két fangirl-t. Kacagott fel a nő és szeme össze visszacsillogott.

- ne lépd át a határt Bells drágám – sírdogált a férfi és a nő derekába kapaszkodva húzatta magát – kérlek, ne bánts senkit.

- Jól van… jól van Cross, de eresz el. Zero úgy érezte, hogy ez a lány valamiért más, mint aki eddig ismert mind, ha már valamikor találkozott volna vele nagyon régen. Mikor a lány rá nézet azt gondolta ez az év valamivel elviselhetőbb lesz tudván, hogy a partnerre nem Kuran Kaname fan és ez a tudat boldoggá tette.

 

Annabells elkiáltotta magát mire az összes lány vígyázba állt és rendezet sorba sorfalat álltak a Holdszálló bejárata előtt.

- Na, így kell őket a sorba motiválni Zero. Mit szólsz? Vágta csípőre a kezét a nő. a férfi fél mosollyal az arcán hümmögött.

- Nem is olyan rossz.

- Kösz – ekkor kinyílt a kapu és kisorjáztak az éjjelisek erre minden lány sikítani kezdet és be kiabálva válódtak szerelmet a fiúknak. Annabells a szemét forgatta.

- Libák – dünnyögte az óra alatt. a tömegben észrevette a húgát, aki a Kaname mellett sétáló lány mellet ment szorosan magához ölelve a fekete macskát. Halványan Moyrára mosolyogott, aki láthatatlanul oda intett. De nem tudta sokáig figyelni a húgát mivel egy fiú lépet be a látószögébe, aki széles mosolyra húzta a száját.

- Hello kislány. Most látlak először. Mi a neved szépségem? Én Aidou Hanabusa vagyok– Tűrte hátra egy két tincsét.

- Semmi közöd hozzá – lépet arrébb és kedvtelenül elsétált volna, de a fiú elkapta a kezét.

- ne légy már ilyen hűvös… szépségem. Annabells valami ismeret gyönyörű érzés fogta el, ami arra készteteti az embert, hogy a férfi arcába lépjen, aki volt olyan hülye, hogy a pofáját az ő arca elé méltóztatta betolni. De nem volt ideje a tervét kiviteleztetni mivel Zero közbe lépet.

- Enged el.  Morrant rá. Aidou elengedte a nő kezét.

- Bocsika, Kiryuu nem tudtam, hogy ő a te prédád.

- Tünés – szűrte ki a fogai között Zero. Aidou meg rántotta a vállát és elment.

- Nem kellett volna. én is elintéztem volna a srácot.

- De akkor feltűnést okoztál volna – mutatott az ott álló diáklányokra, akik összesúgtak, majd gonosz tekintettel Bellsre nézve az éjjelisek után szaladtak. A nő felsóhajtott és Zero vállába kapaszkodott.

- Már kezdem nehezen viselni, hogy vonzom a szerencsétlen hülyéket. Komolyan karácsonyra egy értelmes beszéd partnert kérek rajtad kívül. Zero felkacagott tisztán és őszintén. Annabells boldogan és aprókat szökdécselve egy halk régi dalt kezdet neki énekelni. És mikor Zero megkérdezte miért, Annabells vállat vont és csak annyit mondott: Ezt a dalt egy kisfiúval találtuk ki… aki az első ember barátja volt nagyon-nagyon rég.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.