Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


13 fejezet

2012.04.26

13 fejezet

 Kuran Kaname az egyik padon ült. Tartása már nem volt olyan egyenes, mint ahogy azt sokan megszokták. Görnyedten a kezei között fogva a fejét a kavicsokat szemlélte a földet nézve. Bells a vele szembeni padon ült keresztbe tett lábbal figyelte a férfit. Bár utálta beismerni sajnálta, a fiatal arcról eltűnt a báj és a szépség helyette karikás sötét szemek és beeset arc tekintett a semmibe.

- Szörnyű volt – suttogta.

- Tudom. Nem, könnyű, de ez is várható rájuk, ha elbukunk. Te is láttad mi történt ott – Bells feltekintett a csillagokra és felsóhajtott – Kaname hidd, el nem fogom hagyni, hogy Yuukinak bármi baja legyen. Zero szereti őt és én is kedvelem. A férfi a nőre nézet.

- Mond miért változattad át tisztavérűvé Kiryuut?

- Ismertem.

- Tessék?

- Még gyerekek voltunk mikor találkoztunk. Ő volt az egyetlen egy barátom. Szörnyű volt látni, hogy szenved. Bells felállt és a férfi elé sétált – Ő a fivérem Kaname attól a perctől, hogy a fogaim bele meresztettem. Ő az én tulajdonom, úgy ahogy az ő tulajdona Yuuki és viszont is. Aidou az én választottam. Három férfival van vér szövetségem. Az egyik a sógorom, a második a fivérem és a harmadik a társam. A húgom az egyik nő, akivel még szerződést köttetem holnap Yuukival fogok. De ma egy negyedik férfit is a magamnak akarok tudni – Bells Kaname arcához hajolt – mit szólsz az ajánlatomhoz Kuran Kaname? Békét kötünk mit a Nagy házak vezetői? Békében élhet valaha Európa és Ázsia? A férfi felállt egy ideig szemlélte a nőt, majd ledobta a zakóját a padra lassan kigombolta a fehér ingét is és a zakó mellé dobta.

- Láss hozzá Annabells Eliana Lune – ült le a férfi. Bells szeme vörösre színeződőt, majd a férfi ölébe ült.

- Nem felejted el a nevemet… pedig nagyon rég volt, amikor így neveztél – suttogta a férfi fülébe. Kaname halványan elmosolyodott.

- Kevés az időnk Ely – nyomta a nő fejét a nyakához. Felszisszent mikor Bells bele harapott – csak finoman, ha kérhetem. Bells csak halkan felkuncogott.

 

Lucas az egyik fa ágán nevetgélt olyan frissen hogy az már dühítette a fáradt vámpírokat, akik azon voltak, hogy elkapják. Moyra a kőkerítésen feküt és egy magazint olvasott oda sem figyelve a többiekre.

- Túl gyors – lihegte Ruka. Akatsuki nem mesze tőle a térdére támaszkodva fújta ki a levegőt. Rima Shiki hátának dőlt és egyszerre ropogtatták a pókit. Takuma egy fának dőlt és a mellkasát maszirozta.

- Azt… hiszem… szívrohamom van – lihegte.

- Nem tudjuk… elkapni… azt… a mocskos dögöt – zihálta a földön fekve Aidou. Lucas megvakarta a fülét a hátsó lábával.

- Nem azért nem tudtok elkapni, mert gyors vagyok ha nem azért mert ti vagytok lassúak – Ugrott hátra pont Yuuki arcába aki hátulról akarta elkapni. Yuuki felsikkantott és elvesztve a lendületét a levegőbe Zerora esett, aki szorosan követte. Nyöszörögve feküdtek a földön, egymáson. Yuuki fenekén pedig ott ült diadalmasan Lucas immáron emberi alakjában.

- De ez csak az egyik hibátok a legnagyobbra nektek kell rá jönnötök. Moyra drágám mennyünk vacsorázni – állt fel és kedves felé ment. lekapta a kerítésről, de ezt olyan kecsesen, hogy Yuuki úgy érezte ők a legszebb pár, akiket eddig látott. a csillagok fényei táncot jártak a sötét hajukban a mosolyuk tiszta és szerelmes volt. Zero elkapta Yuuki pillantását és szorosan megfogta a nő kezét. Yuuki hálásan kissé pirulva rámosolyodott Zero kissé felnevetett ezen.

- Yuuki…

- Hé, Rómeó ez most nem ér rá – hajolt Zero arcába Bells. Zero felugrott volna ijedtében Yuukival ha a nő nem áll rajtuk. Észre sem vették, hogy rajtuk áll mert olyan könnyű volt akár egy pihe – mivel ilyen ügyesen és mesterien elszúrtátok az első feladatot egész reggelig nem is délig itt fogtok állni mind ezekkel. Mosolyodott el a nő és felemelt egy súlyzó szerűséget.

- Na, ne – sikoltották egyszerre.

 

Furcsa látványban volt része a reggeli órákban betérő Kanaménak mikor meglátta a mérlegállásban álló kis csapatott. Kezűkben és bokáikra rögzítve varázs pecsétű súlyzók voltak, amelyek minden egyes félórával egyre nehezebb és nehezebb lett. Fejükön egy kancsó víz volt. Bells egy kemping székben ült bikiniben és egy koktélt ivót citrommal a szélén miközben élvezte a nap sugarait és az eléje tárulkozó halk szenvedő nyögdécselő fáradó vámpírokat.

- Ejnye Bells – ingatta a fejét Kaname. A szenvedő vámpírok reménykedő pillantással néztek a férfira. Kaname kinyitott egy kemping széket és leült mellé. Bells egy koktélt nyomot a férfi kezébe.

- Mi a baj Kuran?

- Nem hiszem, hogy ez így jó?

- Talán nem jól csinálom – nézet ki csodálkozva a nő a napszemüvege mögül.

- Túl rendes vagy velük. Hol marad a derék súly és a nyakba akasztós lánc huzal? Vagy egy ez újabb fejlesztés?

- Istenem Kaname ezt el is felejtettem – Bells a kis csapat felé nézet és lágyan elmosolyodott.

 - Ne merészeld – sziszegték.

- Ő, majd szégyellni fogom magam – és egy intéssel súlyok kerültek a nyakukba és a derekukra. Aidou a nőre nézet.

- Mióta vagytok ilyen jóban – nyöszörögte ki nagy nehezen. – ez nem ér.

- Kuss Aidou – mondta egyszerre a két vámpír félelmetesen egyszerre. Kaname hátra dőlt a székében és össze koccintották a poharukat.

- Erre a szép reggelre – mondta a férfi.

- Igen, erre a szépen induló reggelre – mosolyodott el a nő. Kaname felvette a napszemüvegét és ő is élvezte a nap kellemes simogatását.

- Még, hogy szép – dünnyögték.

- Kuss – mondták megint csak egyszerre.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:))

Regina, 2012.06.20 15:08

sziia :) huh ne haragudj, hogy még csak most írok, de amúgy végig olvastam mindent, csak annyi minden történt, hogy nem volt időm :// Nagyon jól alakulnak a helyzetek, és egyre izgalmasabb minden :D Zero&Yuuki nagyon jó :DD Imádom, ahogy egyre izgalmasabb és bonyolultabb minden :D Remélem hamar jön a következő fejezet ^^
Puszi(LLLL)

Re: :))

regi, 2013.07.15 11:47

Én is várom de izgi

Re: :))

regi, 2013.08.10 12:30

Lesz folytatás ?