Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


12 fejezet

2012.04.17

12 fejezet

 Ahogy Bells kinyitotta a szemét kissé meglepődött. Aidouból csak a feje búbja látta és ettől kissé elmosolyodott és felült. A szoba halvány árnyai és az ablakon a függönyön át préselődő fény szép volt.

- Reggel van? Kérdezte szinte csak magától választ nem várva senkitől.

- Nem tom’ – morgott fel a mellette fekvő Aidou.

- Jól van, na. Megnézem az órámat – nyúlt azon szokatlan tárgyai egyikéhez, amit a magáénak tudhatott teljesen. Az óra egy groteksz mókásan dagadt vámpírt formázott. Még Zerotól kapta tapintatosan jelezve hogy a lány folyamatosan elkésik. Bár Bells mindig meg mosolyogtatta a furcsa kinézetű óra szerkezet most nem volt éppen felhőtlen mikor meglátta a számlapon villogó számokat. Ijedten sikkantott fel mire Aidou felriadt és a nőre szegezte a pillantását közben végig mérve.

- Mi a baj? Kérdezte rémülten. Bells nagyot nyelve a férfi óra elé dugta az órát. Aidou lassú elszíneződést produkált igencsak a fehér színre hajazva.

- 17:20 perc? Kérdezte kissé kásás hangon – ugye ez nem jelenti az, hogy…

 

- Késnek – mondta ki Zero a mindenkiben felmerülő gyanút, ami már rég megfogalmazott a felvonult társaság agykerekeiben úgy két óra elteltével. Yuuki aki igen csak türelmes emberből lett vámpír vagy vámpírból lett embernek hitte magát, de abban a pillanatban minden önuralma kifolyni kezdett a kezei között. Dühösen csapta össze az ökleit evvel jelezve nem tetszését.

- Biztosan valami hülyeséget csinál az a kettő.

- Nem hiszem Yuuki –állt fel Moyra Lucas mellől, majd széles gonosz vigyort villantott – szerintem valami érdekesebb sportot űznek. A nővérem az utóbbi időben úgy is olyan fásult.

- Nem értelek – kulcsolta össze a kezét Yuuki – fejtsd ki – a többi társa diszkéten köhögni és vörösödni kezedet – valami rosszat kérdeztem? Tárta szét a karjait a nő. Moyra felkuncogott és oda lépve a nőhöz bele suttogta a mondani valója tömör egy szavas lényegét. Mire Yuuki olyan vörös lett akár a vér.

Akatsuki a lemenő napot figyelte mikor észrevette, hogy távolban a két elkéső szaladt és közben szenvedélyen vitatkoznak. Akatsuki a lehető legnyugodtabban felsóhajtott és zsebre tette a kezét.

- Jönnek – mutatott teljes unalommal abba az irányba ahol nem rég megjelentek a horizont vonalában Bells és Aidou. Ruka hátra csapta fonatos haját és felhúzta az orrát.

- Már épp itt volt az ideje.

- Nem tudom mi a bajod Ruka, de nézd, mind kettő ragyog – nevetett fel Takuma.

- Kicsit túlságosan is – húzta össze a szemét Lucas és gyanakodva méregette Aidout, majd mikor észrevette, amit várt a szemét forgatva fáradtan leült a földre – hogy miért pont ő azt máig rejtély a számomra – sóhajtott fel.

- Ne rágd magad drágám – simogatta meg kedvese fejét Moyra. Lucas vállat vont és inkább úgy döntött nem törődik az egésszel.

Mikor oda értek Bells lelkesen felkiáltott és intette egyet majd habtágba állva végig mérte a jelenlévőket elégedetten látta mindenki eljött. Aidou a nőbe kapaszkodva mesterségesen beavatkozás címszó alatt masszírozta a szívét, mert úgy érezte ez kissé túl gyors volt az esti események után. Nem gondolta volna, hogy sprinteli, kell neki már ilyen hamar. De mikor a többiek rá pillantottak abban a pillanatban ki húzta magát és egy milliódolláros mosollyal köszöntötte őket, aminek az lett az eredménye, hogy még elgyötörtnek látszott, mint amilyen valójában is volt.

- Mit csináltatok, hogy ennyit késtetek? Már azon gondolkodtam, hogy megnézlek titeket – szólalt meg Zero.

- Nyugi tesó csak elástuk a csatabárdot – vigyorgott kínosan Bells.

- Ja, persze – morgott az orra alatt Yuuki a frissen felvilágosult.

- Pedig olyan furcsán vagytok öltözve olyan mintha lett volna valami köztetek – állapította meg szakszerűen Akatsuki. Nem hibáztatta Bells ezért a megalapításért a férfit. Öltözékük összekapott volt és Aidou ruhája pont ugyan az volt, amit tegnap viselt.

- Ne mondj ilyeneket Kain… nem rég ettem. Fintorgott el Ruka. Aidou oda kapta a fejét és dühösen rá vicsorgott Ruka pedig vissza… jól elvoltak. Shiki aki éppen pokit rágcsált unottan végig mérte őket.

- Jó volt a hancur? Bells idegei akkor pattantak szét.

- Jól van Shiki te leszel az első, akit a földbe döngölök. Kiabálta magából kikelve a nő. Rima, aki az ernyője alatt volt megfordult és unottan lépet előrébb, majd felkuncogott. Bells vicsorgott, de ekkor Takuma lépet hozzá.

- Bells nyugalom – érintette meg a nő vállát mire kissé megnyugodott. – nem kell idegeskedni. De ami igaz az igaz tényleg furcsák vagytok ma. Történt valami? Bells veszedelmet ígérő pillantással mérte végig a férfit.

- Mond Takuma jövő héten lesz a szülinapod ugye?

- Igen miért?

- Ha meg akarod élni, akkor… kuss. És ez vonatkozik mindenkire. – Vicsorogta a nő. Moyra és Lucas feladóan sóhajtottak fel.

- Inkább edzünk Bells. Ragadta meg a nő kezét Zero. Bells bólintott.

- Rendben. Hát akkor kezdjünk neki. Egy sorba mindenki.

 

A nap lebukott a fák mögött, de még így is tisztán látták egymást. Bells végig mérte a társaságot és arra a következtetésre jutott sok dolguk lesz velük.

- Az igazgató levédte ezt a helyet ahol most vagyunk több kilométeres körzetben és én is rá húztam egy védő varázslatot. Se be se ki az engedélyem nélkül. A sátrak azért kértem, mert itt fogunk addig élni, míg én jónak nem látom.

- Mi van? Rémüldözött Ruka – de…

- Ha félsz, akkor majd Kainnal egy sátorba kerülsz. Vita nincs.

- De…

- Hát folytatom. Az edzéseket Luke, Moyra és én tartjuk. Vegyétek komolyan, mert ha nem meg fogtok hallani. A többit később. Az első feladat nem lesz, könnyű bár első hallásra annak tűnhet. Luke gyere ide. A férfi felállt és szélesen elmosolygott majd egy hirtelen intésére kandúrrá változott. Bells leguggolt és megsimogatta – az első feladatotok az, hogy a fegyveretek és a képességeitek használata nélkül el kell kapnotok Lucast. Az, aki először elkapja, kérdezhet tőlem bármit… amire kíváncsi.

- Mi? Egy bolhás dögöt kell elkapnunk? Chö, milyen hülye feladat – nevetett fel Aidou.

- Nem vagyok bolhás kicsi vámpír. És akkor feszíts, ha már elkaptál. Fújtatott Lucas.

- Majd meglátjuk Aidou Hanabusa – vigyorgott el gonoszan Bells mire mindenkit kirázott a hideg. – hát rajta vámpírok. Kapjátok el. Lucas eltűnt mire az összes vámpír utána.

Moyra figyelte a nővérét, aki felkapta a fejét és az erdőbe tekintett.

- Menny, majd én tartom a frontot.

- Rendben. Hamarosan jövök. És elindult az erdőbe ahol az egyik fatörzs mellet egy férfi állt. Bells megállt mellette mikor oda ért rá sem nézet úgy szólt hozzá.

- Mond Kaname megtudtál valamit?

- Igen. Job lenne valami békésebb helyet keresni. Indult el mikor valami felrobbant és aggódva kapta oda a fejét mikor meghallotta Yuuki sikolyát.

- Nyugalom… csak Lucas biztos meg viccelte. Kuncogott fel a nő – de most szerintem fontosabb az ügy, mint Yuuki és az edzése. Ideje szövetséget kötnünk… bátyám.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.