Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. fejezet

2011.09.24

10 fejezet

 

- Tudtam, hogy te egy gonosz kis hárpia vagy! – kiabált Yuuki miközben Annabells a körmeit nézegette.

- Nyugalom angyalkám még a végén elájulsz nekem itt a nagy boldogság hatása alatt, hogy végre Zero egy légtérben van veled ismét. Légy hálás kisanyám, hogy ide zavarom neked a bátyámat.

- Hálás? Bátyád? Miről beszélsz te itt te némber?! Legyek hálás, azért mert Zerot vámpírrá tetted egészen, miközben vadász?! És mióta a bátyád?

- Nyugalom. Nem kell kiabálnod még, megsüketül az egész banda. Egyébként hálás lehetnél szívecském, mert Zero imádom olyan, mint te, Kuran vagy én… tisztavérű vámpír vagy is uralkodhat a kis pondrók fölött – mutatott a hüvelyk ujjával a háta mögé ahol Aido, Akatsuki, Shiki, Rima, Ruka és Ichijou állt.

- Hé – kapták fel a fejüket dühösen. Annabells megfordult és gonoszan elmosolygott.

- Fáj az igazság mi… kis pondrók – nevetett fel démonian a nő.

- De nővérem – ingatta a fejét Moyra – ne légy ilyen faragatlan.

- Jól van, na. Nem akartam én őket annyira megbántani. Hiszen nem tehetnek arról, hogy nem tisztavérű vámpírok.

- Kezdesz az idegereimre menni Bells – mordult fel Aidou.

- Csak nem az a bajod, hogy pondrónak neveztelek? Igazad van, megsérteném a pondrókat, ha hozzájuk hasonlítanálak te egy minden tekintettben egy amőba vagy. Látott nagyon kedves vagyok veled. Mosolygott a nő. Aido feléje lépet de Zero az útját állta.

- Tűnj az utamból Zero… Aidou elkövette az a hatalmas hibát, hogy a fiú szemébe nézet és érezte, hogy a nyaka köré egy kígyó csavarodik és annak feltett szándéka, hogy megfojtsa.

- Ne merészelj Bells közelébe menni – sziszegte a férfi. Aidou a nyakát tapogatva hátrébb lépet.

- Hogy fel van vágva a nyelved most, hogy közlünk való vagy. Te így is úgy is egy senki vagy. A mi szemünkben egy vadász maradsz még akkor is, hogy ha egy tisztavérű vámpír is lettél.

- Ne feled Aidou Zero már az én testvérem is… meg úgy mellesleg közlöm veletek, ha már Kuran nincs itt pontosan ki is vagyok valójában.

- Egy tisztavérű nemes… aki ostoba módon átadja az erejét egy halandónak. Ige, már ismerünk – fortyant fel Yuuki. Annabells széles mosollyal az arcán leült Kuran Kaname székébe.

- Én is Kuran vagyok… Döbbent csend ereszkedett a szobába -… részben. Anyám Alicia Kuran lány volt. Yuuki nagyapjának az egyik fiának a lánya volt. Apám Joel Lune volt…

- Lune? Csak nem az Európai Vámpír tanács alelnöke, aki azon dolgozott, hogy a halandókkal békén éljünk? Hüledezet Ichijou.

- De ő az Takuma. És én is azon a véleményen vagyok, mint az apám…

- Ahhoz képest Zerot átváltozattad. Fújtatott Yuuki.

- Bocsika szívecském de Sizuka már megelőzött engem. én csak befejeztem a nagy műt és most szépen az alkotó pihen. Úgy ahogy Madách is megírta hasonló képen.

- De ha jól emlékszem a Lune házaspárt és a személyzetét lemészárolták. De ki? Kérdezte Akatsuki. Moyra kilépet Zero mögül és a szemük előtt cseperedett fel olyanná, mint Annabells csak az ő szeme zölden villogott ki a sápadt arcból.

- Kuran Rido. Az a férfi nem csak az, mi ha nem Yuuki és Kaname életét is tönkre tette.

- Rido? Suttogta Yuuki és érezte a név hallatára mély gyűlölet kezdi el mardosni a szívét.

- Moyra… te?

- Ó, jaj bocsika mindig elfelejtem, hogy ti nem tudjátok. Én és Annabells ikrek vagyunk. Én a koromat tudom változtatni míg Annabells más képességekkel rendelkezik.

- Mi az? Kérdezték kórusban.

- Majd pont elmondom, hülyének néztek?! Nincs az-az isten, hogy eláruljam. Tette fel a lábát az asztalra –te térjünk rá arra, hogy miért is kértelek el titeket a drága Kaname-től…

- Csak nem segítséget akarsz tőlünk kérni? Kérdezte merő gúnnyal a hangjában Ruka.

- Most úgy teszek mind, ha meg sem hallottam, volna. Csak is, azért mert kedvelem Akatsukit és nem szeretném, ha a szerelme miatt vonulna letargiába mivel megöltelek. Mosolyodott el a nő. – Nem rég megtámadták Aidou-t gondolom, már emlékszel rá… a varázslatom már elmúlt mikor felfedtem magam. Ugye? A fiú bólintott. – Ez remek. Az, aki rátámadt Hana-ra nem volt más, mint egy vadász.  Rátok vadásznak… pontosabban Aidoura, Akatsukira és Yuukira. A két fiú az elemek közül irányítanak és Yuuki irányítani, sőt hatalma alá vont egy vámpírölő fegyvert, ami igencsak ritka képesség.

- De miért? Kérdezte Shiki.

- Én inkább úgy fogalmaznák kiért. Ha az összetevők megvannak, megidézhetnek az élők sorába egy nagyhatalmú vámpírt. Mond te nem is mersz véletlenül valakit, akit megidézhetnek erre a világra? Nézet mélyen a fiú szemébe. Shiki elsápadt úgy érezte a nő bele lát.

- De…

- Igen, igen. Az, akit megidéznének nem mást, mint Kuran Rido. Kaname éppen ez ügyben intézkedik. Fel kell készülnök a lehető legrosszabbra is. Kaname-t nem olyan könnyű legyőzni, de nem árt az óvatosság. Így holnaptól velem edzetek. Ugrott fel a székből a nő – Zero vigyázz Yuukira ne hogy valami baja legyen. És Yuuki te meg vigyázz rá. Kacsintott a lányra, aki zavarba jött. – Akatsukira Moyra és Luke vigyázz én meg rád édesem.

- Rám nem kell – Fortyan fel Aidou.

- Persze, persze – bólogatott a nő és magával húzta a kapálódzó fiút.

 

Annabells figyelte az ablakából a csillagokat miközben egy könyv az ölébe magától lapozott. Lehunyta a szemét és mélyen az emlékeibe tekintett. Eltűnt, a szoba az iskola és ő egy folyó parton állt. Nem messze tőle gyermekkori önmaga a vízben úszó halakat nézte. Közelebb ment és akkor megjelent egy kisfiú. Annabells elmosolygott régen látta így. Pedig ott volt az ezüst hajával és félős tekintetével.

- Jaj, Zero már megint késtél. Mordult rá fiatal kori önmaga miközben oda rohant hozzá.

- Ne haragudj Bells – pirult el a fiú – de a mestert ki kellet cseleznem.

- Ó, értem. De mond, hogy van az öcséd?

- Már egészen jól. Köszi, az teát.

- Szívesen… a kép eltűnt és Bells szíve összeszorult. Zero rideg tekintettel állt előtte. Bells felé nyúlt de Zero elhúzódott tőle.

- ne érj hozzám… vámpír.

- Értem – sírta el magát bells – Sizuka úrnő miatt lettél ilyen. Hát, legyen… felejts el… bátyuskám…

- Bells! Bells! Halassz? Rázta Aidou nagy erővel – valaki kin van és az nem ide való. Bells elhúzta a száját.

- Sabrina.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Komment

Sora, 2011.11.15 01:42

Szóval... Ugye a helyesírás... Amúgy a stílus a tőled jól megszokott könnyed, vicces, amit bírok. Mindig van egy Bells szerű karaktered, erősen hajaz Arty-ra, sőt mindegyik főhősnőd ilyen, mivel mindegyiküket saját magadról mintázod :P De nekem ez a nőtípus kifejezetten tetszik :D