Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1 fejezet

2011.07.14

1 fejezet

 

- Egy francos fenét – kiabálta a nő miközben a halál nyugodt Cross Kaien a szoba berendezését nézegette.

- Nem mondhat nekem nemet Rain kisasszony. Remélem emlékszik még az egyességre, amit a Vadász szövetséggel kötött anno. A nő dühösen vágta le magát a székre és intett a férfinak, hogy üljön le.

- Na, jó Cross. Fejtsd ki. Dőlt hátra a székébe a nő. Kaien összefonta az újait és az állával rá nehezet.

- Nem kérek nagyon sokat öntől kedves, csak annyit, hogy a most elkezdődő évben költözzön az akadémiára a húgával együtt, mint diákok.

- Melyik szakra. A nappalira vagy az esti kurzusra fizessem be magunkat – mondta teljes gúnnyal.

- A húga jelentkezzen az estisek közé… hiszen a kedves húga jobban érezné ott magát, mint a nappalisok között.

- Hát ez remek. Te aztán tudod, hogyan hozz engem kínos helyzetekbe. Mond, a Kuran testvérek ott lesznek?

- Természetesen.

- A nagyhatalmú Kuranok a vámpírok között a legnagyobbak. Mond Moyra megfelel neked? Az ablakban ülő lányhoz fordult, aki az egyik babájának a haját fésülte.

- Megfelel Annabells… de ugye vihettem Lucifert? Kérdezte a lány és leugrott az ablakból és felvette az apró fekete kis cicát.

- Cross?

- Ugyan az akadémiai házi rendje nem engedi, de veled kivételt teszek… hogy ne érezd magad egyedül – Mosolygott el a férfi lágyan a lányra. Moyra meghajolt és leült a nővére mellé.

- És gondolom, nekem a nappalisok közé kell mennem. Mint? Tért vissza a témára a nő. Cross észbe kapott és levéve a macskáról a szemét és a nőre nézet.

- Igen, mint nappalis diák beiratkozik, és mint felügyelő óvja a birtokot.

- A bent lakóktól vagy a kinti csőcseléktől? Vigyorgott el a nő miközben az asztalra könyökölt. Cross megköszörülte a torkát zavarában.

- Inkább úgy fogalmaznák a nappalisok és az éjjelisek közötti feszült ellentételtől, és persze ami létfontosságú a nappalis diákok nem vehetnek…

- Nem vehetnek tudomást az éjjelisek titkára- fejezte be Annabells a mondatot. – és gondolom, nem csak az éjjeliseket kell, megóvom a nappalisok rajongásától, ha nem a nappalisokat az éhező kapszula diétára ítélt vámpírkáktól legfőképp. Nem, de Cross?

- Így is megfogalmazhatjuk – igazította meg az inge gallérját a férfi – hát akkor várhatom a jelentkezésüket? Annabells Moyra felé fordul és egy ismeretlen nyelven beszélni kezdek. Cross figyelmesen hallgatta remélve, hogy talán valamit megért. Egyszer kétszer halotta a nevét, de mire óda kapta a fejét a lányok elkapták a tekintetüket róla. Moyra a fejét rázta és Annabells a szemét forgatva mondott neki valamit mire a húga nagy szemekkel nézet rá és nővére felsóhajtott.

- Cross – szólalt meg a nő. Kaien reménykedve nézet rá. – Rendben elmegyünk az akadémiádra. De a húgomnak valami nagyon szép szobát adj. És én nem kérek szobatárasat.

- Természetesen biztosítom a feltételeket. Nagyon örülök, hogy az akadémiám diákjai lesznek. Annabells felállt mire a férfi is felpattant. A nő a kezét nyújtotta.

- Hamarosan találkozzunk Cross… Annabells elmosolygott – elnézést… igazgató úr. Szívből remélem, hogy a következő találkozásunkig nem fog semmi nagyon jelentős dolog történi, ami befolyásolná a terveit, amiről természetesen nem avatott be. A férfi titokzatosan elmosolygott és megfogta a nő kezét.

- Majd mindent elmondok, ha eljön az ideje Annabells – csókolt kezet a nőnek. Meghajolt Moyra előtt – és most engedelmükkel távoznék. További szép estét – ment el a férfi. Annabells a férfi után nézet.

- Igazgató úr üzenem a szövetségnek, hogy ha még egyszer a régi paktumra hivatkozva ugráltatnak, esküszöm, megölöm őket. Tanuljanak meg kérni és ne követelőzzenek. Cross megfordult.

- Átadom az szívélyes üdvözletét.

 

Zero nem messze állt a háztól és figyelte, ahogyan az igazgató egyre közelebb ér hozzá. Cross megállt a fiú mellet és egy hatalmas sóhajjal leült az út patkára.

- Ennyire rossz volt? Fonta össze a karjait.

- Nem. Csak attól féltem, hogy elutasítanak és avval a Szövetség haragját magukra vonják. Meg az a macska – fogta meg a fejét a férfi.

- Macska?

- Egy fekete kandúr. Lucifer a neve és úgy nézet rám mind, ha fel akarna falni. Vagy mind, ha nem is közönséges macska lenne. Zero a fejét ingatta.

- Képzelődsz.

- Igazad lehet. Talán a neve miatt képzeltem. De mindegy. Az a lényeg, hogy két hét múlva már az iskola diákjai lesznek.

- Éjjelisek lesznek?

- Csak a kisebbik Moyra lesz, de a nővére nappalis lesz és segít neked.

- De ő…

- Zero, Annabells más. Ő azon kevés vámpírok közzé tartozik, aki uralkodni tud az ösztönein. És még a kapszulákat is elég jól viseli. De egyvalamit vés az eszedbe Zero ő nem ellenség.

- Tudom – indult el a férfi a sötét utcán – de ha az utamba áll megölöm – mondta nagyon halkan magának.

 

A hold szállónál meg állt a kocsi és kilépet belőle Moyra Rain gyengéden magához szorítva a cicáját.

- Nézd, milyen szép hely – a macska felnyávogott. Moyra az ajtó elé sétált és benyitott. Meg lepetten látta, hogy senki sincs a szalonba. Végül besétált. – Nincs itt senki Luke. Senki sem üdvözöl, pedig nem tudom, mit kell most csinálni –ölelte jobban magához a cicát.

- Te ki vagy? – Jelent meg az egyik oldalsó teremből egy fiú.

- Moyra vagyok ő meg a kiscicám Lucifer. És te ki vagy? Lépet a fiúhoz a lány. Moyra végig mérte az első ismerősét. Az magas és vékony volt. Fél hosszú szőke haja volt és halványkék szeme. Szép volt vámpírhoz illően.

- Aidou Hanabusa. Guggolt le a lányhoz – de mond kislány…

- Moyra.

- Oké, Moyra mond, mit keresel itt?

- Itt fogunk lakni Luke-al – emelte fel kicsit a macskát – Nagyon szép, hely olyan, mint a mesékben, a képeskönyveiben. Aidou csodálkozva meredt az aprócska lányra. Hollófekete haja volt, ami hullámokban a hátra omlott. Fehér masni volt a hajába tűzve és apró gyöngyök fénylettek egy két tincsébe fűzve. Sápadt bőre volt szemei zölden fénylett. Alakja karcsú volt újai vékonyak. Hófehér selyemruhában volt, amin csipke fodor díszítetett az alját. – Az igazgató úr azt mondta itt fogok találkozni Kuran Yuuki kisasszonnyal, aki majd vigyáz rám – Moyra közelebb lépet a fiúhoz és suttogóra fogta – már nagyon akartam találkozni egy tiszta vérűvel. Azt mondta egyszer anyukám nagy megtiszteltetés, ha egy tiszta vérűvel találkozunk. Mond Aidou úrfi olyan?

- Igen, az. Nagy megtiszteltetés. És tudnod kell, hogy soha nem ellenkezhetsz velük. Mindig figyelj, oda mit mondasz, és soha ne beszélj sokat. Semmit sem szabad, amit ők nem engednek. Ők a hatalom és mi hűséggel és tisztelettel tartozunk nekik.

- Aidou – Szólalt meg a lépcső tetejéről egy férfi. Moyra felnézet és érezte, hogy egy nagyhatalmú vámpír áll fent. – ne ijessz rá. Aidou felállt és Moyra látni vélt a férfi szemében valami félelem szerűséget. - Üdvözöllek a hold szállóban Moyra Rain. Én Kuran Kaname vagyok. Moyra úgy gondolta a férfi nem csak a hatalma nagy, ha nem a szépsége is határtalan bár érezte, hogy a külső mögött más is rejtőzik.

- Jó estét Kaname úr, nagy öröm önnel találkozhatok. És kérem, ne teremtse le Aidou úrfit nem ijesztett meg. Moyra észrevette, hogy a férfi mellé egy lány lépet. Ő is olyan szép volt, mint a férfi de Moyra észrevette, hogy a nő lelke makulátlan nem, mint Kaname-jé.

- Szia – köszönt – az én nevem Kuran Yuuki – indul el a lépcsőn és a lány elé sétált. Mikor meg állt előtte leguggolt elé. – akkor téged Moyra-nak hívnak?

- Igen, és ő az én kiscicám Lucifer mutatta fel széles mosollyal – nagyon szeretem. Az igazgató úr megengedte, hogy magammal hozhatom. Ő a legjobb barátom – ölelte magához a cicát. – De ugye maradhat? Meredt Yuukira és magához ölelte védelmezően a macskát. Yuuki felnézet az akkor oda érkező Kananméra.

- Persze, veled maradhat a cicád. Nem akarjuk elvenni tőled a barátodat.  Moyra felkuncogott.

- Halod Luke, velem maradhatsz. Nagyon szépen köszönöm – hajolt meg a lány. – Yuuki ellágyult tekintettel nézet az aprócska lányra.

- Gyere, megmutatom a szobádat – nyújtotta oda a kezét Yuuki. Moyra félve megfogta a lány kezét és elindult vele.

 

Annabells a szoba sarkába hajította a bőröndjét és kiterült az ágyon. Kinézet a szobája ablakán és remélte, hogy húga jól érzi magát. Kényelmesen elhelyezkedet a puha ágyán és eldöntötte, hogy holnap reggelik kisem kell belőle. Ekkor kicsapódott az ajtaja és egy fiú összefont karral meredt rá.

- Te meg ki a gyökér vagy? Emelte fel a fejét a nő, hogy megnézze a hívatlan vendégét. Ezüst rakoncátlan haja volt és rideg tekintette. Annabells halványan elmosolyodott… meg kedvelte a srácot.

- Kiryuu Zero és ha nem tévedek, te Annabells Rain vagy.

- Ja, és most hagyá’ aludni. Pá – dőlt vissza az ágyra. Zero oda sétált az ágyhoz és felemelte a nőt kissé.

- Bocs, de az igazgató hívat… most– sziszegte a férfi.

 

- És mond Zero te mióta is népesített a hosszú fogúak táborát? Szólalt meg a lány egy kis idő múlva mikor a fiú lépteihez igazította a sajátját. A férfi hirtelen megállt és a nő felé fordult és a szeme szikrákat hányt.

- Elég rég óta, hogy meg gyűlöljem a fajtádat – rivallt rá. Annabells összekulcsolta a kezét és közelebb lépet Zerohoz.

- Csak hogy tisztába tegyük a közöttünk lévő várárkokat kedves Zero… én nem akár milyen vámpír vagyok. Én soha életemben nem szívtam és ontottam ki emberei vért. Azért kérdeztem, hogy mióta vagy az, ami mert… már rég el kelet volna érned az „E” szintet. De mivel nem érted el arra merek következtetni, hogy egy olyan vámpír vérét vetted, akinek a vére tiszta. És mond meg nekem azon kívül, hogy gyűlölöd azt, aki azt tette veled – mutatott a nyakára – miért fogadtad el egy „magam fajta vérét”.

- Mert, nem volt más lehetőségem…

- Vagy inkább úgy fogalmaznák inkább valakiért tetted. Az olyan emberek, akik abba a gonosz kegyben részesülnek, mint te lassan elveszítik az emberi tudatukat, és ha még is marad valami… akkor többnyire azt kívánják, hogy meghaljanak. De te más vagy Zero. A te lelked erős, mert van valaki, akiért küzdesz és vársz rá. Reménykedsz abban, ami reménytelen.

- Mássz ki a fejemből – sziszegte. Annabells elmosolygott és megveregette a férfi vállát.

- Tisztelek Kiryuu Zero. Te egy olyan ember, vagy akivel szívesen dolgozok. Az, aki valakiért küzd és még a keserű sorsával is szembeszáll, azt csak tisztelni lehet. És Zero – indult el a nő – én sem kedvelem Kuran Kanamét. Csak figyelmeztetlek ne biz benne, mert olyan, mint a kígyó még mielőtt észrevennéd már beléd is mar. Én szemel, tartom és az én szemeimet nem lehet olyan könnyen kicselezni. Vigyázz, mert az éjszaka nagyon sötét tud lenni még holdfényben is. Zero halványan elmosolyodott.

- Nem kell figyelmesítened… ezt magamtól is tudom. Annabells a kezét nyújtotta Zero egy ideig tétovázott majd elfogatta a jobbot és megrázta.

- Megtiszteltetés, hogy egy olyan erős vámpír vadásszal fogok dolgozni, mint te Zero.

- Ja, valami hasonló Annabells.

- Bells… csak egyszerűen Bells.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.