Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Prológus

Prológus

 

Az a nyár rettenetesen meleg és fullasztó volt, még talán soha nem is volt ilyen elviselhetetlen hőség soha sem. Mindenki behúzódott a meleg elől a házaikba és várták, hogy az idő kellemesre forduljon. Kivéve egyvalakit aki elszántan vágott át a melegen, hogy a mindennapos gyakorlatozását a megszokott helyén folytassa. Ez a valaki Thorin volt, Hegymély királyának, Thrór fiának, Thráinnak elsőszülöttje. A fiatal törp oldalán a kardjával megállt nem messze egy magányosan álló öreg almafa előtt. Thorin amióta az eszét tudta az a fa ott állt egy magában és akármilyen csapás is pusztított körülötte az a fa büszkén erősen állt. Talán ezért is szerette annyira azt a fát. A hatalmasan szétterpeszkedő lomb hűvös árnyékot adott a fiatal törpnek, hogy kellemesen tudjon gyakorolni.

Bár Thorin nem vette észre, hogy nincs egyedül, de aki a fa egyik magasabbik ágán ült és az almát ráérősen rágcsálta igen is észrevette a hívatlan vendéget. A lomb sűrűjét kihasználva szép lassan lejjebb ereszkedett és olyan halkan közelítette meg a fiatal törpöt, ahogy csak a lomb sötétje engedte. Kíváncsian figyelte a mozdulatokat és lehunyt szemekkel hallgatta a kard suhogását a levegőben.

- Ha ilyen mereven tartod a kardodat nagy bajba kerülsz ám – szólalt meg végül. Thorin összerezzent akár az őszi falevél a szélben. Kíváncsian forgolódott körbe körbe.

- Ki vagy? Kérdezte elszántan.

- Mi legyek? Lépett előrébb az ágon a hang gazdája közvetlenül Thorin feje fölé érkezve, de ekkor megreccsent az ág és csak annyit tűnt fel Thorinak, hogy valaki rá esett. Bár egy pillanat volt az egész a támadó már talpon volt és Thorin elejtett kardját nézegette.

- Add vissza az az enyém – dobta le magáról az ágat.

- Nem viszem sehová fiú csak megnézem milyen ez a kard. Nem lopok, csak ha a szükség nem kényszerít. Fordult felé a nő. Thorin meg lepődött, még életében nem látott ilyen furcsa szerzetet mint az a nő aki előtte állt. Haja hosszú volt és olyan vörös mint a tűz. Bőre olyan fehér volt, mint Barazimbar* tetején meg pihenő hó. Haja sötét volt, melyben apró gyöngyök szórták szerte szét a napsugarakat és még három sastoll meredt ki a hajából az ég felé. Jobb szeme kék volt, mint a zafír bal szeme zöld, mint a smaragd. Alakja karcsú volt, és légies nem volt magasabb nála talán valamivel alacsonyabb. Ruhája olyan volt mint a táj és szinte észrevétlenül mozoghatott volna benne. Oldalán két hosszú pengéjű kard pihent és Thorin érezte, hogy a nő nem lehet ember.

- Mi a neved idegen? Kérdezte meg.

- Bölcsebb lennél ha tudnád? Amúgy szép a kardod fiú – dobta vissza a fegyvert.

- Tudod ki vagyok? Húzta ki magát a törp.

- Ha elmondod megtudom, ha nem az sem baj. Vont vállat a nő és elővett a köpenye rejtekéből egy almát.

- Fosztogatót a fánk termését idegen?

- Ez a fa már akkor itt volt mikor apád még gyerek volt. Hogy tarthatsz olyanra igényt amit nem te ültettél vagy neveltél? Vagy talán rá van vésve a neved? A nő oda szaladt a fához és nézegetni kezdte a törzsét, majd csilingelően felnevetett. - Nem találok semmilyen nevet ezen az öreg fán.

- Nagyapám birodalmán minden élő és élettelen az övé. Így ez a fa is. Mutatott a fára Thorin. A nő

elgondolkozott.

- Ez igaz. De honnan tudtod azt, hogy ez a fa biztosan ti határaitokon fekszik. Mert nem létezik olyan térkép ami, pontosan megmondaná hol van az itt és hol van az ott. Ugrott fel a fára – és te fiatal törp megtudod mondani hol az itt és hol az ott? Thorin össze szűkült szemel méregette a nőt.

- Te bolond vagy...

- És te hihetetlenül ostoba. Az „itt” nem jelent mást ahol vagy, az „ott” is ugyan az, mint az „itt”. Még pedig azért, mert „itt” vagy mert itt kell lenned, de „ott” vagy ahol most vagy. Érted?

- Te még is ki vagy? Suttogta a törp. A lány felkacagott és Thorin elé ugrott olyan közel, hogy az orruk, majdnem, hogy összeért.

- Adwin a nevem – nyújtotta a kezét szélles mosoly kíséretében

- Az enyém Thorin. Fogadta el a feléje nyújtott kezet. Adwin kedvesen megrázta, majd füttyentett egyet és a semmiből, legalábbis Thorin szerint onnan jöhetett elő, egy szürke póni vágtatott feléjük és mikor melléjük ért Adwin felugrott rá és csak egy intéssel elvágtatott. Thorin ezt a különös találkozást megtartotta magának sem öccsének sem húgának de legfőbb képen atyának és nagyapjának nem mondta el. Úgy gondolta, hogy egy bolond nővel való találkozás nem jelenthet semmit sem.

 

 *Barazimbar: Khuzdul a törp nyelven, a közös nyelven Caradhras takarja

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.