Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3 fejezet: Egy jó barát

2011.09.24

3. fejezet: Egy jó barát

 

Azok kedvéért, akik nem emlékeznének Shiromi vagyok. Most épp egy Lelkek világa nevű helyen, egészen pontosan annak közép pontjában, a Tiszta lelkek városában vagyok. Alig egy órája ébredtem iszonyú fejfájással és még a pokimat sem kaptam meg. Jah, és épp az előbb vágtam ki az ajtóval együtt a nyolcadik osztag kapitányát a szobából.

Hogy mért? Először is mert leitatott. Másodszor megkérte a kezem, és végül de nem utolsó sorban, mert egy perverz szoknyapecér! De ezt nem részletezem…

A dühtől elvakultan megyek utána, és még az utcán fényes nappal sem hagyom abba a kiabálást.
- Hogy voltál képes ilyet tenni egy ártatlan lánnyal? – vágom hozzá a szavakat. Közben két oldalról fognak le, hogy fel ne pofozzam. Újdon sült barátaim, Ikkaku és Yumichika.

Most, hogy már nem sajog a fejem és értelmesen tudtunk beszélgetni, egész megkedveltem a fiúkat. Jól is jön a férfi erő… főleg szegény Shunsui-nak.

Aki néhány, számomra teljesen idegen segítségével próbál talpra állni. Persze kaján vigyora most sem hagyja el. Félre tolja a segíteni akaró kezeket és büszkén, mintha misem történt volna talpra áll és leporolja magát.

- Kérlek Shiromi hagyd abba! Mindenki minket néz! – kérlel az igen lágy hangú Yumichika.

- Mi? Ezt, hogy érted? – nézek rá értetlenül. Ő enyhe fejmozdulattal jelzi, nézek közbe.

Valóban. A kis utcán egész kis nézőközönség verődött össze, arcukról süt a meglepettség. De nem is ez zavar, nézzenek csak. Hanem a tömegben felfedezem Ukitake-t.

Nah az ö arca minden, csak nem meglepett. Mintha egy csipetnyi bosszúságot vélnék felfedezni a lágy vonásokban.

Úgy látszik ezt elcsesztem. Mikor már a végrendeletem első során gondolkodom felharsan egy érces kacaj. Valami olyan, mint a filmekben, mikor a fő gonosz leplezi le saját magát. Most minden szem rá szegeződik és én végre felfedezem azt a férfit, aki Ukitake mellett áll. Széltében és hosszában is a kétszerese, és a hideg futkos tőle a hátamon. Önfeledtem kacag és kezdem kényelmetlenül érezni magam.

- Tetszik a lányod Ukitake! – mondja, és közben vállon is veregeti néhányszor.

- Kapitány! – kiálltja egyszerre két fékezőm.

- Kapitány?

- Igen, ő a mi kapitányunk. A tizenegyedik osztag kapitánya, Zaraki Kenpachi. – közli velem Ikkaku.

Kicsit megszeppentem… Nah jó, nagyon megrémültem! Ez a hegyomlásnyi férfi azt mondta, hogy kedvel, de vajon hogyan értette? Látszik rajta, hogy mindene a harc és a vér. Vajon engem akar a következőnek? De mégsem lehet olyan veszélyes, ha Ukitake olyan nyugodt a közelében… Vagy igen…?

Eközben mintha valami morgás félét vélnék felfedezni a tömeg felöl. Kicsit fülelek és már meg is értem az ellenem irányuló megjegyzéseket.

- Hogy merte ezt tenni a kapitánnyal? – súgja egy férfi.

- Ezt még megbánja! – válaszol egy másik. Már épp oda szólnék, hogy pofa be, mikor az említett kapitány megelőz.

- Nincs semmi baj, és ha a csinos kisasszonynak valami baja lesz, akkor velem kell majd szembe néznie az illetőknek. – nézet körbe. A fenyegetés megteszi a magáét. Sokan behúzzák a nyakukat, és egy kicsit meg is nyugszom erre a reakcióra. Tehát Shunsui is elismeri hibázott, és többet nem idegesít. Remélem…

Megint körbe nézek és már két barátom sincs sehol. Tehát egyedül nézek szembe egy rakás állig felfegyverzett kimonós férfival. De hamar meglelem őket. Az általuk kapitányuknak nevezett fickóval beszélgetnek. Nagyon vicces lehet a mondandójuk, mert Zaraki – vagy ki – arcán egyre szélesedik az a félelmetes vigyor. Majd ö is mond valamit és a két férfi fejet hajt előtte. Ikkaku az, aki megfordul és széles mosolyán – ami vigyornak sem utolsó - látszik nagyon jó hírt hozz nekem.

- Meséltünk rólad a kapitánynak. – kezdi a magyarázatott.

- Láttam… - nyögöm kínosan. - Aha, és? – kérdem nem kis kíváncsisággal, mikor nem válaszol.

- Azt akarja, hogy csatlakoz a mi osztagunkhoz. Mert hogy puszta kézzel győzted le Kyouraku kapitányt, és ez nagy teljesítmény. – húzza ki magát büszkén Ikkaku, mintha csak ö tette volna.

A gondolatra, hogy halálisten leszek valami megmozdul a lelkemben. Hirtelen helyre áll minden és én önfeledten ugrom Ikkaku nyakába. Aki azonnal le is fejt magáról. Persze, férfi büszkeség. De kit érdekel? Ukitake is boldognak látszik bár szerintem jobb szeretne maga mellett tudni, de elkéset. Magamban már igent mondtam Zaraki kapitány ajánlatának.

Hát fejemet felvetve, büszkén állok feledtesem elé. Még mindig ott az a vigyor, de már nem félek. Sőt, inkább nagyon is tetszik, hogy nem olyan mint a többi itt lévő férfi utánzat.

- Látom elfogadtad a felkérést kicsi lány. – jelenti ki a nyilván valót.

- Még szép! – válaszolom merészen és most először tűnik fel, hogy egy kislány kapaszkodik a vállába. – Hát ö kicsoda? – fordulok Ikkaku-hoz.

- Ö a hadnagyunk Kusajishi Yachiru. – vágja hozzám szemrebbenés nélkül. Én meg kicsit megszédülök, hát a földre térdelek. Yachiru azonnal mellettem terem és édesen rám mosolyog.

- Kérsz epres pálcikát? – kérdezi, vékonyka gyermek hangon.

- Igen köszi. – már a számban van, mikor feltűnik a hasonlóság a pokim és a Yachiru által nekem adott pálca között. De nem tévedek ez bizony az én pokim, ám nincs szívem elvenni tőle. Hadd egye, ha ennyire szereti. Közben Kenpachi is lehajol hozzám és a fülembe súgja.

- Nagyon jó barátok leszünk.

Hát én is ebben reménykedem, mert ha nem, mehetek koporsó tölteléknek. Ezekkel a gondolatokkal kászálódók talpra és áldom a jó szerencsémet, hogy egy ilyen kaliberű pasas lesz a főnököm.

Hát mozgalmas volt ez a hét. Megtaláltam rég eltűnt apámat, lett két fiú barátom és mellé egy psziho kinézetű feledtesem. Szeretem ezt a helyet.

Azonban belém vág a fel ismerés. Ennek a kislánynak is ugyanaz a rangja, mint Renji-nek! Magamban mosolyogva nézem a pokimat majszoló gyermeket, és elkönyvelem, hogy itt semmi sem az aminek látszik.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

^.^

Yuki, 2012.05.12 21:00

Köszi szépen. :* Bocsi, hogy rég írtam, de sajna nem nagyon volt időm rá.. :'(

Nemsoká jön a kövi és megtudjátok, hogy milyen kalandokban lesz része Shiromi.nak a 11. osztagban.

Köszi még1szer, hogy olvastad.

:*

pepitabubi@hotmail.com

Nyenye, 2012.05.08 11:20

Szia! ^^ Épp most faltam be az utolsó fejezetet is, de szomorúan vettem tudomásul, hogy milyen régen frissítettél. :( Aranyos a sztori, kedvelem a főszereplőt, szóval örülnék, ha megdobnál minket pár új résszel! :) Az epres pocky a legjobb! x3 Sok szerencsét a folytatáshoz, és siess vele! Csak ügyesen! ^^