Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2 fejezet: A kijózanodás

2011.09.16

2. fejezet: Kijózanodás

 

Az életem egy romhalmaz. Anyám meghalt, mikor kicsi voltam. Apámat sosem ismertem. De ez most nem is fontos. A meleg nap simogatja az arcom, és iszonyatosan fáj a fejem. De legalább a saját ágyamban vagyok.

Hát magam mellé nyúlok a szekrényre és a reggeli epres pokimat keresem. Ebben nincs vita. Ez nekem olyan, mint másnak a kávé. Még megfordul a fejemben egy sanda gondolat, hogy mégis hogy a fenébe süthet be az ablakomon a reggeli napfény, mikor a szobám nyugati fekvésű, de mindegy.

Kotorászok egy kicsit. De nem és nem találom a pokimat. Mit a pokimat? A szekrényt sem. Majd lassan magamhoz térek. Körül nézek, és egy japán stílusban berendezett szobában vagyok.

Ez bizony nem az én szobám. Már megint… Értetlenül nézek körbe, mikor nyílik a toló ajtó és egy kopasz férfi lép be rajta.

Reggelente igen agresszív vagyok, ha nem kapom meg a pokimat és minden ok nélkül egy idegen férfi zaklat egy idegen szobában. Hát fel pattanok és minden dühömet rászabadítom.

- Hol a pokim? Hol a szekrényem? És egyáltalán hol a fenében vagyok? – kiabálom mindezt egy szuszra, és közben az igen megszeppent áldozatom nyakát szorongatom és rázom. Mikor már az ájulás szélén áll megálljt parancsolok magamnak és még mindig szorongatva újra kérdőre vonom.

- Szerintem először is hallotta.

- Jah, mielőtt a kedves és csinos kisasszony ki nem rázta volna belőle a lelket.

Áldozatom arcáról felnézve szembe találom magam még két kimonós férfival. Aztán meglódul alattam a föld. Egyensúlyom vesztve vészesen a föld felé zuhanok, de valaki elkap. Sikerült megtámaszkodnom és a rózsaszín köpenybe kapaszkodnom.

- Talán még is csak rossz ötlet volt az a fél üveg száké.

Miről beszél ez? Nem is ittam semmit sem.

Vagyis de… hasít belém a felismerés. Legutóbb beengedtem a lakásomba három férfit. A trióból egyedül Renji-t ismertem. Még Ichigo mutatta be és elmondta, hogy a hatodik osztag hadnagya. Vagy mi. Rögtön láttam rajta, hogy egy kis ego majom. Azonban a másik kettő nem rémlett sehonnan. A magasabbiknak tenyérbe mászó vigyora volt. A társa viszont egy az egyben olyan volt mint én. Hosszú fehér haj, barátságos kicsit szomorkás barna szemek.

Nem is vesztegették az időt. Be mutatkoztak, vagyis Renji bemutatta őket. Kyouraku Shunsui a nyolcadik osztag kapitánya, és Ukitake Juushirou a tizenharmadik osztag kapitánya. Aha, csak kibújt a szög a zsákból. Ők azok, akikről Ichigo mesélt, de ezzel még nem volt vége. Ukitake közölte, hogy ö az apám. Mondván ez egy csöppet George Lucas-os volt, rájuk  csaptam az ajtót. Pár perc múlva ismét csengettek. Ők voltak, hát közöltem velük, hogy kivel szórakozzanak, újfent bevágtam az ajtót. Erre ők rátenyereltek a csengőre, és így kénytelen voltam beengedni a díszes társaságot.

Dicsérték a nappalit, a képeket, szóval mindent elkövetek, hogy minél tovább ott lehessenek. Renji persze már rutinosan meg sem mukkant. Jól tudta, hogy nem kedvelem az idegeneket. Főleg, ha azok férfiak.

Jó kislány lévén minden mondandójukat meghallgattam és még üdítővel is kínáltam őket. Persze Shunsui egyből az alkohol felől érdeklődőt. Gyanús volt már akkor is. De lehűtöttem mondván, fiatal korúak nem ihatnak szeszes italt. Narancslét hoztam, és nyílván akkor csempészte bele a szákét, mikor nem figyeltem.

Az a szemét. Detoxba küldöm az ziher. Csak ne fájna ennyire a fejem. Hát igen, sosem bírtam az italt. Egy korty is kiüt, nem hogy egy fél üveg.

Hát megpróbálok a saját lábamra állni, de most meg hátra ránt a gravitáció. Most egy másik kar nyúl felém és én engedelmesem fekszek bele. Kottyaggos fejjel mérem végig és felismerem azt, akit az előbb letámadtam.

- Nem kéne szólni a negyedik osztagnak, hogy csináljanak vele valamit?

- Jól vagyok, komolyan. – motyogom, de rám se bagóztak. Nah, ebből már nekem is elegem lett. Hát ellöktem magam támaszomtól és kiadtam az utasításokat. – Te ott a sarokban – böktem egy páva tollas szépfiúra – hozz nekem egy pohár vizet és egy Aspirin-t.

- Van nevem is, Ayasegawa Yumichika a tizenegyedik osztag ötödik tisztje. – kényeskedet.

- El hiszed, hogy nem érdekel! Amíg ilyen pokoli fejfájásom van nem haverkodok! Egyébként te ki is vagy? – néztem egykori támaszom irányába.

- Madarame Ikkaku, a tizenegyedik osztag harmadik tisztje.

- Aha, és mindig így mutatkoztok be? – kérdeztem flegmán a fél üveg piától. Közben Yumichika vagy ki, már elment. Közben a rózsaszín köpenyes is magához tért a döbbenetből és most épp azon munkálkodik, hogy a közelembe kerüljön. De gyorsan kicselezem és most a fejére olvasom az ellenem elkövetett bűnöket.

Oké mondani könnyebb mint megtenni. Megbillenek és ezért egészen a falig táncolok. Mikor biztosan állok elkezdtem a fej mosást.

- Te perverz vén kéjenc! Mégis honnan veted magadnak a bátorságot, hogy leitass egy kiskorút?  Te férfiak szégyene, liliom tipró, te… te… papucs férj!

- Papucs férj? Még nem is vagyok házas! – háborgott – De ha kegyed vállalja…  A mondat végét nem értettem, mert az öklömet épp az arcába vágtam.

- Felejtsd el.

Közben a szépfiú is visszaért. Kikaptam a poharat és a gyógyszert a kezéből, és egy hajtásra lenyeltem mindkettőt.

Pokoli egy ébredés volt ez, és még mindig nincs vége. Haza akarok menni…

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

XDDDDD

Yuki, 2011.09.21 20:55

Köszi szépen, hogy elolvastátok. XD Örülök, hogy tetszett és... végtelenül hálás vok nektek. Két méterrel a föld fölött lebegek. =^.^=
Nemsokára lesz kövi is.
Addig pedig...
Pusy <3

:)

Kinga, 2011.09.21 14:23

szia én is nagy bleach fan vagyok :D Regi szólt h érdemes elolvasnom a történeted és így is tettem :D komolyan mondom ez oltárian tetszik :OO annyira jól írod, hogy az szinte fáj xd
de őszintén nagyon imádom már most a sztorit így várom nagyon a kövit :D
pux

:D

Regina, 2011.09.17 12:22

Szia ^^
De jó itt a kövi :P Hááh ez valami eszméletlen volt xDxDxDxD Én kinyúltam az hót ziher xD Ezek a beszólások xD Ááá nagyon jól megírtad és megint elnyerte a tetszésemet ez a feji ^^ Valamint, ahogy a tagokat osztogattad, az is vagány volt :'D
Még szólok pár ismerősömnek, hogy megéri elolvasni a történeted ;)
Addig is várom a kövit ^^
Puszi(LLL)