Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3 fejezet: A tudás nem mindig jó

2012.06.05

Liz kinyitotta a szemét és egy idegen szobába találta magát. Nem az a hely volt ahol elaludt, ha nem egy másik. Körülnézet a szobában, ami teljesen üres volt. Megropogtatta a vállát és nyújtózkodott akkor vette észre, hogy még mindig a tegnapi ruhájában van.

- Úgy látszik nem álmodtam. Suttogta.

- Jó reggelt. Tárta ki az ajtót nagy erővel egy férfi. Magas volt és szőke. Ruhája zöld, fején meg egy fehér zöld csíkos kalapot viselt. Arca előtt egy legyezőt tartott.

- Ki a görcs maga?! Kiáltott fel hirtelen a lány.

- Üdvözlöm a szerény kis otthonomba Lovers kisasszony én Urahara Kisuke vagyok ennek a boltnak a tulajdonosa. Mondja jól aludt? Ugrott a lány mellé a férfi és leguggolt hozzá.

- Igen. Araszolt arrébb a Liz a férfitól, aki alaposan szemügyre vette.

- Ennek nagyon örülök. Remélem meg tisztel minket a reggelinél.

- Kihagynám. Sietnem kell haza. Állt fel Liz.

- Hohoho! Úgy látszik rosszul fogalmaztam elnézést. Úgy akartam mondani itt reggelizik és kész. Mondta sötéttel a legyező mögül és a kalapja árnyékából. Lizen végig futott a hideg.

- Vagy úgy? Már értem ez esetben itt reggelizek.

- Hát akkor jöjjön utánam. Indult kifelé a férfi életvidáman Liz kedvtelenül követte.

Liz megkövült mikor meglátta Renjit és annak halál isten barátait. Azok bűbájosan tekintettek rá. Tessai leültette Renji mellé és elé rakta a pirítóst hozzá a vajat, lekvárt és az elmaradatlan angol teát.

- Remélem ízleni fog. Én magam csináltam. Büszkélkedet Urahara.

- Mert egy pirítós elkészítése hatalmas feladat. Nézet Liz a férfira.

- Tőlem ez már haladás.

- Mikor is mehetek haza?

- Még nem. Mosolygott Urahara. Liz morogva vajazta és lekvározta meg a pirítósát. Mikor bele harapott még a könnyei is kijöttek. Kiejtette a kenyeret a kezéből.

- Talán valami baj van vele? Kérdezte a férfi kíváncsian. Liz megragadta a kenyeret és a férfi képébe dobta, ami lassan lecsúszott lekváros csíkot húzva a férfi arcán.

- Ez kő kemény te hülye!

- Pedig tegnap csináltam. Törölte le az arcát a férfi.

- Tegnapi? Liz felkelt és az ajtó felé ment. – eddig bírták az idegeim én mentem haza! Renji utána kapott, de a nő lerázta a kezeit.

- Elizabeth Lovers Londonban született december 31-én. Édesapja Alexander Lovers édes anya Beatrix Wirgin Lovers mind ketten…

- Ha maradok, abba hagyja az életrajzom nyilvános közlését?

- Igen, de csak akkor, ha itt maradt és felel a kérdéseinkre. Liz megfordult és farkas szemet nézet a férfival.

- Ugye nem beszélt…

- Nem mondtam semmi olyat, ami kegyedet zavarná, vagy kínos helyzetbe hozná. Liz bólintott és visszaült Renji mellé.  Duzzogva össze kulcsolta a mellkasa előtt a kezeit és várt.

- Pontosan mióta látja a lidérceket és a halál isteneket?

- Ötéves korom óta. Julius harmadikán láttam először lidércet. Egy halál isten jött és kinyírta. Magas volt és fekete hajú a szeme aranyszínű volt az arcát sebhelyek torzították. Aztán meglátott megsimogatta a fejemet és rám fújt valami port és elment. Ennyi.

- Értem. Vagy is akkor sem használt az emlékmódosítás. Ez felettébb érdekes. És mondja, mit tud még rólunk?

- Nem sokat. Annyi biztos, hogy Ichigon kívül a többi halál isten nem ide való. Kurosakinek más az aurája. Meg, hogy valami féle bábu mozog helyettük, ha éppen Lidérc van a közelben. Ikkaku felnevetett.

- Okos. Nem hittem volna, hogy ennyire feltűnő lenne a póttest. Hol bukunk le?

- Már az első nap mikor megszólaltak a telefonok. Mikor visszatértem az osztályba csak Renji és Rukia volt abba a furcsa testben, aminek az aurája olyan más volt. De Ichigo se hol sem láttam. De mikor lekéretőztem a gyengélkedőre mondván rosszul vagyok…

- Na, várj nem is voltál rosszul? Háborodott fel Renji. Liz értetlenül meredt a férfira – Ez a hazugság miatt Rukia két hétig szívatott. Még lelki ismert furdalásom is volt, mert meg ettem a szendvicsedet.

- Én mondtam, hogy nem a te hibát ne hisztiz.

- De akkor is… de várjunk utána is oda adtad a kajádat, sőt mi több hoztál nekem is, ugye nem azért mert láttál minket halál istenként? Ugye nem azért mert közelünkbe akartál férkőzni? Mond létszi, hogy szívjóságból tetted fele baráti szeretettből ugye!?

- Nem. Bocsika én ateista vagyok.  Mikor megtudtam, hogy halál istenek vagytok tényleg azért maradtam veletek, mert érdekeltettek meg aztán volt egy másik ok is sajnos. Pirult el a lány. Matsumoto közelebb hajolt.

- Csak nem tetszik Renji?

- Egy fenét! Renjinek azért adtam kaját, mert olyan kis szerencsétlen volt még a magam fajta kőszívűnek is megeset a szíve. Más ok volt személyes akarom mondani rokoni alapú kérelem, könyörgés.

- Rokoni mi? Kérdezték egyszer a szobában lévők.

- Az unokahúgom.

- Midori? Bukott ki a felismerés Renjiből.

- Igen. Mikor ide jöttem japánba avval fogadott, hogy ő mennyire szerelemes egy fiúba. Addig macerált, míg bele mentem, hogy beszélek a fiúval az érdekében. De azért felvilágosított az osztályról. Azt mondta, hogy a Kurosaki banda tagjai veszélyesek így hát kerüljem.

- Oké ezt értjük. Könyökölt Ikkaku az asztalra – és ki az a pasi?

- Yasutora Sado - Hajtotta le a fejét a lány.

- CHAD!!! Kiáltott mindenki fel.

- Én is meg lepődtem mikor megláttam Midori nagy Őjét. De hát mit volt mit tenni az egyik nap az mondtam Chadnak, hogy valaki akar vele beszélni. És ennyi. Azóta jobban vannak Midorival. A halál istenes dologra visszatérve ennyit tudok. Ja, meg hogy Orihime és Chadnak valami féle titkos erejük van legalábbis utalást hallottam rá. És Ishida… tényleg Ishida miért nem komál titeket? Fordult Renji felé.

- Ő egy Qvinsy!  Mondta a legyezője mögül Urahara.

- Egy mi?

- Egy olyan ember, aki a lélek energiájából fegyver alkot. Lidérceket öl, mint mi. De velünk ellentétben ők nem tisztítják meg a lelket. És a te szavaddal élve azért nem komál minket, mert mi hajdan ki irtottuk a klánját.

- Gyilkosok. Húzódott arrébb Liz.

- Okunk volt rá.

- Hitlernek is ez volt a politikája. Okunk volt. És hopp milliónyi zsidót megöletett. A gyilkolásra nincs mentség. És egyébként mi az a lélek energia… de tömören.

- A lelked energiája – tette le a legyezőjét a férfi. – Az a lélek energia, amit te aurának hívsz.

- Ó, értem. És a halál isteneknek mi pontosan a feladatta és honnan jöttök?

- A halál istenek a feladata az emberek védelme és a lidércek elfogása. A lidérc egy röghöz kötött vagy gonosz lélekből születik ezért ne hogy kárt tegyen az élőkben és a holtakban el kell kapnunk és megsémisítsük. Csavargatta a haját Matsumoto –És mi halál istenek a Tiszta lelkek városában élünk. A perem vidéket északról délre, nyugatról, keletre 80 körzetre osztották itt élnek azok a lelkek, akik meghaltak itt ebben a világban. A peremvidék és a halandók világát a 13 védelmi osztag védelmezi. Én a 10 osztag hadnagya vagyok Matsumoto Rangiku. Liz Ikkakura nézet.

- Én a 11 osztag harmadik tisztje vagyok Madarame Ikkaku.

- És te? Kérdezte Liz Renjitől nem éppen kedvesen.

- Én a hatodik osztag hadnagya vagyok Abarai Renji.

- Hadnagy? És mondjátok, akkor ti ketten erősek vagytok?

- Persze. Mi vagyunk a kapitányunk után a legerősebbek. Mondta Rangiku kedveskedve.

- Értem. De akkor te miért nem vagy hadnagy? Az észrevettem, hogy az aurátok akarom mondani a lélek energiátok mind, ha vissza, volna fogva, de akkor is te nagyon is erős vagy. Ikkaku kihúzta magát és szélesen elmosolygott.

- Ezt már hallottam. De bevallom, imádom hallani.  Liz felkuncogott bele ivott a teájába majd sugárba ki is köpte egyenesen Urahara képébe.

- Fúj! Maga nem tudta, hogy az angol teába nem raknak citromlevet? Ez gusztustalan volt! Rázkódott meg a lány. – Fúj! Urahara egy zsebkendővel törölgette az arcát és közben rosszallóan nézet a lányra.

- Úgy látom, nem értékeli a kedvességemet Lovers kisasszony.

- Én értékelem, de kérem mellőzük legközelebb a konyha művészetének bemutatását.

- Miért maga talán tud főzni?

- Képzelje igen!

- Nehéz elhinni, hogy egy maga fajta a konyhába tölti a rengeteg szabad idejét. Mondta sötéten a férfi. Liz szeme megrebbent, majd lassan felállt bele kapaszkodva Renji vállába. A férfi érezte, hogy a lánynak remeg a keze és mikor felnézet a lányra látta, hogy a nő arca a haragtól kisé eltorzult.

- Tudja, uram a magam fajta tényleg nem tölt sokat egy olyan helyen, mint a konyha, de én más vagyok. Maga nem tudja milyen is volt a gyermekkorom csak annyit tud rólam, hogy hová születem, de az érzéseimről nem tud semmit.  Elindult az ajtó felé.

- Hová mész Liz? Ugrott fel Renji a helyéről.

- Haza. Micho nagyi biztosan kihívja a rendőröket, ha nem sietek haza. Öreg a mamika nem hagyhatom, hogy felzaklassa magát. Renji megvetően nézet Uraharára úgy ahogy társai is. Majd a lány után futott.

- Liz mond mi a baj? Ragadta meg a lány karját a férfi.

- Semmi - Lépet a cipőjébe – elengednél légy szíves.

- Nem amíg nem mondod el miért rohantál el így és mi volt ez közöttetek?

- Hosszú a történet Renji egyszer majd elmondom. Legyen annyi, hogy még mindig vannak olyanok, akik nem látnak tovább az orruknál. Elég szépen belém döfött és meg is forgatta a pengét az a köcsög.!

- Mond, el talán segíthetek. Mondj el mindent.

- Nem. Te nem értheted te nem vagy olyan helyzetbe, mint én. - Ha nem baj én most megyek. Kérlek, engedj el. Próbálta le fejteni a férfi újait a csuklójáról. Renji elengedte. – köszike. Vigyáz magadra. Lépet ki az ajtón Liz.

- Te is! Kiáltotta Renji – igen vigyáz te is magadra. Suttogta.

- Hatalmas keserűséget láttam a szemébe. Szólalt meg Ikkaku Renji mögül.

- Én is. Mind, ha valami nagyon nagy szomorúságot hordana a vállán.

- Urahara nem mond semmit. Vágta csípőre a kezét Rangiku – pedig meg is fenyegetem.

- Miért rohant el? Miért volt annyira megbántva Liz? Talán ha…

- Tetszik mi? Támaszkodott Renjibe Ikkaku. A férfi csak elmosolygott – Sejtettem.

Liz gyorsan futott fel a lépcsőn próbált nem sírni, de akaratlanul kibuggyantak a könnyei. Mikor felért a lakása elé már ott várta az idős hölgy a botjára támaszkodva. A lány arcát látva elszomorodott majd intette a fejével, hogy kövese. Liz követte a mamikát a lakásába. Micho nagyi leültette a nappalijába és hozott a lánynak egy teát.

- Idd, meg gyermekem jót tesz majd - Ült le vele szembe. – Mond, miért itatatod az egereket? Nem úgy sikerült a randevúd? Liz nézte a tükör képét a teában nézte, hogyan hullámzik a kezében tartót csészében a kamillatea.

- A randevúm? Az jó volt. Láttam valamit, ami egész gyermekkorom óta vártam. Láttam tisztán és már értem miért olyan fontos egyeseknek. Láttam a szemében a szeretett. Mosolygott Liz.

- Hát a fiú tetszik?

- Igen. De csak magának merem be vallani.

- Miért nem mondod el a fiúnak?

- Mert világok választanak el. Jobb, ha inkább eltaszítom, mert a fájdalom, mint Damoklész kardja ott lebeg feledtünk.

- Ne légy ilyen negatív. Ez keserített el így?

- Nem nagyi. Volt ott egy férfi, aki tudja, hogy milyen családból való vagyok és megkritizált. Mondja miért ilyenek az emberek a magam fajtával? Miért nem látnak tovább? Tényleg más vagyok?  Micho nagyi elgondolkozott.

- Elizabeth kérlek meny oda a tükörhöz. Menj csak oda. Liz letette a teáját és oda ment az álló tükörhöz.

- Az a tükör a nagyanyámé volt. A nagyapám készítette neki, mikor összeházasodtak. Én, ha bele nézek, egy öreglányt láttok, aki fél lábal, a sírban van. De ez az öreglány nem fogja hagyni, hogy holmi halál elvágja a lelkem fonalát. Én szívós vagyok és mikor ezt végig gondolom, azt látom, hogy egy életerős vagány nagymama vagyok, akinek három fiú unokája van és öt fiú déd unokája. Meg öregedtem, de még így is elfogadnak a családom. De mond Liz te mit látsz, ha bele nézel?

- Ha én bele nézek? Liz bele nézet a tükörbe és meg lepődött. Szemei vörösek voltak és üresek az elkeseredéstől. – Látom a keserűséget az arcomon.

- És mond szerinted ezt nem vette észre az a fiú is?

- Észrevette volna? „ Vigyáz magadra. Halotta a saját hangját – Te is! Halotta Renji aggódó hangját a fejébe”

- Gyermekem. Te nem különbözöl tőlünk. Mi mondanyian egyek vagyunk, együtt osztozunk a halandó életen. Liz az élet ahhoz túl rövid, hogy te evvel foglakoz. Ne törődj avval, aki megsértett. Bizonyítsd be hogy te igen is más vagy. Mutasd meg ki is az Elizabeth Lovers. Liz megérintette a tükör képét.

- Vagy is nézem őt levegőnek és éljek tovább. Mutassam meg, hogy nem vagyok olyan ahonnan jöttem?

- Igen. Állt fel a nagymama és oda ment a lány mellé – Tudod, mikor én rád nézek, egy gyönyörű okos lányt láttok, aki nem retten meg az új dolgoktól. Te egy olyan ember, vagy aki nem fél kimondani az igazát és szembe száll akár az éggel is, ha kell. Hiszen most itt vagy japánba. Találtál egy kedves családot, barátokat és egy fiút. És mond meg Liz ő tudja ki is vagy?

- Nem. De tudni szeretné.

- Hát akkor mond, el mikor úgy érzed, eljön annak az ideje, hogy őszintének kell lenni.

- Igaza van Micho nagyi.

- Liz nekem csak fiaim születek és az unokáim és a dédunokáim is fiúk, arra kérlek fogad el tőlem ezt a tükröt, hogy ha már nem leszek, emlékez majd rám. Add majd a lányodnak. Kérlek Liz fogad el.

- Köszönöm szépen. Ölelte meg a lány Michot.

 

Liz a nappalijába helyezte el a tükröt. Mikor pont ellépet előle a mobilja meg csörrent.

- Igen? Vette fel.

- Szia Hime! Sikított a telefonba Midori. Liz eltartotta a fülétől.

- Mond Midori mi ez a felhőtlen boldogság?

- Sadot sikerült elhívnom moziba! Hát nem jó igent mondot. Randim lesz vele! Sikította megint a telefonba. – Mi lenne, ha te is velünk jönnél valakivel. Dupla randi. Liz megdermedt.

- Nagyon örülök, hogy Chadal összejött, de én nem megyek sehová nincs senkim, akivel mehetnék.

- És Hiroki? Nagyon beléd van ám zúgva!

- Nem! Mondta Liz kissé ingerültebben.

- Mi van Liz? Aggódót Midori.

- Semmi. Csak fáradt vagyok.

- Ugye nem Abarai miatt van?

- Renji? Hogy jön ide?

- Mert hallottam, hogy felajánlódtad, hogy nálad alhat egy két napot. Liz ezt nem szabad ő Abarai Renji veszélyes. Nem szabad ilyenekkel barátkozik. Liz hallasz?

- Igen.

- Liz kérlek, ne csináld ezt. Aggódom ám érted. Utána néztem Abarainak egy kereskedésben lakik. A barátai is furcsák már, mint Kurosakiék kívül is vannak cimbijei. Madarame Ikkaku egy kopasz ürge, aki egy bokent fakardot lóbál mindig magánál. Vagy az a bögyös Matsumoto Rangiku, aki minden hímnemű foszert elver. De még van ott egy szépfiú, aki minden egyes fényes felületen megnézi magát, ha jó emlékszem a nevére Ayasegawa Yumichika. Kiráz tőlük a hideg Liz kérlek, kerüld el őket.

- Midori - Kezdte higgadtan a lány – Rangikuval és Ikkakuval már találkoztam nem rosszak. Nagyon kedvesek. Miért félsz tőlük?

- Liz lehet, hogy hülyének fogsz gondolni de… hogy is mondjam. Na, ott van Ishida, Orihime és Sado tőlük nem ráz ki a hideg, de többitől igen mind ha… nem is emberek volnának… mind, ha nem is ebbe a világba tartoznának. Valami furcsa érzés fog el, ha közelükben vagyok. És én ettől félek. Liz leült a kanapéra.

- Midori…

- Tudod, mit felejtsd el, amit mondtam. Liz ígérd meg, hogy elkerülöd őket.

- Midori én nem akarom elkerülni őket. Nagyon megkedveltem az egész bandát. Meg aztán van valami, amit csak ők tudnak nekem megmagyarázni… ők már a barátaim.

- Liz ne ilyezgess. Na, ne. Te… csak nem? Ugye nem? Te beleszerettél Abaraiba?

- Miből gondolod ezt?

- Liz… ne néz hülyének. Látom, hogyan nézel rá meg, ahogy ő rád. Liz ő más.

- Én nem vagyok belé szerelmes. Ő egy ha… vagy is ő már nem is tudom mit akartam mondani. Midori csak barát.

- Liz ne álltasd magad.

- Midori jó éjszakát!

- Liz… A lány kinyomta a telefonját és a kanapéra dobta. Felállt és kinyitotta az erkély ajtót. Nem hitte volna, hogy már besötétedet. Sokáig volt Micho nagyinál és még mikor haza ért lefürdött nem sokkal azután hívta Midori is. Eltelt egy nap úgy hogy észre sem vette. Neki támaszkodott az erkély korlátjának és elnézet a távolba. Haját fújta a szél. Lehunyt szemekkel élvezte a szellő simogatását. Ki nyitotta a szemét és felnézet az égre és nézte a csillagokat.

- Nem fogsz így megfázni? Kérdezte egy hang mellőle. Liz ijedten nézet oda és majd nem felsikított, mikor Renjit látta a korláton guggolva.

- Renji?!

- Igen így hívnak. Mosolygott kedvesen.

- Mond, te mit keresel? Lépet eléje. – és gyere, már le onnan már kerülget a rosszullét, ha csak ott látlak! Ragadta meg a férfi kimonóját és lerántotta a teraszra.

- Nyugalom nem kell, annyira féltened tudok én magamra vigyázni. Nevetett fel, majd elkomorult megfogta Liz kezét, ami még mindig a kimonót fogta. – Mond te jól vagy? Aggódtam miattad. Nagyon fel voltál zaklatva reggel.

- Sajnálom, hogy aggódnod kellett, de már jól vagyok. Engedte el a férfi ruháját. Renji elengedte és követte a lakásba. A férfi becsukta az erkély ajtót, majd körülnézet. Elismerően füttyentett.

- Pipec egy hely. Nem is tudtam, hogy ennyire…

- Jól állok anyagilag?

- Igen. Mondta zavartan. Liz felnevetett. Renji értetlenül nézte, ahogy a lány a fejét ingatva eltűnt a konyhába. Renji követte és figyelte, hogy egy kis üvegből valamit kivesz egy tányérra.

- Mond mi volt olyan vicces? Kérdezte miközben neki dőlt az oszlopnak.

- Az arcod. Még fiút nem láttam elpirulni. Nagyon meglepő volt. A férfinak oda nyújtotta a tányért rajta süteményekkel.

- Mi ez?

- Süti. Csokis süti még neked készítettem még mielőtt hívtál volna. Kóstold meg és véleményt kérek. Renji elvet egyet és bele harapott.

- Finom… nagyon is finom. Nagyon jó. Kapta be a maradékot, majd elvette a tányért és neki dőlt a szekrénynek. Liz vele szembe felült a pultra.

- Renji?

- Hm?

- Mond, téged nem látnak mikor halál isten alakban, vagy mint most? Renji lenyelte a falatot.

- Nem látnak tényleg.  Csak olyan emberek látnak, akiknek nagy a lélek energiájuk, mint például neked.

- És tényleg a lélek energia segítségével találtál ide?

- Nem. Tudtam a címedet. Kuncogott fel a férfi. És megette az utolsó három szemet. – Nagyon finom volt köszönöm. Rakta le a pultra a tányért Renji.

- Szívesen. Mosolyogta a nő. Renji megállt a nővel szembe nagyon közel. Liz a pulton ülve még mindig alacsony volt a férfihez képest.

- Mond milyen magas vagy? Kérdezte önkétlenül. Renji elmosolygott.

- Még tudtommal 188 cm. És te?

- 163 cm. Vicces, hogy erről beszélgetünk. Kuncogott fel.

- Te kezdted. Akarsz még valamit tudni rólam?

- Van álmod? Tekintett fel a férfira a lány. Renji bólintott. – És elmondod mi az? Vagy az titok?

- Nem titok. De akkor mondom el, ha te is elmondod a tiedet.

- Rendben, hiszen így fair. Bólogatott lelkesen a lány.

- Az én egyik álmon, hogy legyőzzem a kapitányomat, A másik álmon az, hogy egy népes családom legyen… bár barátaim vannak de…

- az nem olyan, mint egy szerető család, Fejezte be Liz helyette. – Én is hasonlóra vágyom, Mikor valaki átölel, csupán mert jót tesz, Mikor szeretetből mondják ki a nevedet, Mikor rád néznek és nem a szánalom látszik rajtuk, ha nem a szeretett, Csak azt mondják, hogy szeretnek és nem azt, hogy szánalmas vagy és szégyen, ahogy viselkedsz,

- Liz… Renji aggódva nézte, ahogy a lány könnyei kibuggyannak és lefolynak az arcán. Látta, hogy a lány keze ökölbe van szorítva.

- Renji, Mond, te utálod az arisztokratákat?

- Nem, Soknak nagy a pofája, de találkoztam már olyannal, aki tők jó fej, Nálunk is vannak nagy kutyák a kapitányom a leghíresebb legbefolyásosabb klán feje. Ő rideg, de nagyon szereti a húgát. De miért kérdezted?

- Mert én egy több generációs Arisztokrata család tagja vagyok, Az apám egy felső házi politikus anyám a gazdag lány gyermekeknek alapított leányiskola igazgatónője. Mond, miért utál engem mindenki, ha megtudják, hogy arisztokrata vagyok - Sírta a lány – Mond meg Renji. Kérlek, mond meg. Pedig már nem vagyok a családjuk tagja. Kitagadtak, mert nem feleltem meg nekik. Eldobtak. Nem kelletem, nekik nem kellet nekik a lányuk. Renji miért? Miért utál engem mindenki? Dőlt a férfi mellkasának a nő.

- Nem törődj a szüleiddel ők nem vették észre milyen különleges vagy. Hiszen látsz engem. Látod a halál isteneket és a lidérceket érzékeled tökéletesen a lélek energiát. Különleges vagy. És mi az, hogy minden ki utál? Rukia, Orhime, Ichigo, Chad, Rangiku, Ikkaku a többi osztálytársaink és én is nagyon szeretünk.  Én nem a rangról ítélem meg valakit milyen. Én a tetteiről. Te jó szívű vagy akár hogy is palástolni próbálod. Liz én a gettóból törtem fel és elértem, hogy hadnagy legyek. Ezért nekem sokat kellet dolgoznom és neked is azt kell, hogy elérd az elismerést. De mi itt vagyunk melletted. Ne sírj. Törölte le Liz könnyeit Renji.

- Akkor te nem…

- Nem utállak te hülye. Nevetett fel Renji. Két keze közé fogta a lány arcát és a hüvelyk ujjaival letörölte még a kibuggyanó könnyeket – Mondom, hogy ne sírj. Ne pazarolt a nedvességet rájuk a szervezetednek kell a víz és a só. Liz elmosolygott – Igen mosolyogni kell. Nagyon jól áll.  Liz bele nézet a férfi barna szemeibe és érezte a szíve egy pillanatra elfejtett verni. – Meg nyugodtál?

- Igen. Suttogta Liz.

- Ennek örülök. Suttogta Renji is. Néma percek ereszkedett rájuk. Kínosan fájó hogy ott voltak ketten a konyhába egy más előtt. Renji megsimogatta a lány arcát és a haját kezdte piszkálni érezte a lány hajának selyemségét és a kellemes levendula illatot, amit a lányt ölelte körbe. Liz érezte a férfi meleg kéz fejének érintését, ami miatt gyorsabban vert a szíve. Mikor jobban belenézet Renji szemébe elveszve érezte magát. Bele kapaszkodott a férfi kimonójába. Renji közelebb hajolt Liz kissé feljebb emelkedet ültében. Renji Liz álla alá nyúlt és már majd nem megcsókolta mikor megszólalt a férfi mobilja. A hangulat azonnal széthullott. Liz leugrott a pultról és kiviharzott a konyhából. Renji dühösen meredt a telefonjára, ami kijelezte a lidérc tartózkodási helyét. Éppen a közelben volt. Dühösen fújta ki a levegőt mikor a lány magára zárta a fürdő szobaajtót.

- Mennem kell. Szólt be a fürdő szobába Renji.

- Rendben.

- Még visszajövök, ha akarod.

- Nem kell… én már akkor már alszom.

- Értem. Jó éjt és szép álmokat.

- Neked is. Vigyáz a bőrödre.

- Értettem. Mosolygott el Renji majd eltűnt a szobából.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

holdfölde bleach

NIikike, 2012.09.15 08:20

nagyon jó lett remélem folytatod