Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2 fejezet: A lebukás

2012.04.25

2 fejezet

Amióta rá jöttem kik is valójában Kurosakiék azóta folyamatosan fülelek és kémlelek. De nem sok sikerrel jártam. A hallgatózásom azért eredményre talált. Megtudtam, hogy Ishida a halál isteneket ki nem állhatja és Chad és Orihime valami féle titkos erejük van. Ezeket nagy nehezen összeraktam, de még most sem vagyok biztos abba, hogy a feltételezésem helyesek.

Két hónapja élek már japánban és kutatásom semmi féle eredményre nem vezetett, ha nem számoljuk, hogy Midori már beszélget az Ő nagy Őjével. Bár Chad csak néha szól hozzá, de ez nem bátortalanította el Midorit. Miközben Midori elkezdte szőni a szerelmes hallóját rá kellet jönnöm, hogy egyedül vagyok, mint az ujjam. Nem mind, ha bántana a dolog csak meg szoktam, hogy emberek vesznek körül. Midori csak néha alszik nálam és Orihime és Rukia ritkán látogatnak meg a lakásomban. Arra hivatkozva rengeteg tanulni valójuk van, ami persze igaz is volt. Soha életemben nem voltam kitűnő tanuló a négyes átlagomért keményen kellet güriznem, míg az unokatestvéreim mindent kiráztak a kisujjúkból. Ezt a tényt a szüleim, nagybátyám és a drága unokatestvéreim mindig az orrom alá dörgölték. Ők mindenben jobbak voltak nálam s ez nagyon tudott bosszantani. Jó ideig azon voltam, hogy megfeleljek a szüleim hatalmas elvárásának mikor rá jöttem nincs értelme. Nekem voltak határaim és ezeket nem tudtam át ugrani… mindig, ha valamelyik akadályt tökéletesen elvégeztem mindig akadt egy újabb, nagyon és erősebb feladat. Mikor már nem tudtam teljesíteni a kívántakat a szüleim jobban elhidegültek tőlem. Egyedül maradtam. De a bús komorságomből Pier a francia szakácsunk rángatott ki. Adott egy vásznat és egy cerkát és azt mondta „- a fantázia nagy önben kisasszony csak le kéne rajzolnia! Önben lakik egy művész, aki ki akar törni! Rajzolja le, amit lát vagy érez, és higgye, el megnyugszik a kicsi lelkecskéje.” És igaza lett. A rajzaim által feléledtem, mint a főnix hamvaiból. Hatalmas szépséget és boldogságot adott, de egy úttal rá jöttem meg van benne a képesség, hogy le tudom rajzolni az emberek lelkét. Pontosan milyennek. Ezt felismerve titkon lerajzoltam a családom tagjait és arra a következtetésre jutottam, amit persze addig is tudtam, hogy romlottak és gonoszak.

Ezek után inkább gyermekeket rajzoltam az ő lelkük tiszta volt és ártatlan öröm volt őket rajzolni.

 

- Mosolyt kérek - Sandított ki Liz a kamerája mögül a kisfiúra és az édesanyára. – Igen. Ez tökéletes. Mindjárt ki nyomtatom és vihetik is.

- Köszönjük - Állt fel a székből az anyuka. – Yusuke ne ugrándozz. Szólt rá az édesanya a fiára, aki a pultra akart rá nézni.

- De anya… csak azt néztem van e nyalóka.

- Majd kapsz, mikor haza érünk. Liz kifordult a másik szobából és egy lezárt borítékot adott a nőnek. Liz betette a kaszába a pénzt és nézte, hogyan ugrándozik el a kisfiú. Midori nem sokkal utánuk érkezet. Úgy robbant be, mint valami szélroham. Körbe-körbetáncolt, míg el nem ért a pultig, amire ráborult.

- Hime - Lehelte a lány – Én olyan, de olyan boldog vagyok.

- Miért? Könyökölt az asztalra Liz.

- Ó! Én olyan szerelmes vagyok.

- Ezt eddig is tudtam.

- De még annál is. Képzeld Sado azt mondta, hogy nagyon szépek a szempilláim.

- Ó… ez nagyon… Liz ajka megremeget a visszafojtott nevetéstől.

- Ne próbálj ki nevetni.

- De ez olyan nagy hülyeség. Még hogy a pilláid - Nevetett fel a lány. Liz a fejét az üveglapra nyomta és úgy rázkódott tovább a nevetéstől.

- Majd te is át éled ezt. Majd lesz egy pasi, akibe totál belezúgsz és minden kis jelentéktelen bókjának örülni fogsz!

- Nem hiszem. Még nem találkoztam avval a pasival, aki el tudná rabolni a szívemet. És egyébként rossz partner lennék Midori. Tud meg én egy köcsög tapló vagyok, aki előszeretettel piszkál minden olyan lényt, aki kicsit is böki az orrát. Például ott van Kurosaki nem bírom elviselni. Ő olyan kis tenyérbe mászó papucs hogy rossz nézni. Rukia mint valami gazdi féle úgy rángatja a kötelét, mint a villanypásztor a mókust.  Midori összekulcsolta a kezét a mellkas előtt.

- Ha már itt tartunk, nagyon sok időt töltesz velük. Nem meg mondtam, hogy vigyáz velük. Nagyon sok furcsa dologban benne vannak. Nem szeretném, ha valami bajod lenne.

- Nyugalom Midori nem közveszélyesek csak hülyék.

- De akkor is. A lányokkal már nagyon jobban vagy, meg Abaraival is.

- Renjivel? Nem kell aggodalmaskodni Renji csak barát.

- Ja persze. Azért ül mindig melléd és azért adsz neki kaját.

- Midori csak megszántam szegényt. Egy rohadt zsugori foszernál lakik, aki dolgoztatja és kis mennyiségű táplálékhoz juttatja.

- Liz… Abarai nem valami házi állatka, akit gondozni kell.

- De hát olyan szerencsétlen, hogy még én is megesek rajta. És egyébként sem ronthatók a hírnevemen.

- Hát persze, hogy is felejthetem el. Te vagy a jó nevelt kis tünemény Londoni cserediák, aki szégyellős vissza húzódó és gyámoltalan. Mi közben a valóság egy gonosz nőt takar: Liz leintette

- Nem tudom, miért hízelgsz, de nem adók egy fontot sem akarom mondani Jent!

- És még smucig is vagy!

- Bocsi Midori de nekem is ennem kell. Amit a szüleim adtak be raktam a bankba hadd fialjon. A legvégső esetbe nyúlok hozzá. Sem előbb sem később. A jövőm nem kezdődhet úgy, hogy le vagyok égve. Menj és kunyerálj anyutól vagy apudtól. Midori csűgetten elhúzta a száját.

- Nem lehet. Már négy hónapi elő zsebpénzt elköltöttem meg hat évre előre elkértem a szülinapi pénzem. Vagyontalan vagyok földön futó.

- Nem hatsz meg. Rossza ajtón kopogtatsz édesem a segély szolgálat arrébb található.

- Olyan gonosz vagy Hime - Nyavalyogta sírdogálva a lány. – Tartozol nekem!

- Még hogy én neked? Egy fenét! Két hónapi zsebpénzeddel egy mp4 lejátszóval és egy pasival tartózol nekem. Midori felkapta a fejét.

- Pasit tudnák neked szerezni. Az osztálytársam nagyon aranyos. A neve Wabazasi Hiroki …

- Kösz nem. Már ismerem. Egy kis anyám asszony katonája. Nekem valami bátor pasi kell, aki nem fél szembe nézni a harccal, ha barátnője bajban van. Legyen jó fej és legyen humora és nem lenne utolsó, ha szeretné a főztőmmet.

- Ilyen pasi nincs, de vannak… de azok tilosak!

- Kik?

- No1 Kurusaki Ichigo de ő már foglalt! No2 Abarai Renji… róla totál  nincs infóm. No3 Ishida Uryuu… ő tudtommal Orihimébe van belezúgva. Meg aztán nem hiszem, hogy van humoruk és meg ennék a föztödett. Nem hiszem, hogy annyira bevállalósak.

- Miért? Nem is főzök rosszul. Nem is úgy főzök, ahogy a hazaiak.

- Ez igaz. De én még sem szeretem a főt, kajáidat, de a sütijeid jók.

- Kösz. Nagyon bőkezű vagy. Te minden édességet felzabálnál, ami édes vagy sós.

- És? A sütinél nincs jobb.

- De a főtéttel.

- Ne kezd, mint anyu!

- De ez az igazság.

- Tudod mit Hime itt hagylak és elmegyek vásárolni. Húzta ki magát és rohant is kifelé

- Hajrá Midori… de pénz nélkül nem tudod magad agyon vásárolni! Kiáltotta a lány Midori után, aki dühös pillantással becsapta maga mögött az ajtót. – Úgy látszik jó napom lesz.

 

Másnap az iskolában Liz elővet a digitális kameráját és gyors mozdulattal lefotózta Ichigot, aki éppen egy almát rágcsált.

- Mi a francot művelsz?! Nyelte le a falatot a fiú.

- Emléket gyűjtők Ichi. Egész jó lett. Elmenne még reklám fotónak is. A címe ez lenne, az alma egészséges egyél sokat. Liz tovább fordult és lefotózta Ishidát aki éppen egy baba karját varrta vissza az egyik lánynak. Orihimét miközben kibont egy cukros papírt Chadot aki az egyik tankönyvét olvasta elmélyülten és Rukiát, aki széles mosollyal pukedlizett a kamerába.

- Nagyon édi lettél Rukia. Liz a lehető leg gyorsabban megfordult és lefotózta a padon aludni próbáló Renjit.

- Talán hosszú volt az éjszaka Renji olyan, vagy mint aki egész éjjel fent volt!? A fiú Lizre nézet majd a fényképező gépre.

- Nem vagyok éppen fotógén állapotban.

- Ahhoz képest egész jó lett. Díjat nyernék a „szenvedjünk az iskolában halkan” kategóriában. Renji halványan elmosolygott. Liz lefotózta. Renji felsóhajtót. A lány eltekerte a videóhoz a nyilacskát.

- Na, vallj Renji. Halljuk szenvedésid újjal fejezetét. Meg kell csinálnia Liznek az újabb részt. Kuncogott Rukia.

- Nagyon örülők, hogy egyesek hasznost húznak a minden napos gyötrelmeimből. Remélhetőleg én is profitálok belőle.

- Egy fenét! Örülj, hogy Liz etet.

- Nagyon megtisztelő hogy Kuchiki kisasszony ennyire barátságos. Most tapostad halálra több évnyi barátságot. Ez nagyon fáj - Vágott fájdalmas arcot a férfi.

- Most nem érdekelnek a komplexusaid. Mond miért vagy olyan, mint egy agyon mosót rongy? Könyökölt Liz asztalára Ichigo. Renji feladóan felsóhajtott.

- Itt van, elásva ama rongy mit emlegetsz répafej. Miért nézek ki, úgy aki két napik csak vízben állt? Hát egyszerű napok óta mosok és mosok. Már miden hol öblítőket, mosóporokat és szennyes ruhákat láttok. Kész rémálom. Nem tudok aludni. Valamiért nem fog el az öröm, ha aludni próbálok az álmaiban négy méter magas öblítős flakon kerget egy hatalmas szamuráj kardal. Ichigoból és Rukiából kitört a röhögés. Liz csak felkuncogott. Orihime a markába nevetett. Ishida pedig szélesen elvigyorgott. Chad felnézet, majd mikor rájött senki sem mond semmit visszatért az olvasáshoz.

- De béna! Harsogta Ichigo.

- Menj a francba! Szívből remélem neked is lesznek ilyen élményeid. Már félek haza menni… ki tudja, miféle feladatott kapok még attól a rohadéktól. Legalább párnapot tudnék, piheni… legalább pár napot. Vonult vissza Renji a depresszió felhőcskéjébe miközben Rukiáék nevetek rajta. Liz kikapcsolta a kamerát és a padra rakta.

- Hát akkor gyere hozzám egy két napra. Mikor ezt ki mondta mindenki ledermedt. Liz zavartan nézet körbe mindenki őrá nézet. – Mi van? Valami rosszat mondtam? Renji ébredt fel először a kábulatból.

- Te… te azt mondtad, hogy menjek hozzád pár napra?

- Igen.

- De ő fiú? Szólalt meg az egyik lány az osztályból.

- Erre a felfedezésre én is rá jöttem. De nyugalom fekete öves karatés vagyok mi nekem Renji fél kézzel végzek vele.

- Most komolyan oda mehetnék pár napra? Figyelembe sem vette a lány utolsó mondatát. Majd ki egyenesedett arcán a döbbenet annyira látszott, hogy Liz már bánta, hogy kikapcsolta a fényképező gépjét.

- Persze. De csak pár nap, míg rendbe nem jön az aurád. Remélem, tudod, hogy nagyon nyomasztó téged napok óta nézni. Meg eset a szívem rajtad.

- Kőszike Lizzzz. Ragadta meg a nő kezét Renji – te egy földre szállt angyal vagy.

- Hehehe! Kedves tőled, hogy ezt mondod! Rukia közelebb hajolt Lizhez.

- Biztos vagy benne Liz, hogy Renji nálad aludjon egy két napik? Még is csak Renjiről van szó.

- Nem tudom mi a bajod Rukia? Csak nem attól félsz, hogy megver, vagy esetleg leszúr egy kardal?

- Nem. Ettől én nem tartók csak Renji fiú meg minden te meg lány és hát…

- Nekem nem tetszik Renji. És ha tetszene nekem, akkor sem így próbálnám be cserkészni. Renji halkan visszatért a felhőcskéjéhez.

- De akkor miért adsz neki kaját és adsz neki szállást? Kérdezte Ichigo.

- Mert olyan mit egy kis kutya. Mosolygott el Liz.

- Kis kutya -  Röhögött fel Ishida és Ichigo egyszerre.

- Liz te aztán csúcs vagy. Verte az asztal Ichigo. Renji fülig vörösödve állt fel és vágta kupán Ichigot.

- Menj a jó kurva életbe te állat.

 

Liz telefonja meg csörrent. Sietve takarékra rakta az ételt. Átszaladt a napaliba és felvette a mobilját.

- Igen?

- Szia, Liz itt Renji.

- Szia, akkor mikor is jössz?

- Hát, pont erről akartam veled beszélni. Sajnálom, de nem tudok menni közbe jött egy két dolog. Ne haragudj.

- Semmi baj Renji. Majd legközelebb, ha rá érsz, akkor itt vacsorázhatsz vagy valami. Renji halkan felnevetett.

- Oké! Nem felejtem ám el. Hát akkor, szia és jóéjszakát.

- Neked is… Renji!?

- Igen?

- Vigyáz magadra.

 - Én mindig vigyázok, magamra nem bandaháború van, ne izgulj. Na, szia. Liz még tartotta a fülemelet a telefont és hallgatta a némaságot. A leves kifutott és eloltotta a gyújtó lángot. Liz lassan letette a telefont és a tűzhelyhez ment elzárta a gázt és levetette a kötényét. Egy idáig nézte a levest, majd nagy sietve a kabátját felkapva kisietett az ajtón.

- Hová mész angyalkám? Szólította meg Lizt egy öreg anyóka. Fehér haja szoros kontyba volt kötve. Színes kis otthonkába volt. Lizre villantotta fog híjas mosolyát.

- Csókolom Micho nagyi. Sietetnem kell… randim van. Futott egyhelyben Liz.

- Ó de jó. Hát akkor siess. Liz ügye azért viszel paprika spray?

- Persze. Még sokkolom is van. Szalad le a lépcsőn már Liz. Nagy erővel csapódott ki az ajtó és hatalmas léptekkel szelte a lépcsőket, míg az eső el nem érte az arcát.

 

- És mond Renji az a nő… ki a fene, akinek nem rég telefonáltál? Kérdezte Ikkaku.

- Hogy Liz? Ő egy osztálytársam.

- Aha! Egy osztálytárs. Legalább dögös?

- Nem néz ki rosszul, de ez most, hogy jön ide?

- Se hogy csak kíváncsi voltam rá. Támaszkodott a lélekölő kardjába a férfi. Renji gyanakodva méricskélte a barátját.

- Jó volna, ha nem beszélgetnétek, ha nem dolgoznátok is. Kiabált rájuk Matsumoto.

- Oké! Mondták egyszerre és neki ugrottak a lidérceknek.

Liz megállt az egyik bolt előtt és hallgatózott. Minden felöl halotta a lidércek üvöltését. Sötét haja összetapadt az esőtől arcán végig folyt az eső. Zöld szemei élesen nézet körbe.

- Most merre? Kérdezte magától. Nem mesze tőle egy épület omlott össze. Oda kapta a fejét és látta, hogy onnan por felleg szállt fel, de hamar el is tűnt az eső függöny mögött. Át rohant a túl oldalra és gyorsan át verekedte magát egy két törmeléken. Akkor pillantotta meg azt, amit eddig még csak távolban látott. A lidércet, ami csúfondárosan röhögött a csont maszkja mögül. Fekete testű szörnyeteg méterekkel emelkedett Liz fölé. Az álarca olyan volt, mint egy horror filmből vették volna a szemnyílásból vörös szempárok tekintettek ki. A lidérc felé nézet. Liz hátrébb lépet és akkor fogta fel, hogy milyen nagy bajba is keverte magát.  Ekkor egy férfi ugrott elé. Egy magas kopasz férfi. Aki az alabárdját pörgette a feje fölött.

- Hello haver - Mosolyogta. – na mizújs?

- Nyomorult halál isten. Sziszegte. A lidérc megmozdult és támadott, úgy ahogy a halál isten is, de a szörnyeteg kitért előle. Lizre meredt a lidérc és a nő tudta, hogy most neki jobb lenne elfutnia. Liz hátrébb lépet majd futásnak eredt utána szökkent a lidérc.

- Hé! Engem itt… a férfi észrevette Lizt. – na, várjunk az egy ember?

Liz zihálva kapkodta a levegőt. Az egyik sikátorban bújt el és nézte, ahogy a lidérc elhalad a búvó helye előtt. A nő nagyot sóhajtott és az égre emelte a tekintetét.

- Hogy te mekkora hülye vagy Liz. Mondta magának suttogva.

- Hová bújtál kicsi lányka? Kérdezte rekedtes hangon a lidérc. Liz jobban bele fúrta magát a pinceablakba és próbált bele olvadni a környezetébe. De még mielőtt bele nyugodott volna, hogy meg úszta a rejtek helyéből kikapta a lidérc és a levegőbe emelte.

- No, lám mit fogtam?

- Engedj el! Kiáltotta kétségbe esve Liz.

- Hülye lennék… ha megöllek, én nagyon jól járok ám. Duruzsolta. – Na, hát akkor…

- Üvölts bestia! Kiabálta valaki a távolból. Liztől pár centire egy hosszú kard száguldott el, majd visszarántódott levágva a lidérc karját, ami fogságba tartotta a lányt. Liz lezuhant volna, ha nem kapja el az a férfi, akit nem rég látott.

- Nem hittem volna, hogy ilyen, ha mar meg ismerem Abarai barátnőjét. Mosolyogta.

- Én nem vagyok a barátnője! Van nevem is Elizabeth Lovers. De hívj Liznek. Válaszolta őnkétlenül Liz.

- Madarame Ikkaku. Hívj Ikkakunak Liz. Tette le messzebb a lidérctől.

- Maguk…

- Halál istenek vagyunk. Renji is. Válaszolt Liz fel nem tett kérdésére. A nő nézte, hogyan szelte ketté a lidércet a férfi, majd feléjük tekintett és egy pillanat alatt ott termet előttük. Liz nem nézet fel a férfira csak lehajtott fejel állt az eresz alatt.

- Mond Liz mióta tudod, hogy nem vagyok ember? Kérdezte Renji átlátva a nő megjátszott értetlenségén. Liz az ajkába harapott, majd felnézet a férfira. Azt látta az arcán, amit várt. Várakozó komoly tekintett, ami alatt hatalmas düh tombolt.

- Renji…

- Válaszolj! Kiáltotta. – ha tudtad, hogy mik vagyunk, és mik ellen harcolunk miért jöttél ide? Meg akarsz halni vagy mi?!

 - Renji ezt nem kéne… meg ijed. Szólt rá Ikkaku. Liz tényleg megijedt a férfitól, de próbált erőt venni magán.

- Én… én már gyermekkorom óta látom a magad fajtákat. Én az első iskola naptól tudom, hogy ti olyan halál istenek vagytok. Renji… Ragadta meg a férfi kimonóját. – Kérlek, ne töröld, az emlékeimet nem akarok megint vak lenni mindenre. Nem mondok senkinek semmit. Könyörgöm Renji. A férfi megfogta a nő kezét és lefejtette a ruhájáról.

- Sajnálom Liz. De nem tehetem - Suttogta. Liz látta az arcán, hogy nem szívesen teszi. Kivett a zsebéből valami rúdszerű valamit, majd megnyomta és egy hatalmas füstfelhőt bocsátott ki.

Renji látta, hogy a lány arca ellazul és üvegesen tekint rájuk.

- Nem szívesen tettem. Rakta a zsebébe a rudacskát – Urahara új kis találmány úgy látszik biztosan hat. Még kell neki pár perc, míg észhez tér.

- Szegény lány. Sajnálkozott Ikkaku.

- Igen. Pedig jó lett volna, ha tudja ki is vagyok. Úgy könnyebb lett volna vele beszélgetni. Nem kellene folyton titkolózni előtte - Simította meg a lány arcát Renji. Liz váratlanul meg mozdult és bele nézet Renji szemébe.

- Mond mi volt ez az előbb? Kérdezte. A két férfi meglepetten lépet hátrébb. Liz a két férfi mögé nézet ahol észrevette a feléjük siető vörös hajú mély dekoltázsú nőt.

- Mi van fiúkák miért álltok ott?

- Ő is halál isten? Kérdezte Liz. A nő felhúzta a szemöldökét, majd a két férfira nézet.

- Fiúk miért nem módosítjátok az emlékeit?

- Mert nem tudjuk Rangiku. Válaszolt rá Ikkaku.

- Ez különös. Renji ő lenne a barátnőd?

- A nevem Liz! És még véletlenül sem vagyok Renji barátnője. Rangiku felnevetett.

- Bocsika. Az én nevem Matsumoto Rangiku. Rázta meg a lány kezét. – Most mit csináljunk Renji?

- Vigyük el Uraharához ő biztosan kíváncsi lesz Lizre.

- Én nem megyek sehová vagy is igen haza. Indult el a lány de Renji elkapta a kezét.

- Nem! Most velünk kell jönnöd!

- Nem!

- De!

- De nem! Kiáltotta Liz. A férfi összeszűkítette a szemét majd megragadta a lányt és a vállára dobta.

- Ha nem jössz a saját lábadon, akkor viszlek. Menjük srácok.

- Tegyél le! Halod követelem! Ez nem illik! Én nem vagyok a nőd! Hallod! Ütögette Renji hátát.

- Na, nézd. Milyen kis erőszakos valaki - Nevetett fel Ikkaku. - Mindjárt felrobban.  A feje már olyan, mint a főt rák. Liz nem foglakozott vele csak ütögette Renji hátát, aki mind, ha meg se érezné a nő ütéseit. Renji elmosolygott halványan és kissé feldobta a lány, hogy kényelmes legyen neki a vállán.

 

Liz ázottan állt az Urahara vegyes bolt közepén egyedül. Nem mozdult, de szemeivel körül nézet. Egyszerű kis üzlet volt állapította meg. Hallgatózni próbált, de nem hallod semmit csak a fogai összekoccanását. Nagyon fázott. Ekkor kinyílt az egyik toló ajtó és egy hatalmas férfi lépet ki rajta. Liz majd nem felsikított. A férfi robosztus volt bajszos és sötét szemüveget viselt.

- Milyenek ezek. Itt hagyták magát fagyoskodni. Jöjjön angyalkám. Nem kell félnie tőlem. Tsukabishi Tessai a nevem de szólítson csak Tessainak. Jöjjön, csak itt melegebb van. Intett Liznek a férfi. A nő kelletlenül, de bement a szobába. Kellemes meleg fogadta. A szoba hagyományos japán szoba volt.

- Oda kikészítettem egy két száraz ruhát öltözőn át. Ha meg engedi, én most távozom. Csukta be az ajtót a férfi.

 Liz gyorsan át öltözött és várt, hogy találkozhasson a híres nevezetes Uraharával. Tessai nem sokkal később bejött és hozott Liznek ételt és többet nem jöttbe. A lány unalmában játszani kezdet a pálcikájával négyszer összehajtotta a másik ruhát, amit kikészítettek neki. Dudorászott halkan énekelgetett, majd lassacskán elaludt.

Urahara és Renji már későn néztek be a lányhoz, aki az asztalra borulva aludt el. Renji hangtalanul oda ment majd ölbe kapta és át vitte a lánynak előkészített szobába.

- Majd holnap beszélek vele. Állt meg az ajtóban Urahara.

- Megengedett, hogy ott legyek vele?

- Természetesen.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

pepitabubi@hotmail.com

Nyenye, 2012.05.08 11:23

Szia, Yurima! ^^ Hű, Renji öblítős rémképin még mindig mosolygok! xDD Az nagyon vicces volt! Egyébként köszönöm, hogy ajánlottad a történetet, tetszik! :) Ez a "lélek lerajzolós" dolog külön tetszett az elején! Remélem, hamarosan folytatod! Addig is puszi, sok ihletet! ^^