Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1 fejezet: Egy álom valóra válik

2012.04.25

1 fejezet.

Soha nem szeretem utazni. De ahhoz képest, hogy rühelltem éppen a vonat ablakán nézek ki és nézem, a tájt a mi olyan szépen rohan el. Elizabeth Lovers vagyok, Londonban születem, jelenleg tízzel nyolc éves vagyok. Karakurába tartok, ott fogok tanulni, mint cserediák.  Bevallom nem igazán vonzott Japán, de a szüleim könyörgése meghatott. Soha nem hittem volna, hogy ennyire meg akarnak szabadulni tőlem. Ennyit a család szeretetéről.

Nagyon sok furcsa dolog történt velem amióta élek félelmetes és titokzatos dolgok. Olyat láttam, amit soha nem mondtam el senkinek, mert tudtam senki sem hitt volna nekem. Egy alig ötéves gyereknek ki hitte volna el, hogy a kertünk udvarán valami féle gonosz démon falt fel egy áttetsző embert. Nagyon megijedtem és elbújtam a babaházamban és onnan figyeltem mi történik. Tisztán emlékszem a férfira, aki eljött a semmiből. Fekete kimonót viselt és egy vékony pengéjű kardot szegezet a démonra. Nem szólalt meg csak suhintott, mire a démon eltűnt egy gyenge fényben. Lassan megfordult és felém nézet. Szemei arany sárgák voltak haja színe mélyfekete volt arcán sebhelyek voltak. Elrakta a kardját és egy szempillantás alatt a baba házam előtt termet. Megijedtem, de nem sikítottam fel. Ő megsimogatta a fejemet majd valami féle por szállt szét a házikómban. És csak arra emlékszem, hogy a férfi halványan bocsánat kérően elmosolygott. Nem tudom mi volt az, de szerintem a fekete ruhás férfi azt hitte, hogy elfelejtettem. És attól a naptól fogva mindent láttam, amit eddig nem. Mind, ha valami féle hályog esett volna ki a szememből. Láttam tisztán és élesen. De soha de soha nem vettem tudását róluk attól félve, hogy ezt a képességemet elveszik tőlem. Nem akarom ezt elveszíteni, mert jó látni, hogy van valakik, aki vigyáznak ránk.  Látni akarom még őket sokáig nagyon sokáig. A szívem legnagyobb vágya az, hogy megtudjam kik is valójában ők.

 

- Figyú Liz! Ne! Ne less! Csak tartsd be csukva a szemedet! Oké ott állj meg! Még sem lép oldalra két lépést - Irányította középkorú nő a lány. – OKÉ! Tökéletes! Kai a függönyt! Kiáltotta. A férfi elhúzta a sötétítő függönyöket és gyorsan a felesége mellé szaladt. – Na, most nyisd ki a szemecskéidet. És emeled átható fűzöld szemeidet ránk… de legfőképpen a lakásodra. Liz mikor körül nézete meg lepődött.

- Hu!

- Mi az, hogy hu? Tök jó nénikém vagy ez búrtál Jessy. De, nem hu!

- Bocsika Jessy néni, de erre nincs szó. Nagyon, de nagyon tetszik… nagyon modern. Lépet be a konyhába Liz.

- Hát persze hogy modern. De tudott, hogy itt Japánba mi minden nem korszerű. És ne aggódj a hálószobád olyan, aminek te megálmodtad. Antik. Mosolygott a nő. – Remélem, nem antik pasit fogsz ki.

- Ez hogy érted? Kérdezte Liz. Jessy a férjére pislantott.

- Tudod picim. Az utóbbi időben a magad fajta lányok a jóval idősebb pasikra buknak… de ugye nem egy…

- Nyugalom srácok nem fogok ki egy ötven éves férfit. Én a vagány srácokat szeretem.

- De azért ne vidd túlzásba. A nővérem nem venné, jól ha itt találnál, magadnak férjet neked igazi angol kell. Nem pedig olyan, mint az-az amerikai Joel vagy ki s szösz. Liz összekulcsolta a kezét és dühösen meredt rájuk.

- Anya beszélt veled mi? Azért vagyok itt, mert Joellel jártam, meg ami vele kapcsán történ!? Ez valami rossz vicc!? Jessy felemelte a kezeit, majd szélesen elmosolygott. Liz döbbenten nézet nénikéjére, aki széles vigyorral kapaszkodott férje vállába.

- Ja, te butus. Csak vicceltem. Szerinted én ezt mondanám… hiszen tudott Kai japán. Soha nem szeretném azt, hogy úgy házasodj, ahogy a szüleid szeretnék. Légy szabad élvezd az életedet. Így lesz jó. De bevallom neked az a Joel nekem túl sunyi volt. Liz nagy sóhajtás kíséretében lehuppant az kanapéjára.

- Már megijedtem, hogy te is elkezdet a szent szövegelést, mint anya. Soha nem engedet semmi olyat, ami más az elvártnál. Nem fogadták el Joelt, mert Amerikai diák. De abban tényleg igazuk volt, hogy csak egy kis tetű. Az a rohadék csak kihasznált, hogy pénzhez jusson. De már lényegtelen vége. Anyáék már boldogok. De azt mondták, hogy szégyent hoztam rájuk. Ugye azért vagyok itt, mert nem akarnak már látni? Ősszintén mondjátok meg. Jessica a férjére nézet.

- Igen - Válaszolt Kai. – Kicsi Liz igen azért küldtek ide hozzánk Nem akarnak téged már látni. Csalódtak benned. Adtak annyi pénzt, hogy elélj vele egy ideig. De már nem tartanak rád igényt. Őszinte voltam nem kerülgetem semmit. Nem lett volna értelme. Már elég idős vagy ahhoz, hogy felfogd ezeket a szavakat. Ne sírj. Nem éri meg. Paskolta meg Liz kéz fejét a férfi.

- Köszönöm Kai bácsi - Jessy letérdelt a lány elé és letörölte a lány arcáról a könnyeket.

- Tudom min mész át. Én is át mentem, rajta de hidd el mi ketten jól jártunk. Mi csak is mi magunk irányíthatjuk az életünket, ami eddig nem engedtek. Te és én már kiszabadultunk a kalitkából, amit már régen bezártak. Ők már nem a te családot… soha nem is voltak. Mert milyen szülő az, aki pénzben méri a boldogságot. Hidd el jobb ez így. Mostantól mi leszünk a családot, ha meg engedett. Kai, Én és Midori. Liz rájuk nézet. Könnyáztatta arca csillogott. Mosolygott.

- Köszönöm - Suttogta.

- Hát akkor lányom - Ugrott fel Kai a puffról. – ideje volna letörölni a könnyeket rendbe szedni a nem létező sminkedet és végre vidáman kacarászva indián szökkenéssel kimenni innen és végre ennék már valamit, mert itt halok éhen eme helyen - Tárta szét a karját – meg aztán Midori nem fog örülni annak, hogy ha nem érünk oda ahová megbeszéltük. Ki fog térni a hittéből és hallgathatom, napestig milyen gonosz apa vagyok én - Mondta ez egy szuszra. – Na, lányok iparkodni. Tapsolt a férfi. Jessica és Liz halkan felnevettek.

- Rendben mindjárt mehetünk. Mosolygott Liz vidáman.

 

- Hime-chan! Kiáltotta egy lány a távolból és már szaladt is Liz felé.

- Midori! Futott Liz a lány elé. Mikor félúton találkoztak szoros ölelésben részesítették egy mást.

- Hallomom, hogy a hárpia anyád és a troll apád kitettek - Komolyodott el a lány. – De nyugi mi neked cunami mi neked pestis te állni fogsz, mint a Berlini fal.

- Ő izé Midori azt már ledöntötték.

- Annyi baj legyen akkor te vagy a kínai nagy fal. Csak európait akartam szívem. De hál’ istenek nekem itt vannak az én tündi bündi imádni való angyalka szüleim és befogadtak.

- Mi akarsz? Húzta össze a szemét Kai. Midori át ölelte Lizt és sűrű szempilla rebesgetés kíséretében az apjára nézet.

- Azt a jó kis táskát apa. A szüli napomra. Létszike.

- De hiszen a születésnapot már elmúlt. Hitetlenkedet az apa.

- Jaj, apa ne légy már ilyen mufurc. Fújta fel az arcát a lány.

- Majd ezt még át gondoljuk anyáddal.

- Vagy is nem kapom meg. Sebaj, majd meg kérem Sanosukét ő majd megveszi nekem. Vagy inkább hagyjuk.

- Ő kicsoda? Kérdezte Liz. Kai az égre emelte a tekintetét Jessicával és sietve bementek az éterembe. Liz gyanakodva pislantott rájuk.

- Jaj, Hime Liz. Ő az igazi legalábbis eddig. Ő olyan helyes, de nem annyira, mint Jonny Deep. Ő az álom, amiből nem szeretnék felkelni holnapig.  Liz kérdőn nézet rá.

- Mik ezek az ellentmondások?

- Nem tudom. De tudom - Ragadta meg a kezét a lánynak. – Valaki más teszik, de próbálom elfejteni.

- Kit?

- Őt? Az igazi nagy őt. De a nagyőm rám sem hederít. Mond miért ilyen mocsok ez a világ. Siránkozott miközben a szüleit követték.

- Nem tudom Midori. De ne aggódj majd lesz valahogy. De mond milyen?

- Hogy milyen? Kérdezet vissza álom ittasan - Ő egy isten. Erős, helyes, szűkszavú és avval a mocsok Kurosaki bandájával log, hogy a villám csapjon bele abba a narancssárga fejébe. Soha nem tudom úgy meg közelíteni, hogy ne legyen a haverjai közelébe. És neked segítened kell.

- Nekem? Miben? Ült le az asztalhoz Liz. Kai és Jessy az étlapba merültek. Midori közelebb hajolt az unokatestvéréhez.

- Te és ő egy osztályba fogtok járni. Utána néztem nem kell félni. Én is oda járok csak egy másik osztályba. Na, neked az lesz a feladatot, hogy összehoz minket. Oda tipegsz, rá mosolyogsz, elmondod majd a szövegedet és kész.

- Játsszak kerítő nőt? Na, ne csináld már! Én ebben éltem tők szar… én nem csinálom! Kész passz!

- Jaj, Liz. Ne, csináld már. Nekem tényleg tetszik a srác ez most nem olyan, mint a többi ez több. Kérlek- Kérlelte. Liz elhúzta a száját.

- Na, jó. Mi a neve a Nagy Őnek?

- Hu. Kőszike. Te vagy a legjobb unoka tesóm.

- Csak én vagyok az egyetlen.

- Értsd rá. A neve Yasutora Sado. Magas barna hajú napbarnított. Tutti fel fogod ismerni.

- Aha. És nekem az lesz a feladatom, hogy minden retorikai tudásomat latbavesve össze bonorájalak vele. Nem. Akarom mondani csak addig, segítek, míg beszél veled onnantól tied a pálya hugi.

- Juj. Te vagy a legjobb.

- Lányok. Majd későbbre halasszátok a pasi fogó hadi tervet… most eszünk! Rivallt rá Jessy mind kettőjükre.

- Igen anya - Mondták egyszerre.

 

Liz felakasztotta az egyen ruháját a szekrényének az ajtajára, majd Midori felé fordult, aki pizsamában feküt Liz ágyán és az unokanővére könyveit lapozgatta.

- Irtó nagy mázli, hogy apáék minden évben tanítgattak kicsit Japánból meg minden. Úgy beszélsz, írsz és olvasol, mind, ha egész végig itt éltél volna. Neked ez olyan természetesen megy. Én nekem nem megy annyira az angol, majd korrepetálhatsz. Nézet fel a matek könyvből.

- Persze. És mond jó a suli?

- Ja, elmegy. De én nem szeretek suliba járni. Bár tanulni szeretek. Fura mi? Na, de ez most nem fontos. Jó hely, mert jó barátokra ott tehetünk szert, mert más hol nem igen tudnák a pláza meg nem valami jó ismerkedős hely. Legalábbis nekem. Liz leült mellé.

- Az osztályomról tudsz valamit?

- Persze. Mikor Sado után nyomoztam róluk is megtudtam valamit… legalábbis azokról, akiket mára már ellenségemnek tartók.  Na, kezdem a fő bajkeverővel Kurosaki Ichigoval. Narancs haj hülye pofa. Jó tanuló meg minden, de imád lógni és bajt keverni. Kerüld, mert közveszélyes barom.  Ishida Uryuu fekete haj kék szempár rideg tekintett. Ő a jégcsap király. Mogorva nem szólok hozzád, mert én az atya úristen vagyok. Őt is ajánlatos kerülni. Képzeld, remekül varr… Midori közelebb hajolt és suttogott – Meglehet, hogy így cserkészi be a nőit vagy valami!

- Ja Midori - Mosolygott Liz – Túl sok filmet nézel. A lány felnevetett és hátra csapta fekete haját. Kék szemei huncutul csillogtak.

- Ki tudja Hime Liz. Ki tudja. Ettől a két pasitól tartsd távol magad. Van Ichigonak egy levakarhatatlan pincsije… egy barátnő szerűsége. Kuchiki Rukia fekete haj kék szem apró termet hülye beszólások. Mind, ha nem is ide való volna. Kerüld, mert Ichigo informátora. Ahová a narancs fej megy Rukia is követi. Akkor ott van még Inoue Orihime narancsos vörös haj szende tekintett hatalmas mellek. Ő nem veszélyes, de fülig szerelemes a bandavezér gonosz Ichigoba.

- Ennyi?

- Ja, tömören! De ugye nem felejted el?

- Nem. Nyugalom át verekszem a Kurusaki féle bandán és hősiesen átadom az üzenetet. Ugye tudod Midori, hogy ez sokba fog kerülni?

- Majd bepasiztatlak. Sok helyes srác van ám ott! Kacagott fel. Liz felnevetett majd hirtelen felállt. Kihúzta magát és lenézet a lányra.

- Ugye Midori nem a por népből lesz. Mert rontana a családom hírnevemen, ha valami jött menttel járnák. Színészkedet Liz egy két oktávval felemelve a hangját.

- Ez ott volt. Olyan mit, ha az anyádat hallottam volna. Liz a lány elé guggolt.

- Midori figyeld meg… meg találom azt a pasit, aki pont olyan amilyet eddig csak álmomban láttam. Olyat, akit nem érdeklik a rangok a vagyon és azt sem fogja, a szememre vetni milyen szánalmas vagyok a családomhoz képesest. Midori lágyan rá nézet és megpaskolta Liz fejét.

- Remélem, hogy ez a férfi itt van Karakurában ha igen mi ketten levadásszuk. Tartotta a kis ujját Midori.

- Úgy legyen. Akasztotta Liz az ő ujját is Midoriéba majd felkacagtak.

 

- Ennyi vége. Én mentem haza. Fordult meg a kapuban Liz. Midori megragadt a kezét és húzni kezdte.

- Hime. Nem pánikolj. Nem lesz semmi baj. Nem fognak belőled villás reggelit csinálni.

- Arról már lekéstek most a tízórai jön.

- Elizabeth Lovers ne légy nyuszi. Elkísérek az osztályodig és onnantól végzet a kötelességedet. Ne hozz anyáékra szégyent. Ha fojtatod a nyavalygást a szüleidnek lesz igaza… hogy egy semmire kellő vagy. Liz meg állt ás Midorira nézet.

- Igazad van. Menjünk a vesztő helyemre.

 

Liz megállt az osztályterem ajtajában és várta, hogy a tanár behívja. Szaporán vette a levegőt és halkan imát küldött, hogy ezt megússza minden apró hiba nélkül. A terem ajtó kinyílt és intette a tanárnő, hogy menjen be. Mikor belépet minden ki rá nézet próbált egy bátor mosolyt erőltetni az arcára.

- Gyerekek ő itt az új osztálytársatok. Mutatkozz, bekérlek az osztálynak. Kérte kedvesen a nő.

- Elizabeth Lovers vagyok! Angliában tanultam, de ide költöztem a rokonaimhoz. Mondta hangosan Liz. Az egyik tanuló felemelte a kezét a tanárnő oda biccentett.

- És mond miért jöttél ide? Liz meg dermedt.

- Mert a szüleim… a szüleim meghaltak. Mondta ki határozottan. Mikor ezt kimondta minden félelme eltűnt.

- Mi a hobbid?

- Szeretek olvasni, rajzolni és a természetbe barangolni! Érdekel a küzdő sport leginkább a vívás.

- Hogy szólítsunk? Állt fel szinte az egyik fiú.

- Liznek ha kérhetem.

- Mi a kedvenc ételed Liz? Integetett egy lány. Liz azt a lányt vélte fel ismerni benne akit Orhimének hívnak.

- Szeretem a zöldséges ráment és a szusit. Kedvelem az olasz konyhát és a magyart. A csokoládé az egyik kedvenc édességem, de nem szeretem a mentolos cukorkát és a vattacukrot. Valaki még felemelte a kezét, de a tanárnő leintette.

- A szünetben rá értek kérdezősködni. Lovers kisasszony üljön Kurosaki mögé. A fiú feltette a kezét jelezve, hogy ő az, aki mögé ülni kell. Liz meglepődött nem így képzelte. Ez a fiú unott, de egyszer árasztott nyugodtságot és hatalmas erőt. Valami féle erő sugárzott belőle, úgy ahogy azokból akiket Midori bosszantónak talált.  Gyorsan oda ment és leült.

- Nyissátok ki a tankönyveteket a 23 oldalon. Mint látjátok az Irodalmunk gazdag… Kopogtattak. A tanárnő rosszallóan oda kapta a fejét.

- Tessék! - Az ajtón egy fiú lépet be. Magas volt. Vörös haját felkötötte. Homlokán egy fehér kendő volt, ami a tetkóit takarták el már a menyire.  Barna szemei zavartan pislogott a tanárnőre.

- Bocsánat tanárnő. Nagyon szánom a dolgot, de elaludtam.

- Abarai ha még egyszer késik… az igazgatóval fog beszélgetni és abból nem lesz köszönet! Sziszegte a nő – na, nyomás a helyére! Az osztály visszatartót nevetéstől hullámzott.

- Mi van Renji nem szólt a vekker vagy Urahara szívatott meg? Suttogta nevetve Ichigo oda neki mikor elhaladt mellette.

- Dögölj meg Kurosaki - Rúgott Ichigoba Renji.  Liz kissé felkuncogott. Renji rá nézet majd rá kacsintott és leült mellé.

- Abarai Kurosaki ha kérhetném, iskola után intézzék el a konfliktusaikat!

- Igen is tanárnő - Mondták egyszerre mind, ha már többször rájuk szóltak volna.

- Na, hol is… á meg van, az irodalmunk tele van szebbnél szebb történetekkel…

 

Mikor ki csengettek mindenki megrohamozta Lizt.

- Hol születél?

- Londonba.

- Van tesód?

- Nincs.

- Van barátod? Leszel a barátnőm?

- Hűsd le magad Keigo! Ütötte le Ichigo a fiút. – ne foglalkozz vele születése óta ilyen marha. Mond jó itt lenni? Kérdezte Ichigo.

- Igen - Ichigo fejét egy fekete hajú lány nyomta le. Hatalmas mosoly kíséretében a kezét nyújtotta.

- A nevem Kuchiki Rukia. Ebédelsz ma velünk?

- Igen! Lelkendezet az Orihime gyanús lány. – Én Inoue Orihime vagyok. Ha együtt esznek, az emberek hamar barátság fűződethet közöttünk nem de Ishida? Fordult meg Orihime. A fiú felkapta a fejét egy könyvből.

- Ja, persze.

- Ne légy már ilyen negatív - Szomorkodott a lány. – Chad ugye hogy igazam van? Liz oda nézet ahová Orihime. És ott volt élő valójában Midori nagy ő-je. Liz majd nem felnevetett. Unokahúga egy szekrényszerű fiúba szeretettbe. Midori nem hazudtolta meg most sem magát.

- Persze. Búgta mély hangján a fiú.

- Renji te is velük eszel majd? Kérdezte kedvesen Orihime.

- Nem. Csattant Ichigo - nem osztozok a kajámon elég ha Rukia megeszi a felét, ha ez a mocsok is ott van nekem mi maradt!?

- Megyek. Rikkantotta Renji – hiszen nem engedhetem, hogy eme bájos hölgy olyan kis pondrókkal egyen, mint ti. Kell neki az értelmes társaság.

- Mert te pont az vagy! Kiáltották a fiúk és a lányok. Orihime és Rukia a lányra néztek.

- Na?

- Jó rendben nem bánom.

- Éljen.

 

- Te mit hoztál? Kérdezte Rukia Liztől miközben Ichigo kajájának maradékát ette. A fiú az alma levét szürcsölte élet vidáman. Liz elővette a szendvicsét.

- Uborkás szendvicset. Ezt nagyon szeretem.

- Furcsa, hogy ilyet hozol ebédre.

- Meglehet. De én ehhez vagyok szokva. Ha haza megyek, akkor szoktam nehezebb ételt enni.

- Te főzöd? Kérdezte Orihime.

- Igen.

- Rukia adsz belőle? Kérlelte Renji.

- Egy frászt. Miért nem hoztál magadnak.

- Nem már! Nyavalygott tovább. Liz elővet a másik két szendvicsét és Renji kezébe nyomta.

- Jó étvágyat. Mosolygott rá.

- És te mit fogsz enni? Rökönyödött meg.

- Nekem elég ma egy. De a termetedet nézve neked el kell a kettő. És köztudott a fiúk többet esznek, mint a lányok. Nyugodtan megeheted… mert akkor nem tudod le győzni Ichigot a suli után, ahogy a tanárnő mondta.

- Hé! Kiáltott fel Ichigo és minden öröme tovaszállt. – Liz nem ér rám uszítani. Renji a képébe nevetett.

- Kapd be luzerkém. Neked kanyec. Renji hirtelen átölelte Lizt.

- Te egy angyal vagy és lásd, kivel van, dolgot szétverem Kurosaki fejét. Majd lefotózom, és oda adom neked, mint győzelmi trófeát.

- Látom meg találd a módját hogyan taperolj le egy ártatlan lányt pálmafej.

- A rohadás enne meg! Nem magadból indulj ki! Én jó nevelést kaptam…

- Az utcán? Ivott az italába Ichigo.

- Oké eddig bírtam meg ölek. De még mielőtt Renji még megmozdulhatott volna egy hatalmas üvöltéstől visszhangzott az egész város. Abban a pillanatban telefonok armadája kezdett csipogni.

- Mázlid van. Állt fel Renji és sietve távozott.

- Job, ha megyünk mi is. Bökött a telefonjára Rukia.

- Már megint letépik majd a fejemet.

- A te hibád miért nem hoztad el amit Ukitake kapitánytól kaptál.

- Jól van, na. Menjünk még mielőtt Renji túlzásba viszi. Futott el Ichigo nyomában Rukiával. Liz érdeklődve nézte miként távoztak.

- Hová mennek? Kérdezte Orihimétől Liz.

- Kérsz az enyémből? Terelte a szót a lány.

- Nem. Köszönöm nem.

 

Liz mikor bement az osztályba ott találta Renjit és Rukiát de Ichigot nem. Mikor leült és elkezdődött az óra Liz kinézet az ablakon ahonnan az ordításokat halotta. Bár hol felismerte ezeket a szörnyű hangokat. Azok a démonok. Az órára már nem tudott oda figyelni és csak néztek ki. Hatalmas porfelhő ragadta meg a figyelmét, amiben három fekete ruhás volt és egy démonnal küzdöttek.

„–látnom kell! Feltétlenül látnom kell!”

- Tanárnő kimehetnék, nem érzem jól magam. Szólalt meg hirtelen Liz. A nő meg lepődött, de aggódva nézet a lányra

- Elkísérjen valaki?

- Nem köszönöm. Már tudom, hol van a gyengélkedő.

- Hát akkor menj.

- Köszönöm. Sietett ki. Mikor becsukta az ajtót a gyengélkedő felé futott, mert már onnan jöttek az ordítások.

- Remélem, még ott fogom őket. Szalad le a lépcsőn. Mikor kiért az udvarra akkor földbe gyökerezet a lábba. Ott volt a három fekete ruhás előtte, de háttal neki, de még így is felismerte őket.

Mind a démonra szegezték a kardjukat. Liz az oszlop mögé bújt.

- Szánalmas halál istenek. Meg foglak titeket enni és…

- Nem érdekel! Kiáltotta Ichigo és a démon felé ugrott.

- Tűnj az utamból! Én nyírom ki! Lökte el a levegőben Renji.

- Te tűnj el! Kiáltotta vissza a sértett.

- Nem! Te tűnj el! Enyém ez a lidérc! Rúgta nyomor szájon Renji Ichigot. Rukia felemelte a kardját és egy elegáns mozdulattal megölte az ellenfelét. Mi közbe Rukia a fiúknak a fejét kiabálta le Liz lassan elindult a gyengélkedőre.

- Halál istenek? Lidércek? Mi folyik pontosan itt? Suttogta.

 

Miközben a gyengélkedőre mentem. Sok dolog az eszembe jutott olyan sokat gondolkodtató kérdésekre választ kereső. Kik ők? Miért léteznek? Van e családjuk? Mik azok a lidércek? De akár hogy is törtem a fejemet semmi sem jutott az eszembe. A kérdéseimre csak azok tudnák válaszolni, akiket a lidérccel harcolni láttam. Ha valamit megtanultam a szüleimtől, akkor az volt, ha információ kell, akkor keresd meg. Ezen esettbe Midori figyelmeztetése ellenére összekel barátkoznom a Kurosaki bandával. Bár magamnak bevallva nem is olyan szörnyűen gonoszak csak elevenek.

 

A gyengélkedőből kilépő Lizt Orihime és Rukia fogadta.

- Mond jól vagy már? Mi volt a gond? Aggódott Orihime. Rukia összekulcsolta a kezét és dühösen nézet a lányra.

- Ugye azért van, mert nem ettél eleget? Miért jótékonykodsz!? Renji megoldotta volna valahogy például lement volna venni valami kaját.

- Nyugalom lányok semmi baj. Nem azért volt, mert nem ettem eleget. Ha nem mert a hasamra ment az iskola. Kicsit izgulós vagyok. Füllentette a lány.

- Szerintem akkor is Renji hibája. Ha már te ennyire jó szívű voltál vehetne neked igazán egy csokit vagy valamit. A cukor jót tenne neked - Rukia megmakacsolta magát és nem tágított azon tényállás szerint, hogy Renji minden baj forrása. – és nézd már itt az emlegetett szamár!

- Jól vagy? Kérdezte a fiú Liztől.

- Köszönöm már jobban érzem magam. Renji nagyot sóhajtott.

- Hu! Ez nagyon megnyugtatott azt hittem azért lettél rosszul, mert befaltam a szendvicseidet.

- Ha már a kajánál tartunk Renji vehetnél neki a büfében egy csokit, hogy ne legyen már ilyen sápatag. Na, tünés! Rugdosta a fiút Rukia – mozdulj már meg te teve!

- Jól van már Rukia megyek már! Nem kell agresszívvóskodni ni! Rugdosd inkább eperkét!

- Nem eper, ha nem Ichigo!

- Tojom le!

- Mond Orihime ők mindig így viselkednek? Fordult Liz a lány felé. Mikor Orihime felé fordult valaki megköszörülte a torkát.

- Sajnálatos módon igen - Jelent meg Ishida a lány mellet. – Nagyon ostobán néznek ilyen kor ki. Nyomta fel az orrán a szemüvegét kicsit a fiú. – és mond már jól vagy?

- Igen! Úgy látszik az új tanulókat hatalmas figyelemmel jutalmazzák. Nem hittem volna, hogy ennyire megviseli az osztály egy kis részét, hogy távoztam az óráról hol mi izgulási rohamtól.

- Azért vagyunk barátok. Mosolygott tüneményesen Orihime.

- Barátok?

- Persze. Mi barátok vagyunk.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.