Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8 fejezet

2011.05.30

8 fejezet

 

      Robin megállt a fal tövében és szokatlan oda nem illőt kereset. Bastian és Tristan a hót nézték át és rá jöttek nem mennek semmire. Lilith és Abel nem messze tőlük állt és próbálták vissza folytatni a nevetésüket. Robin megérezhette, mert dühösen fordult hátra.

- Remélem, jól szórakoztok?

- Qui – mondták egyszerre széles mosollyal az ikrek majd felnevettek.

- Inkább segíthetnétek – mordult rájuk Tristan. Lilith a szívéhez kapott.

- Már excusez-moi – lépet feléjük a nő – de nem rég önök válltik állították, hogy mesterek a nyom követésben. Bár eddig… nem láttuk az eredményét. Robin kicsit elmosolygott. Tristan tátva maradt szájal meredt a nőre. Bastian összekulcsolta a karjait a mellkasa előtt.

- Hát akkor Mademoiselle kérem, csillogtassa meg a tudását előttünk – intett a férfi ás kissé meghajolt a nő előtt.

- A gúnyos szavak úgy hagyják el a száját Monsieur Bastian, mint Lucifer kígyó nyelvéről a behízelgő szavak Éva felé. Bastian elmosolygott.

- De én nem vagyok Lucifer.

- Hát nem, de… vous-meme ou le diable – Fordított hátat a férfinak. Abel felnevetett. Az oda érkező Maria felkacagott. Mindenki oda fordult feléje. Robin haja az égnek meredtek szinte a hajcsigái is kiegyenesedtek.

- Te… te… dadogta a férfi.

- Nyugalom drágám csak egy két pillanatra jöttem ki… és egyébként itt vagytok velem. Lépkedet feléje Maria és szerelmes pillantásokat küldött Robin felé, aki kissé megenyhült. Bastian oda ment mellé.

- Mondja mit mondott nekem? Maria szélesen elmosolyodott.

- Vous-meme ou le diable annyit tesz „magad vagy az ördög” – Bastian és Tristan tátott szájal meredt Mariara majd Lilithre aki bűbájosan mosolygott már Robin háta mögül ki.

- Még hogy én ördög? Mutatott magára a Bastian.

- Qui – bólintott a lány és hátat fordított mindenkinek és a fal repedéseit nézegette. Végig húzta a kezét a falon érezte a hideg köveket a repedéseket, és mikor már ágaskodnia kellet, felszí szent egy kicsit. Visszahúzta a kezét, hogy megnézze. Egy apró vágás volt az ujján.

- Abel kérlek, vegyél a nyakadba – intette oda az öccsét a nő. A férfi szó nélkül oda futott és a nyakába vette a húgát. Lilith bele nézet a repedésbe és elszörnyülködve sápadt el.

- Gosh – suttogta maga elé.

- Mi az? Kérdezték egyszerre. Lilith kivet egy éles pattintó követ és Robin kezébe dobta.

- Egy pattintó kő – mutatta vissza a férfi – Lilith kedves ugye nem ezért isteneseztél itt nekünk!

- Non, másért főnök – nyúlt be a mélyedésbe a nő és megmarkolta a szürke port, amit meglátott és kivette. A férfiak és Maria Abel köré gyűltek és a nő kezére meredtek, amit szép lassan nyitott szét. Robin elsápadt. Tristan elkáromkodta magát. Bastian döbbenten meredt a nő kezére. Maria a szája elé kapta a kezét. Abel a fejét rázta.

- Puskapor – suttogta maga elé Abel – mennyi van ott Lilith?

- Egészen sok… ha tűzet kapott volna, akkor ez a fal rész teljesen elpusztult volna és könnyű szerel betörtek volna. Ki tudom tisztítani, de idő, kell.

- Mond, fel tudnák használni? Kérdezte Abel kíváncsian.

- Természetesen. Nagyon jó helyet választottak ez a hely csont száraz… nagyon dörzsölt egy banda. Kár hogy tél van így nehezen tudunk csapdát állítani. Majd kifundálok valamit. Talán fel kéne lapoznom egy két könyvemet – gondolkodott el a nő.

 - Talán csinálhatnék egy két fegyvert - gondolkodott el Abel is. Maria halványan elmosolyodott a két testvér abban a pillanatban tényleg olyanok voltak, mint két tojás. Lilith szinte törökülésben ült a testvére nyakába és a kéz fején pihentetet az állát, úgy ahogy Abel is.

- Tudtok fegyvereket készíteni? Kérdezte döbbenten Robin, de a tekintette arról árulkodott, hogy nem hisz nekik. Lilith rá meredt.

- Apánk fegyverkészítő és kovácsmester volt. Mindent megtanultunk tőle.

- Hát nem éppen úgy néztek ki, akik az egész napot a kovácsműhely, forró tűzze, mellett dolgozott volna. Lilith és Abel felnevetett.

- Ez bóknak vesszük Monsieur De Noir – Ugrott le Abel nyakából a nő. – na de jobb lenne neki állni a munkának – kacsintott a testvére.

 

      Robin becsapta az ajtót. Maria összerezzent akár egy őszi falevél az ágon. Férje fel alá sétált előtte és szúrós pillantásokat küldött feléje, majd hirtelen meg állt előtte és a vállánál fogva megrázta.

- Maria van fogalmad mit műveltél? Azt hittem buta ütést kapok mikor megint meg láttalak a falnál. Ez a héten a harmadik.

- De Robin ti ott voltatok…

- Semmi de! És csak közlöm semmit sem jelent az, hogy ha ott vagyunk, akkor nem támadnak meg minket. Maria kedvesem az életeddel játszol. Nincs olyan varázs vagy gyöngy, ami megóvna téged a puskagolyótól, vagy a nyílveszőtől. Eltalált és véged. Maria dacosan meredt a férjére.

- De Lilith ott lehetett mi? Ő nem halhat meg, ha ki megy?

- Lilith tisztítódta ki azt az istenverte repedést! És egyébként Lilith nem a nejem! Nem tartozik, rám mit csinál, és hogyan… és ha véletlenül ki akar menni a várból, akkor ki megy… de vele ellentétben neked kötelességed azt tenned, amit Én mondok! Nagyon, de nagyon türelmes voltam, de már nem vagyok abban sem biztos, hogy te egyáltalán élni akarsz-e még, mert meg ne haragudj Maria, de a tetteid erre utalnak.

- Én…

- Maria – csattant Robin hangja vészjóslóan – maradsz a várban és nem csinálsz semmi hülyeséged! Morrant fel Robin még a végén és nagy robajjal kiviharzott.

 

      Lilith és Abel a párkányon ülve figyelték, ahogy Robin, de Noir elviharzik mellettük. Lilith utána bámult és a fejét ingatta.

- Hát testvér ezekért a pillanatokért örülök, hogy nem mentem férjhez.

- Pedig ideje volna vagy a végén senki sem fog elvenni, mert egy ráncos besavanyodott vén nyanya leszel, akinek alig van már foga és csak két bottal tud már közlekedni. Emelte fel a tekintetét a könyvből a férfi. Lilith összeszűkítette a szemét.

- Lelökjelek innen? Morgott Lilith. Abel csak elmosolygott és bele temetkezet az olvasásba.

- Lilith!!! Kiáltotta valaki a nevét. A nő lenézet a központi udvara a párkányról. Tristan állt lenn egy nő társaságában. Hosszú barna haja volt melyek lágy hullámokban omlott a hátára. Szép gazdagon díszítet meleg kabátot viselt. De nem az volt, ami megragadta Lilith tekintetét, ha nem a nő kedves anyai arca. Halványan elmosolygott, úgy ahogy a testvére is.

- Tessék? Mit akar Monsieur?

- Be szeretném mutatni a feleségemet vele lennél addig, amíg mi kimegyünk az erdőre. Abel jöhetsz velük, ha akarsz. Abel a testvére kezébe nyomta a könyvet és hatalmas kurjantás kíséretében elszaladt.

- Merci, Monsieur hogy rám földi halandóra is gondolt. De tudok, én magamra vigyázni nem kell nekem gardedám. Kiáltotta le a nő.

- Nem úgy értette a férjemet Mademoiselle. Én akartam megismerni gondoltam nem haragudna meg, ha barátkozni kívánnák önnel kedves Des Forets kisasszony.

- Hát erről lenne szó – mosolygott el a nő - De kérlek csak Lilith. Egyszerűen szólíts csak Lilithnek.

 

      Lilth leült a legközelebb eső székre és onnan figyelte a nőt, aki tesz-vesz a konyhában miközben lelkesen beszél. Lilith megtudta, hogy Marry-nek hívják és állapotos. már az első pillanatban megkedvelte a nőt és úgy érezte egy értékes barátra lelt Marryben.

- Mond pontosan miért is alakult ki ez az éles helyzet a De Noirok között? Szeretnék egy olyan véleményt hallani, ami független Robin vad kirohanásaitól és Maria önsajnálatától. Marry megdermedt egy pillanatra majd lassú léptekkel lehajtott fejel leült mellé.

- Sejtettem, hogy megkérdezet. Tristan is sejtette. Azt mondta nagyon éles szemű lány, vagy ami igaz is. Bár nem hiszem, hogy sok újat fogok mutatni, hiszen a történet egy bizonyos része teljes mértékben, igazolja Monsieur Robin és Madame Maria álláspontját.

- Sejtetem. Elmondott a te verziódat? A nő bólintott.

- Elmondom az igazságot. Azt az igazságot, amit a férjem és a társai láttak és azt is amit Monsieur Robin hallott.

 

     Abel ledermedt mikor óvatosan kinézett a fák mögül. Egy erődöt látott. Nagyobbat és erősebbet, amiben jelenleg a húga és ő vannak. Masszív falak és bástyák magasodtak fel felé az égbe. Minden hol őr állt teljes fegyverzetbe. Oldalra nézet ahol Robin intett neki, hogy lassan menyen vissza a biztonságos árokba. Mikor Robin is lecsúszott hozzájuk Abel elé lépet.

- Mit gondolsz a várról?

- Erős. Nehéz bevenni nem igen láttok támadható pontot. De nem hiszem, hogy ez lenne a legnagyobb gondunk. A védők erősnek tűnnek. a páncélzatuk nem olyan mit a tietek. Láttam már ilyet. Vastag és erős a nyílvesző és a kard bele törik. A golyó csak megsérti, a felső felületetd. Talán akkor van lehetőségünk át ütni, ha közvetlenül előttük vagyunk, de nem hiszem, hogy adnának rá lehetőséget.

- De mond, szerinted van támadható pontja a várnak? Kérdezte kissé aggódva Bastian.

- Természetesen van. Nem kell azt hinni. Hogy bevehetetlen ez a vár. Mindennek van, gyenge pontja csak meg kell találni.

- Megtalálnád?

- Qui. De jó volna ha Lilith is itt lenne, ketten többre mennék. Robin a vár felé nézet.

- Rendben holnap visszajövünk. Minden perc fontos. Menjünk.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

http://darknessoftheforest.blogsot.com

Norrinett, 2011.06.01 14:21

Szia Yiruma!
Örülök,hogy újra írtál! :)
Tényleg jó lett a fejezet!
Várom a következőt!
Puszi

www.regina-theloversofthemoon.blogspot.com

Regina, 2011.05.30 15:03

Szia :D Ez igen ez nagyon jó fejezet volt :D Nagyon sok információ és esemény történt, ami szuper volt :) Jó újra olvasni a történeted :D Nagyon várom az új fejit :) Puszi(LLL)
U.I.: Megnéztem a fanclubot nagyon tetsziik :):)