Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6 fejezet

2011.04.11

6 fejezet

 

    Az ikrek mögött becsapódott az a vasrácsos ajtó. A nő levette a kendőt a szeméről és masszírozni kezdte a kezét ahol megszorította a kötél és szúrós szemekkel meredt Bastianra, aki figyelte. A fiú érdeklődve nézet körbe.

- Hát ilyen egy prison. Tűrte el a szemébe logó szőke hajtincseit a férfi.

- Mi a nevetek? Kérdezte halkan Bastian. A testvérek egymásra néztek nem szóltak csak némán meredtek egymásra majd a fiú kissé előrébb lépet.

- Az én nevem Abel Des Forets és az ikertestvérem Lilith.

- És önt, hogy hívják? Dőlt a falnak a nő.

- Sebastian De Noir. Mondjátok, meg őszintén kik vagytok valójában.

- Vándorok, mint már mondtuk Monsieur. És elhiheti nekünk, hogy nem akarunk bele folyni a két család közötti viszályba.

- Vagy is csak véletlenül kerültettek, a mi területünkre és véletlenül tudtátok kik is vagyunk?

- Qui vagy is non. Mi már hallottunk önökről. Az egész erdő mentén elfekvő városokban az a pletyka terjeng, hogy az erdő urai között konfliktus helyzet van már három éve…

- És higgye el nekem Monsieur De Noir, hogy nem azért jöttünk be a TERÜLETETEKRE, hogy találkozunk önökkel csak szimplán azért, mert olyan édes meséket hallottunk a De Noir-okról. Ha nem azért jöttünk erre a vidékre, hogy „a” pontból eljussunk „b” pontba. Bastian figyelte őket nem tudta mitévő legyen, szóljon Robinak róluk vagy engedje el őket.

- Nem tudom, hogy hihetek-e nektek… majd a főnők eldönti mi lesz veletek.

- Gosh – vágott a falba Lilith dühösen, miközben nézte a távolodó Bastian - mon frere esküszöm, hogy ha valaha is kijutunk, emlékeztess arra, hogy fejelem le.

- Qui soeur – mosolygott Abel.

 

     Lilith eldőlt a szalmába és nézte a csillagtalan eget. Testvére mellette feküdt és halkan egy szomorú dalt énekelt:

 

- Árvák dala messze nem száll,

Fohászukat senki meg nem hallja,

Bús napok, bús hónapok, melyek lassan

Messzi földről ideérnek, fájdalommal teli

Szível, a múló évek súlyával árvák

Vállára ráülve, soha tova nem szállva.

 

Sírásukat a sűrű erdő magába fogadja,

Rabként tartva őket, mit hajdan,

És könnyeiket a foltos rabruha issza.

Húsba vájó fájdalom, melyet csörgő rablánc

Okoz kínokat, mint egykor a múltban

És némán tűrnek most is könnyeiket lenyelve…

 

Mikor a dal véget ért Lilith szorosan a testvére mellé bújt.

- Egyszer nagy költő leszel Abel. Fivére átölelte a lányt és szorosan magához húzta.

- Egyszer nekünk is megadatik a boldogság… hidd el nekem kis húgom. Lilith halványan elmosolygott. Egy ideig még nézte testvére komoly arcát, majd szép lassan elaludt miközben Abel a fejét simogatta. Abel nézte, hogy testvére egyenletesen szuszog mellette. Elmosolygott. Nagyon szerette mikor nővére arcáról eltűnik a vadság és a szomorúság, mert olyankor mikor édesdeden aludt, mint épen akkor, úgy nézet ki, mint valami porcelán baba: törékeny és szép. Meg simogatta a lány arcát és letörölte róla a könnyek maradékát. Megfájdult a szíve mikor tehetetlen volt neki kellene vigyáznia rá, hiszen ő az idősebb vagy még sem? Erre a gondolatra elmosolygott. Soha nem tudták ki született előbb anyjuk soha nem mondta el csak annyit mondott „Nem mindegy nektek ki az idősebb? Legyetek hálásak, hogy nővéremnek bátyámnak szólíthatjátok úgy egymást, hogy egy idősök vagytok. Isten kegyelmével ikrek lettek, mert ez adomány… egy nap gyermekeim sokra viszitek majd ezt a szép tulajdonságot, amit Isten nektek oda adót” Mondta mindig édesanyjuk. Abel felnézet az égre és látni vélt egy csillagot, amely egy pillanatra felcsillant a szeme előtt, mint valami reményt keltő fáklyaláng.

- Ha nem is vagyok, az idősebb vigyázni fogok rá és tudom te is. Mondta a semmibe a fiú és lassan ő is elaludt.

 

      Robin dühösen csapott az asztalra a szemei a parázsló haragtól izzott akár egy kohó. Tristan és Bastian szálfa egyenesen állt és tűrték a férfi pillantását.

- Csak most mondjátok el nekem, hogy fogtatok két gyanús személyt?! Mi van veletek fiúk? Mindenről be kell számolnotok, ami ebben a nyüves erdőben, történik, ha egy nyúl át téved a mi területünkre vagy egy ember letör egy ki baszott ágat, azt is jelentitek. De erre ti lapultuk és ma reggelt közlitek, hogy este elkaptátok őket! Üvöltötte a férfi.

- Mi csak nem akartunk zavarni… - mondta Bastian bátran, de hangja vékony volt és remegő.

- Nem érdekkelnek a kifogások. Most ide figyeltek rám. Ha legközelebb hasonló történik, akkor jelentitek, akár mi történjen, vagy akár milyen idő van. Eső, hóvihar, hurrikán éjjel vagy nappal van jelentettek. Értve vagyok?! Süvöltötte a férfi. A két férfi jobban kihúzta magát és szorgosan bólogattak. Robin a fejét fogva lerogyott a székére és intett, hogy társai is leülhetnek.

- És most meséljetek – mondta nagyon halkan Robin, de hangja éles volt akár egy kés. Tristan oldalba bökte Bastiant.

- Hát főnők tegnap elkaptuk őket…

- Ezt már hallottam. Nem mehetnék tovább? Hogy hívják őket ki a fenék stb.

- De, de természetesen. A lányt Lilithnek hívják a fiút Abel Des Forets-nek. Ikrek.

- Ikrek?

- Igen. Nagyon hasonlítanak… olyan, mint ha egymás tükörképei lennének – jött meg Tristan hangja is.

- Értem. De mit keresnek erre felé?

- Azt mondták, hogy vándorok és abból élnek, hogy ikrek. Talán cirkuszosoktól léptek le. Nem látszanak spionnak Robin.

- Mond Bastian a nő szép?

- Igen miért? Válaszolt azonnal a férfi. Robin hümmögni kezdett. – Hé, nem azért…

- Egy szoknya láttán mindjárt elveszített a fejed.

- Nadrág… mert az illető hölgyön az van – szúrta közbe széles mosollyal az arcán Tristan.

- De én nem azért mondtam, amit mondtam, mert Des Forets kisasszony szép, ha nem mert őszintének tűntek. Ha nem hiszed, beszélj velük te magad is.

- Jól van Bastian beszélek velük.

 

     Robin majd nem neki ment Marianak aki maga is a börtön felé lopakodott. A nő széles mosollyal nagy szempilla rebesgetést kíséretében meredt a férjére. Robin a fejét ingatva ment tovább Maria pedig utána. Abel csak állt és nézet ki az ablakon miközben nővére egy régi kiskanál segítségévek az egyik padló követ lazítgatta.

- Tedd, el vendégeink érkeznek. – mondta halkan a férfi. Lilith eldobta a válla felett a kanalat ijedtében, ami a szalmába esett. Robin megállt a börtön ajtó előtt.

- Bonjour – mondták egyszerre. Robin Bastianra nézet.

- Nem is tudtam, hogy tudtok franciául.

- Nem is tudunk.

- De hát akkor – mutatott rájuk a férfi.

- Nem vagyunk franciák csak részben – szólalt meg Abel – Üdvözlöm Monsieur. Robin végig mérte őket, majd felhúzta a szemöldökét.

- Cirkuszban dolgoztatok?

- Ott nőttünk fel – támaszkodott a rácsnak a nő, majd Mariara nézet egy ideig meredt rá, amitől a nő zavarba jött. – Feltehetek egy kérdést? Fordult Robinhoz a nő.

- Halljam.

- Önök a jó vagy a gonosz De Noirok? Robin ledöbbent, úgy ahogy a két társa és Maria is. Nem ilyen kérdésre vártak.

- Tessék? Kérdezet vissza Robin hitetlenkedve.

- Azt kérdeztem önök a jó vagy a rossz De Noirok. Vagy is az ön neje Merryweather vagy nem?

- Merryweather vagyok. Miért? Lilith és Abel egymásra nézet és egy meg könnyebbült sóhajjal leültek a földre.

- Hála a jó istenek már attól féltem, hogy az a William vagy ki a franc, kapott el. Mekkora egy mázlink van.

- Qui. Ez Monsieur Robin De Noir birtoka.

- Nem értelek titeket. Mi ez a nagy megnyugvás? Lilith barátságos mosollyal az arcán állt fel és közelebb intett mindenkit.

- Hát, csak az ért Monsieur De Noir, mert magáról sok jót hallottunk és a Madame-ról is. Intett Maria felé a nő

- Biztos – masszírozta meg a szemét Robin – és mondjátok el nekem, hogy a francba sikerült úgy átmenetek Will területén úgy, hogy nem kaptak el. Lilith felnevetett.

- Hát szó, ami szó minden létező csapdába bele trappolnunk, de mindig sikerült időben lelépnünk. Menekülni első osztályúan tudunk ám – mondta fülig érő szájal. Robin kezdte azt hinni, hogy ezek ketten nem lehetnek spionok… ahhoz túlságosan hülyék.

- Bár a magukéból már nem volt időnk kiszabadulni… bár nem hiszem, hogy ki tudunk volna a fegyvereink a földre potyogtak. A legprimitívebb csapda kifogott volna rajtunk.

- Primitív? – suttogta Robin, de inkább hagyta a fenébe – Engedjétek el őket. intett az őrnek.

- Merci beaucoup Monsieur De Noir – mondták egyszerre.

 

 

Idegen szavak:

- prison – börtön

- Des Forets – erdők

- qui – igen

- non - nem

- Gosh – istenem

- mon frere - bátyám

- Qui soeur – igen nővérem

- Bonjour – Jó napot

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

!

Lilla, 2011.04.14 15:04

Szia nagyon tetszett ez a feji!
Nagyon ügyi vagy várom az új részt:)(L)
puszi

:)

Regina, 2011.04.11 20:28

Sziia :D Azta ez nagyon jóó feji lett :) Nekem nagyon tetszett :D Izgatottan várom a kövit :D Puszi(LLL)