Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5 fejezet

2011.04.07

 

 

5 fejezet

 

   Robin megállt jó pár méternyire a szalon előtt ahonnan nevetés hangja szűrődött ki. Megfordult és barátai bátorító mosolyával nézet farkas szemet. Eligazította a kabátját és nagy léptekkel bement a szalonba.

- Jó estét mindenkinek – köszönt élet vidáman a férfi. Sir Benjamin azonnal felállt és kezet rázott a ház urával. Loveday az öccse nyakába borult és szorosan megölelte. Jane a volt nevelő nő csak biccentett. De Maria gyanakodva húzta össze a szemét mire a három férfinek a hátán versenyt futott a hideg. - Édesem – mosolygott Robin és egy csókot, nyomot a felesége ajkára és megölelte.

- Mit csináltatok megint? – suttogta mosolyogva a nő.

- Majd később – suttogta vissza ugyan olyan álmosollyal, mint a felesége. Tristan és Bastian a nőre mosolyogtak és intettek a nőnek. Maria oda ment hozzájuk és őket is megölelte.

- Jó estét fiúk. Remélem, elfogyasztanak velünk egy finom teát – majd suttogóra fogta - Őrjöngött? Kérdezte.

- Igen – válaszolták.

- Hát akkor velünk maradnak még egy kicsit?

- Természetesen Madame, de csak, akkor, ha nem zavarunk… hiszen ez egy szűk családi össze jövetel.

- Ó, nem zavarnak minket… és egyébként Robin jó barátai és meg persze rokonok is vagyunk. Üljenek, le mindjárt hozza Lussy a teát.

 

 Maria elsápadt, majd lassan leült. Robin és a két férfi aggódva nézet rá.

- Jól vagy? Kérdezte Robin a feleséhez hajolva.

- Az a vén, aljas, kapzsi róka a keleti határ erdőt kérte?! Hogy lehet valaki ilyen… ilyen nem is tudom mi. Nem lehet, olyan szóval kifejezni, ami nem rontana a jó neveltetésemen. Hát ez sok. Hiszen te a fia vagy Robin – fordult a férfi felé, aki csak a megrántotta a vállát.

- Az ő szemébe nem vagyok más csak egy áruló…

- Ez akkor is aljas. – vágott közbe a nő hevesen. - Miért téged büntet, ha engem nem kedvel. Ez minden csak nem nemesi viselkedés. Pedig hányszor szokta mondogatni, hogy ő milyen nemes. Egy fenét - üvöltött Maria – ha nem lennék úri asszony már rég bele rúgtam volna, mint valami koszos zokniba. Tristan és Bastian egymásra néztek, majd Robinra, aki szóhoz sem tudott jutni felesége dühkitörésétől.

- Maria – szólt halkan Robin és közben megfogta a nő kézfejét – nyugalom. nem lesz semmi baj. Ennyit mi is ki bírunk. Majd jobban figyelünk a fiúkkal.

- Hát ez az. Te, és a többiek kin lesztek, a vadonban alig látlak majd titeket és azon aggódhatok, hogy éltek-e még vagy fogságba estettek-e. Hidd el Robin nem áll szándékomba özvegy lenni és nem hiszem, hogy Marry-nek is ez a szíve vágya. Nem de Tristan? Tristan egyetértően bólintott. – és nem beszélve Bastianról sem –mutatott a férfira, aki döbbentene meredt a nőre – Még nem is házasodott meg, hogy lesz, úgy családja a fűbe harap. És Jastin, még kis kölyök erre gipszel a lábán mankóval láttam a nővére oldalán délután az ablakból. Nem Robin – emelte fel a kezét a nő, mert Robin már nyitotta a száját – most nem nyugszom meg. El kell mondanom mindet, ami már rég óta a szívemet nyomja és a torkomba lévő gombócokat ki kell, kiabálom, mert itt leszek rosszul.

- rendben hallgatunk – mondta bele törődve Robin. Maria felállt és úgy sétált közöttük mind valami szélvihar.

- A keleti határ erdőnk teljes mértékben azé a vén, áruló, mocskos, vérszívó apádé. de jól van, legyen vele boldog… addig, míg vissza nem szerezzük… majd, valahogy… de az ő területeivel, együtt mert drágáim tudnotok kell, a gonosz mindig elnyeri méltó büntetését. De ugye ott van még a nyugati határ erdő mentén lévő árulók is. ha ők így játszanak, akkor mi is. Robin - mondta nagy hévvel a férfi nevét ki ültébe kiegyenesedett - úgy döntöttem nem érdekkel a Merryweather büszkeségem nem mind, ha eddig sokra vittem volna vele, na, hát úgy döntöttem, hogy én is igazi De Noir leszek.

- Maria már az vagy… tudod feleségül vettelek.

- Nem úgy értettem te ostoba. Mától elnézem, minden hülyeségedet bevallom nagyon nehéz lesz, de lenyelem a békát.

- Nem tudom követni önt Maria – Ingatta a fejét Bastian.

- Egy szó mind száz visszatérünk a régi jó bevált De Noir taktikákra.

- És mik lennének azok? Kérdezte a három férfi egyszerre.

- Lopunk, csalunk, hazudunk – mondta Maria széles mosollyal az arcán. Robin és a két társa úgy meredt a nőre, mint ha az nem is ember volna.

- Télen nem lehet napszúrást kapni ugye? Mondta több percnyi hallgatás után Robin

- Nem hiszem – ingatta a fejét Tristan is, aki nézte Maria ragyogó arcát, majd hangos nevetésbe tört ki. – De annyi biztos Robin, hogy Maria már kezd hasonlítani hozzánk.

- Hát ettől féltem… hol van az én Mariam már? Mosolyogta Robin.

 

 

 Tristan és Bastian leült az egyik kidőlt fatörzsre és ott kezdték el enni az ebédjüket. Tristan levágott egy vastag szalonna darabot és a kése hegyére szúrta.

- Tudod Bastian nem hittem volna, hogy Maria ennyire kikel magából. De bevallóm már kezdem meg kedvelni, főleg amit tegnap este mondott. Kuncogott fel és közben bekapta a szalonnát.

- Hát engemet is meglepet, de Robint, hogy… - mosolygott el az emlékre a férfi - szerintem még most is ott ül ahol hagytuk tegnap. Nagyon örülök, hogy Maria ennyire komolyan veszi, a feladatait bár szerintem maga sem tudja milyen fontos ő a klánnak. Hiszen te is tudod a jó vezető mögött…

- egy jó asszony áll – mondták egyszerre hangos nevetés kíséretében. Ekkor egy fekete kutya jelent meg és leült eléjük fekete bundájú vörös szemű kutya volt.

- Na, nézd, ki van itt – mosolygott a kutyára Tristan és oda dobta neki a szalonnája maradékát – Wrolf a De Noirok kedvenc ház őrzője évek óta – mondta ünnepélyesen mire Wrolf köszönet képen vakkantott egyet. Bastian közelebb ment hozzá és simogatni kezdet.

- Na, hát te is haza tértél. Maria nagyon fog örülni neked… legalább lesz, aki vigyáz r helyettünk is. A kutya még egyet vakkantott, de az olyan volt mintha igazat adott volna a férfinak. hirtelen felemelte a fejét. – Mi van kiskutyám?

- Bastian nézd. Intett a fejével nyugatra. Onnan két férfi közelesett feléjük. – Az öcsémék. Már messziről látszott, hogy arcukon, hogy nagy baj lehet. Mikor oda értek kicsit kifújták magukat.

- Mi van? Mi történt már megint?

- Még semmi bátyám. De a hírszerzőink azt mondták hamarosan két idegen be fog jönni az erdőbe… a nyugati résznél. Nem a mi fajtánk.

- Jobb, ha ezt mi is meg nézzük. Wrolf gyere Mondta határozottan Bastian és elindult.

 

     Mindenki várt. Wrolf az egyik fenyőbokor alatt lapult. Tristan az egyik tömzsi fa üregében kémlelt ki. Tristan nem messze tőle felajzott íjjal várt. Mindenki elfoglalta a helyét. Nem sokkal azután kétköpenyes, alak jelent meg. Lassú léptekkel haladtak a kitaposott sáros havas úton, némán. Tristan várt. Várta, hogy pontosan át haladjanak a hóval, sárral betakart csapdáján és mikor rá lépteke elvágta a kötelet és hirtelen a két idegen fejjel lefelé találták magukat hangos sikoly kíséretében. A fegyvereik kicsúsztak hüvelyükből és a földre estek. Egy-egy lábukat a kötél hurok fogta a másik pedig a levegőben kalimpált.

- Hé! Kiáltott fel az egyik. Bastian rémülten meredt rá. egy nő volt. Egy gyönyörű nő. Haja aranyszőke volt melyet fonatokban és egy nagy copfba hordott. Kék szemei dühösen keresték a támadott. Vékony volt, melyet a rásimuló ruha is kihangsúlyozott. Bastian a másik vergődőre nézet az egy férfi volt. De szakasztott mása a nőnek. Neki is aranyszőke haja volt és kék szeme és az ő is ugyan olyan ruhát viselt, mint a nő. Narancsszínű inget rajta egy kicsiny piros aranyszegélyes csatos mellényt, olyat, amit a cirkuszosok szoktak hordani. Zöld nadrágot és egy hosszú szárú csizmát viseltek. Bár a nő derekára hosszú piros kendő volt rá kötve, ami a derekát is körbe ölelte. Bastian elmosolygott. Nem hitte volna, hogy életében fog még látni két olyan embert, aki annyira hasonlítanak egymásra, mint azok ott ketten a kötél végén. Elmélkedéséből Tristan hangja ébresztette fel.

- Na, nézzétek kit fogtunk? A két testvér a hangirányába fordult és látványos sápadásnak estek pedig a vér lassan a fejükbe szállt.

- Hát ez nagyszerű! Csapdából csapdába! Mordult fel a nő – úgy hiszem bátyó már megint bele sétáltunk a legprimitívebb csapdába.

- Igen nővérkém. A jelek szerint megint fogságba estünk. Mondta a férfi nagy nyugalommal a hangjába. Tristan közelebb ment hozzájuk Bastian végig mérte őket.

- Nem látszanak spionnak. – mondta halkan.

- Spion? Vonta fel kérdőn a lány a szemöldökét miközben azon ügyködött, hogy ne szálljon bele a vér a fejébe – Mi nem vagyunk azok. Csak át akartunk kelni az erdőn, mert így hamarabb átérünk a faluba.

- Mit akartok ott? Kérdezte össze kulcsolt kézzel Tristan.

- Még is mit lehetne csinálni egy faluban, ahol talán van egy fogadó. Aludni és enni természetesen. Vándorok vagyunk. egyszerű hétköznapi vándorok… na, jó hétköznapiak nem vagyunk, mert mint látja, ikrek vagyunk… és ebből keressük meg a napi kenyérre valót. És ha nem volna oly nagy kérés az uraktól levágnának, minket még mielőtt itt veszünk. Tristan intett a fejével mire a biztosító kötelet elvágták és hangos puffanással a földre esettek. A fiú a fejét fogva törökülésbe ült és úgy meredt a fogva tartóira, majd megbökte a nővérét.

- Nagy bajban vagyunk… nézd a ruháikat. A nő rájuk nézet és egy halk sikoly jött ki a torkán.

- Szent ég… de hiszen ezek De Noirok.

- Na, úgy látom, helyben vagyunk. Hozzátok őket a főnők biztosan kíváncsi lesz rájuk – mondta Tristan és elindult miközben elkezték megkötözni a foglyokat. Bastian megállt és visszafordult.

 - Kössétek be a szemeiket biztos, ami biztos.

- Igen uram

- Te mocsok – szűrte ki a fogai között a nő miközben bekötötték a szemét és a bátyjáét.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:)

Regina, 2011.04.07 18:25

Szziia :D nagyooon jóó lett :D nagyon élveztem :) ügyi vagy :D várom a kövit :D puszii(LLL)