Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4 fejezet

2011.04.05

4 fejezet

 

 

         Maria remegő kézzel nyúlt a kilincshez. Mikor lenyomta és belépet a két férfi felállt a székből és bólintottak feléje.

- Jó napot Madame De Noir. Mondták egyszerre. Maria becsukta az ajtót és nagy léptekkel feléjük ment.

- Jó napot uraim. Mondják mi történ? Talán Robin…

- Nyugalom Maria – emelte fel a karjait csitítgatóan Bastian – Robin jól van. Nincs semmi baja. Csak jöttünk, ahogy megkért. Ha valami történik vagy Robin csinál, valamit szólunk. Emlékszik ugye? Maria bólintott és férje székébe beleülve felsóhajtott majd intett a két férfinak, hogy leülhetnek.

- Hallgatom – intett Bastian felé, majd hirtelen észbe kapott – De hol van Jastin? A két férfi egymásra nézett majd Bastian a nőre nézet.

- Hát akkor kezdem az elején. Tegnap, mikor körül néztünk a határon megtámadtak minket és Jastint bele lökték az egyik csapdákba. eltörött a lábba, de jól van – Maria Tristanra nézett, aki bólintott.

- Értem vagy is nem is esett el a saját lábban.

- De közvetlenül az utána támadtak meg minket – Mondta Tristan határozottan. Maria fájdalmasan elmosolygott.

- Csak is azt mondja el, amit ő akar – suttogta.

- Tessék? Szólalt meg a két férfi. Maria zavartan a fejét rázta.

- Semmi csak gondolkodtam. És ma volt valami?

- Igen. Az egyik házat felégették a nyugati határszélen…

- Nem arra laknak Jared De Noir és a családja? Kapta fel a fejét Maria. Bastian bólintott. Tristan meglepetten nézet a nőre. Nem hitte volna, hogy a nő tudja merre laknak a De Noir családok. – És jól vannak? Az ikrek? Kérdezte aggódva Maria.

- Mindannyian jól vannak, de az állataikat elvitték- Maria riadtan nézett Tristanra.

- Ez szörnyű. Hányadik házat égették fel?

- A hónapban a harmadikat – válaszolta Tristan azonnal.  Maria hátra dőlt a székben és hümmögni kezdett.

- De ha felégetik és megtámadják a De Noir családokat, akkor fedél nélkül maradnak és mivel Robin a klán feje bekel fogadnia. De mi nem tudunk annyit befogadni.

- Így igaz – helyeselt Bastian. Maria felállt és járkálni kezdett.

- Így nem lesz más lehetőségünk, mint Robin apjától segítséget kérni. De Robin túl büszke – állt meg Maria. És a két férfira nézet – Értem. Azért vagytok itt, mert elment. Ugye? – a két férfi bólintott – Ennek nagy ára lesz fiúk. Ennek nagy ára lesz. Maria meg állt az ablak előtt és hosszan gondolkodott merően nézve a téli erdőt. – Uraim most arra kérem önöket, hogy menjenek a férjem után, ha az apjánál végez biztosan nagyon dühös és ingerül lesz, sőt mi több szerintem még őrjöngeni is fog. Jó volna, ha a barátai ott lennének. Mikor feldúlt nem figyel, semmire jobban érezném magam, ha két higgadt férfi közelében dühöngene… legalább úgy kevésbé tesz magában kárt. Megtennék ezt nekem? Fordult a két férfi felé, akik azonnal fel is álltak.

- Igen – bólintották. Maria elmosolygott.

- Köszönöm - a két férfi már fel is vették a kalapjukat és indulni készültek, mikor Maria utánuk szólt

- És uraim még valami.

- Mi volna az? Kérdezte Bastian a kalapját forgatva a kezében.

- Vigyázzanak magukra.

- Természetesen – bólintott Tristan és Bastian és sietve elhagyták a szobát.

 

       Robin az egyik fatörzsön ült és a fejét fogva morgott. Sejtette, hogy egyszer ide jut, de nem hitte volna, hogy ilyen, ha mar. Legszívesebben a büszkeségétől vezérelve itt hagyná az egészet és ő maga oldaná meg a gondjait. De nem tehette.

- Hogy én mekkora idióta vagyok. Nekem aztán tényleg nincs szerencsém előbb a szakadások, lázadások fosztogatások, gyújtogatások most pedig menjek kuncsorogni. Mi jöhet még? Na, de jó most meg magamba beszélek. Igaza volt Tristanak a múltkor az agyamra fog menni az egész. Egy ideje ült ott mikor lódobogásra lett figyelmes. Felkapta a fejét és látta, hogy apja egy fekete csődörrel feléje halad. Cocq de Noir megállította a lovát fia mellet és úgy nézet le rá.

- Hát téged milyen koráság emészt édes fiam, hogy ide jöttél? Kérdezte széles mosoly kíséretében.

- Nagyon jól tudod, apám miért vagyok itt.

- Hát persze, hogy tudom. Nevetett fel a férfi lova magasáról. – gyere, mert nem kívánok itt üzletet kötni bár a te helyzetben pontosan ide áll is lenne. Nem, de fiam?

- De – morrant fel Robin.

     Cocq De Noir kényelmesen elhelyezkedett a székében. Nagyon élvezte a helyzetét, amiben éppen van. Fia segítségért jött és ez nagyon jól tudta. Hiszen annyi besúgója volt a fia közelében, hogy még ő is meglepődött mikor egy más után kapta az információkat.

- Az a pletyka terjeng a faluban édes fiam, hogy nem vagy jó vezetője a klánnak. Hát ez, hogy lehet? Nem te mondtat három évvel ezelőtt, hogy jobb leszel nálam. És hogy ezt bebizonyítsd, elveted az a Merryweather lányt, hogy megszerezd a hozományát…

- Egy fenét! Nem a pénz miatt vettem el Mariat és egyébként nem is tudtam, hogy a nagybátya ad is valamit… hiszen Marianak nem is volt semmije! Én…

- Tudom, tudom fiam – legyintett a férfi – te szerelemből vetted el. De én figyelmeztettelek akkor, hogy ha megteszed, akkor neked véged. Na, hát most edd, meg amit főztél. Mondta szigorúan a férfi majd hosszú szünet után újból megszólalt - De ne hogy az hidd, hogy rossz apád vagyok, segítek. Befogadok annyi embert, amennyit tudok… de…

- Mit kérsz érte cserébe? Húzta össze gyanakvón a szemöldökét Robin.

- Óh, hát csak egy kis csekélységet… a te erdő részednek a felét… a keletit.

- De hiszen arra vannak a barlangok.

- Valamit valamiért… ott könnyebben tudunk közlekedni és szállítani. Nem kell félnem, hogy kirabol a saját népem, miközben az árumat viszem. De ha te nem akarod – dőlt hátra a székében Cocq De Noir. Robin az ajkába harapott és legszívesebben üvöltött volna tehetetlen dühében, hogy ilyen ostoba volt.

- Rendben. Állt fel – de mi is ott fogunk közlekedni.

- Csak természetes – mosolygott Cocq De Noir és kezet rázott a fiával, széles mosollyal az arcán.

 

Tristan és Bastian türelmesen vár az egyik fa mellet a főkapunál. Bastian a bicskájával játszott Tristan lehunyt szemekkel gondolkodott. A főkapu kinyílt mire a két férfi azonnal a hang felé fordult és látták, hogy vezérük a méregtől parázsló szeme rájuk vetül.

- Szerinted elküldte? Kérdezte Tristan Bastian felé fordulva, akinek az arcán aggodalom látszott.

- Nem. Ellenkezőleg… szerintem a Sir igen is meg hallgat és ezért nagy árat fogunk fizetni. Igaza volt Marianak ezért a segítségért sokat fogunk fizetni. Robin már messziről tárta szét a karját idegességében.

- Úgy tudtam fiúk… de úgy. Apám a segítségért a keleti határ erdőt akarja. Még ez kellett nekem. Még mi jön, istenem mond meg?! - nézet az ég felé haragosan majd az öklét felmutatva vicsorgott – na, látod, te Isten vagy ki ezért nem megyek misére, mert úgy sem hallgatod meg a szegény ember fohászát. Üvöltötte torkaszakadtából. Tristan és Bastian összenézet és egyetértettel abban, hogy Marianak igaza volt Robin őrjöngőt. Mikor Robin oda ért hozzájuk dühösen rúgott a fába mire elsápadt és a lábfejét rázogatta. – A jó édes…

- Nyugalom Robin le kell nyugodnod még éppen haza kel érned a vacsorára. Tudod Sir Benjamin és a nővéred vannak nálad vendégségben és nem venné jó ki magát, ha darabokban vinnék haza. és csak úgy meg jegyzem, ha a fát rugdosod, nem leszel tőle jobban – Csitítgatta a Bastian.

- És nem örülne Maria, sem ha megint valami hülyeséget csinálnál. Lehet, hogy téged nem verne agyon, de minket biztosan és hidd, el nem egy nő által akarok meghalni, aki egy sodrófával kerget végig az erdőben. Mondta Tristan bólogatva, de mosollyal az arcán. Robin előbb elmosolygott, majd hangosan felnevetett.

- Jaj, Tristan te mit képzelsz az én Mariamról.

- hidd, el megtenné. van egy olyan érzésem az a nő még nem mutatta meg még mire képes – emelte fel a kezét és Robin vállaira rakta – sok sikert hozzá Robin öcsém hidd el nekem a nők ki ismerhetetlenek.

- Ahhoz képest, hogy csupán két ével vagy idősebb nálam Tristan oly bölcsen beszélsz, hogy lassan kinő a fehér szakállad is.

- Nekem aztán ne humorizáljál Robin te akkor is vénebbnek tűnsz mellettem.

- Hát ez igaz, de még a nejem is idősebbnek tűnik melletted nem csak én. Nevetett fel Robin. Tristan összekulcsolta a kezét és játékos dühvel meredt a férfira. Bastian csak ingatta a fejét és azon tűnődött tényleg visszaérnek még ma, még mielőtt Maria halálra aggódná magát.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

johanna13

johanna, 2013.01.26 21:55

hhhaaaahhaaahhaaa

!!

Lilla, 2011.04.06 17:22

Szia nagyon jó rész lett ügyesen fogalmazol:)
Csak így tovább
várom az új fejit siess:)
(L)

:)

Regina, 2011.04.05 19:49

Sziia :D Nagyon szuper lett a 3-4. rész :D Jajj nagyon nagyon nagyon tetszett :) Olyan szépen fogalmazol :D Imádom olvasni :D Várom a kövit :D
Puszi(LLL)