Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3 fejezet

2011.04.05

3 fejezet

 

       Robin nagyot nyújtózkodót és mélyen beszívta az erdő illatát. Boldog volt. Végre meg szabadulhatott a szoba négy falától és a keserű gyógyszerektől, amit a doktor adod neki. Bár még maga sem tudta minek. Kicsit a szíve mélyén maradt volna és élvezte volna felesége gondoskodását, de nem tehette. Erre a gondolatra elkomorodott, majd nagy léptekkel bement a téli erdőbe.

       Maria az ablakból figyelte férjét, aki elmélyülten meredt az erdőre, majd hirtelen nagy léptekkel eltűnt az rengetegben. Tudta, hogy Robin a társait keresni indult és szívből remélte, hogy férjének nem lesz semmi baja. Egy ideig még meredt az erdőre, majd lassú léptekkel elindult a kertbe. Robin ide még kiengedte, hiszen a vár falai biztonságot nyújtottak neki, de még sem volt ugyan az, mint régen. Régen mikor még kettesben sétálgattak az erdőben mikor még holdhercegnő volt és mikor Maria Merryweather volt. Nem bánt meg az óta semmit sem. Csak hiányoztak neki a régi kalandok, csínytevések.  Szomorúan sóhajtott fel mikor visszagondolt a múltjára. Maria felnézet a várfalra, ami eltakarta az erdőt, de a csupasz ágakat nem.

- Csak egy kis kalandot… egy pici kalandot – suttogta titokzatosan. Majd felállt és a szobájába ment, hogy az erkélyről nézhessen le a téli kopár erdőre, ami még így is gyönyörű volt apró melegséggel átölelve Maria szívét.

      Robin meg állt mikor meglátta a feléje szaladó társait kik feletéb örültek vezérük visszajöttének. Bastian aki az unoka bátya volt lelkes integetés kíséretébe kukorékolt. Jastin szorosan követte és ő is bekapcsolódott a kukorékolásban. Tristan és öccse James mikor vezérük elé álltak ők is felkukorékoltak a tiszteletére.

- Örülök, hogy ilyen lelkesen fogadtatok. Bár egyszer sem jöttetek meglátogatni. Milyen barát az ilyen. Morrant fel Robin

- Hát mi voltunk, gyakran de te mindig húztad a lóbőrt. Bezony. Bólogatott Bastian.

- Miért nem mondtátok Marianak, hogy ébresszen fel? A férfiak összenézek és felnevetettek. Robin értetlenül nézet rájuk.

- Meg egy frászt. Maria ki kötötte, hogy neked nyugalom kell. És mi kik vagyunk, hogy vele ellenszegüljünk. Úgy meredt ránk, mint valami nőstény oroszlán. Úgy óvott téged. De hálával tartozunk neki, hiszen gyorsan rendbe jöttél. – Verte hátba barátian Robint James.

- Maria ez a Maria – temette az arcát a tenyerébe Robin. – És kérdezgetett felőlem? Bár lényegtelen mindent elmondtam neki. Tristan szólásra nyitotta száját, de a Robin mögött álló Jastin és Bastian a fejüket rázták.

- Nem – mondta széles mosollyal Tristan – csak aggódott, mint egy tipikus feleség. Azt kérte vigyázunk rád.

 - Sejtettem. Már attól féltem, hogy letámadott titeket és kérdőre vont. De úgy látszik tévedtem. Indult el Robin Jamesszel. A három férfi egymásra nézet és elhúzták a szájukat. Szemük beszélt csak és tudták, hogy nagy bajban lesznek, hogy ha Robin rá jön, hogy nem tévedett feleségről illetően. Bastian halványan elmosolygott, de szemén jól látszott, hogy jól mulat az egészen. Jastin beletörődve sóhajtott fel, hogy akár hogy töri, magát Maria a kezükben tartja őket… és ez nagyon is mulatatta. Tristan kevésbé volt ilyen boldog nem tetszett neki, hogy egy nő diktál. Robin után nézet és egy kicsit elmosolyodott.

- Nagyon jól ismeri a kedves nejét. Nem, de fiúk?

- De. Bólintott a másik kettő. Robin megfordult és dühösen intett a háromnak, akik ott álltak még a hóban.

- Mit piszmogtok, gyertek már! Ma sok dolgunk van!

 

     Maria elaludt az erkélyen mi közben az erdőt figyelte. Robin, aki így talált rá először dühös volt rá, de mikor rá nézet a felesége arcára minden dühe tovaszállt. A nőhöz hajolt, hogy megcsókolja mikor Maria hirtelen kinyitotta a szemét ijedten összerándult. Robin meglepetten meredt rá.

- Nem kell félned. Csak én vagyok. Mosolygott rá. Maria egy kisé szúrós szemel nézet rá.

- A frászt hoztad rám… már attól féltem, hogy az egyik áruló De Noir. Robin ingatni kezdte a fejét széles mosollyal az arcán.

- Nem tévedtél sokat hercegnőm. Áruló nem vagyok, de De Noir igen.

- Mond mit csináltál ma? Volt valami… érdekes?

- Semmi. Semmi olyan, ami téged érdekelne.  Maria durcásan kulcsolta össze a kezét.

- Sejtettem. Már megint titokzatoskodsz.

- Ne kezd megint – mordult fel figyelmeztetően a férfi. – Maria elmondtam miért nem mehetsz el és kik akarnak bántani, elégedj meg ezzel.

- De…

- Maria! Csattant Robin hangja ellentmondás nem tűrően – Fáradt vagyok. Gyere, be még mielőtt megfázol - Vette le a kabátját és az ingát a férfi, hogy megmosakodjon. Maria figyelte a férjét és a haját csavargatva lépet mellé.

- Robin… de ugye senki sem sérült meg – Robin meg dermedt a mozdulatban, majd tovább törölte az arcát.

- Ha leszámítjuk Jastin két bal lábasságát, akkor nem. Maria ijedten nézet rá.

- Mi történt vele?

- Csak eleset a saját lábában mikor haza fele jöttünk. – Mosolyodott el, majd gyorsan hozzá tette mikor rá nézet Maria aggodalommal teli arcára - Nincs semmi baja. Csalánba nem üt a menykő.

- Hol nap is kimentek? Kérdezte a nő.

- Igen. Nem tudom, mikor érek haza. Ezért beszéltem Loveday-al hogy jöjjenek át. Maria boldogan nézet férjére. – Hiszen nagyon hiányoznak neked.

- A bácsikám is jön?

- Természetesen. És ha jól hiszem, az atya is jön Miss. Heliotrope akarom mondani Mrs. Fontenelle… vagy, is Jane-el. Nyögte ki nagy nehezen a férfi. Maria halkan felkuncogott mire Robin játékosan összehúzta a szemöldökét. Robin a nőt felkapva megpörgette többször és hosszú csókot, nyomot Maria ajkára miközben azon volt, hogy kiverje a fejéből a délutáni balesetet.

 

     Maria korán felkelt, hogy el tudjon búcsúzni férjétől, de az csak egy futó csókot, nyomot kedvese arcára és elviharzott. A nő szomorúan dőlt vissza az ágyra és nézte a plafont. Legszívesebben aludt volna tovább, de akkor eszébe jutott, hogy látogatóba érkezik a nagybátya és családja. Széles mosollyal az arcán ugrott ki az ágyból és rohant a ruhás ládájához, hogy a legszebb ruhájában üdvözölje szeretteit.

     Robin dühösen rugót bele a fatörzsben miközben a füstölgő romokat nézte. Bastian kivette a fából a tört és megnézte.

- Ez egy De Noir tőr… és ha jól látom William-é. Igen. Az övé, itt a neve.

- Ez a harmadik a hónapban. Mond, jól vannak Jared-ék? Nézet Tristanra a férfi.

- Igen. Csak megijedtek. Még időben futottak, ki de az állataikat elvitték. Robin idegesen túrt a hajába. És a lehető legnagyobb gyűlölettel meredt a tőre, ami a barátja kezében volt.

- Mi jöhet még? Nézet az ég felé. – Ha így folytatódik, a klán összes házát felégetik és kifosszák, ami a váron kívül van. Nem tudok annyi embert befogadni.

- És az apád? Kérdezte óvatosan Bastian. Robin felkapta a fejét és összeszűkült szemmel meredt rá.

- Az apámhoz? Bastian tudod, egyáltalán mi lenne, ha tőle segítséget kérnék? Minden becsületem és a büszkeségem oda lenne, ami még meg maradt. Nem! Azt már nem! Tristan szemét forgatva lépet a férfihoz és a vállánál fogva megrázta Robint.

- Robin! Halod, egyáltalán miket beszélsz?! Becsület? Büszkeség? Nem emlékezetett téged valamire? És mi lett belőle? Légy észnél Robin. Ha az apádtól segítséget kérsz, talán megússzuk nagyobb veszteségek nélkül. Gondolkodj! Kiabálta már Tristan. Robin kirántotta magát és dühösen ment el.

- Hová mész Robin – kiáltotta utána Bastian. Robin morogva kiabálta vissza.

- Apámhoz! Tűnt el a fák között. Bastian a mellette álló Tristanra nézett.

- Szerinted mennyünk utána?

- Nem. Jobb, ha kitombolja magát.

- Ez igaz. Akkor szóljunk Marianak ahogy megígértük. Sóhajtott fel Bastian. Tristan morogva ment utána.

 

      Loveday De Noir Merryweather széles mosollyal az arcán nézet ki a kocsi ablakán mikor meglátta Mariat az ajtóban. Rég nem látta már Mariat és nagyon örült annak mikro öccse felajánlotta, hogy fogadja őket. Bár tudta, hogy csak is azért, hogy meg akadályozza azt, hogy Maria kitegye a lábát a várból. Loveday-nek nem igen tesztszet az, hogy Maria szinte fogoly, de megértette öccsét.

      Sir Benjamin Merryweather rá nézet unokahúgára és nagy kő esett le a szívéről. Meg könnyebbülten sóhajtott fel, hogy kalandvágyó unokahúga még is csak szót fogadott forrófejű férjének. Mindenben egyetértett Robinnal, hogy Marianak az a jó, ha a várban maradt. Bár nehezen fogadta el, de így akkor ritkábban láthatja unokahúgát.

       Jane Heliotrope Fontenelle izgatottan várta, hogy magához ölelhesse az ő kis Mariaját. Már az idejét sem tudta mikor látta utoljára a lányt, de most, hogy látta… kicsit meg hatodot. Maria kész nő lett állapította meg. Szebb lett és az arcáról eltűntek a gyermeki vonások melyek a csínytevéseire emlékeztette Jane-t.

       Maria nagy levegőt vett és idegesen fújta ki. Nem félt a vendégeitől igen is örült a nekik, de a gondolatai messze jártak az erdőben… Robin körül. Féltette. És remélte, hogy nem esik baja, míg ő a vár biztonságában van. De tudta, hogy talán ez lesz az utolsó nagyon hosszú ideig, míg újra találkozhat a rokonaival. Mikor a bácsikája kiszállt a hintóból széles mosollyal üdvözölte, miközben kisegítette a hölgyeket a kocsiból.

- Üdvözlök mindenkit. – lépet közelebb hozzájuk Maria. A bácsikája széttárta a karját és szorosan megölelte.

- Nagyon örülök, hogy látunk téged kedvesem – nyomot, egy csókot unokahúga homlokára Benjamin.

- Szintén örülők bácsikám – bólintott Maria. Loveday kitartotta a kezét mire Maria elfogadta és a nő magához húzta a lányt.

- Ó, drága kedves Maria – duruzsolta kedves hangján Loveday – annyira jó téged látni.

- Én is – ölelte meg jobban Maria a nőt, majd Janehez fordult.

- Jaj, Maria… annyira szép vagy – szipogta a nő. Maria halkan felkuncogott és átölelte az öreg nevelőnőjét is.

- Köszönöm, de mennyünkbe még a végén megfázunk. Tessékelte beljebb Maria a vendégeit. Mikor már a szalon felé mentek volna Mariat Lussy szólította meg.

- Madame – suttogta miközben a nő mellé lépet.

- Igen?

- Monsieur Bastian és Tristan De Noir urak magát keresik.

- És hol vannak?

- A férje dolgozó szobájában várnak önre. Maria a visszanéző Sir Benjaminra nézet.

- Egy pillanat és mindjárt jövök. Kérlek, addig foglaljatok helyet, míg Lussy nem hozz teát és süteményt. Egy pár perc és én is csatlakozom. Sietett el. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.