Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


15 fejezet

2012.06.05

15 fejezet

 Robin az egyik sarokban feküdt miközben társai a kalapjával legyezték. Furcsa jelent volt Abel számára, hiszen még soha életében nem legyezet férfit, de jobbnak látta nem megosztani az ideges Bastiannal, aki saját kalapjával legyezte szinte vihart kavarva a De Noir úr fölött.

- Nem lehet igaz… egyszerűen nem lehetséges ez. Miért? Miért kell neki Lilith – dünnyögte szinte tébolyultan.

- Mert anyánkra hasonlít.

- Ezt, hogy érted?

- Anyám Julius bácsi húga volt. Gazdag családból származó angol hölgy, aki olyan szép volt, hogy sok herceg kérte meg már a kezét. De volt közöttük egy férfi, akinek ugyan nem volt magas rangú címe, de oda állt elé és megkérte. Ez volt William. De anyám elutasította mondván van neki már kedvese. Ez volta az apám. Egy egyszerű kovács volt, de anyám bele szeretett. Anyámat kitagadták és ők elhagyták Angliát. Francia honba mentek. Hatévesek voltunk, mikor megjelent William. Megölte az apámat és az anyámat… az anyámat – Abel keze ökölbe zárult – megerőszakolta. Mi el tudtunk menekülni, de attól a naptól folyamatosan üldözött minket. A mai napig. Ha elkapja Mariat akkor az egész Holdfölde az övé lesz, de ha Lilithet is elfogja bosszút áll az egész családunkon és úgy jár, mint az anyám.

- Nem fogjuk hagyni. Gondolkozz Abel, hogy tudnák meg menekülni?

- Innen sehogyan. De van egy olyan érzésem, hogy Lilith és Maria ide tartanak. Majd elválik mi lesz velünk. Én tehetetlen vagyok most – sóhajtott fel Abel, majd Robint fejbe verte a kalappal – te meg kellj fel már – kiáltott rá.

 

- Tudod, Maria nem tudom eldönteni, hogy te ténylegesen segíteni akarsz nekem vagy előre megfontolt szándékkal hátráltatsz – kulcsolta össze a kezét a nő a mellkasa előtt miközben a fejel lefelé himbálózó barátnőjét nézte.

- Csak is. Minden vágyam fejel lefelé lógni. Ez Robin szokása nem az enyém – kiabált a nőre – és most légy szíves eresz le innen. Lilith a fejét ingatva kuncogott majd egy határozott mozdulattal elvágta a kötelet mire Maria a földre esett.

- Ez fájt – rivallt rá.

- Minden kezdet nehéz – vont vállat majd tovább haladt Maria a fenekét masszírozva indult a nő után nem véve észre a fa takarásában álló férfit.

- Várj már meg! Kiabált a nő után Maria. A férfi óvatosan kinézet a fa takarásából és nesztelenül eltűnt a fák sötétjében. Mikor Maria utolérte a nőt az csak halkan dudorászott.

- Mit dúdolsz? Kérdezte.

- Csak egy altató. A Le Soleil endormi. Még anyánk énekkelte nekünk, amikor kicsik voltunk. Megnyugtat.

- Ismerem – bólintott Maria – De mond mit láttál a gömbben? Lilith elhúzta a száját, majd megadó sóhajjal a nőre pillantott.

- Füstöt láttál ugye?

- Igen.

- Ez azért van, mert nem is volt más benne. De mikor azt mondtam „mutasd” te azt nem láthattad, amit én.

- Miért?

- Mert te nem éltél egy vándorcirkuszban és nem volt a nevelő anyát egy cigányasszony azért.

- De mit láttál? Füstölgött Maria.

- A bosszút.

- Tessék?

- Az a férfi, aki éppen fogságban tartja az öcsémet a férjeinket és a többieket nem más mint az aki megölte a szüleinket és a város lakóinak a felét.

- Megölte… William?

- Igen…

- Várj, csak azért jöttetek ide, hogy felkeltsétek William figyelmét, hogy majd megöljétek? Felhasználtatok minket az aljas tervetek érdekében? Becsaptatok engem, Robint és Bastiant?

- Maria…

- Ne – emelte fel a karjait a nő – nem akarom hallgatni a ki fogásokat. Na, szia – indult el az egyik ösvényen a nő. Lilith utána indult, de Maria hirtelen megfordult és fejbe vágta a nőt az egyik törőt ággal, amit felkapott a földről. Lilith ájultan a földre roskadt.

- Sajnálom - mondta a nő, majd behúzta az egyik bokor alá – innentől át veszem az irányítást.

 

Robin nagyokat pislogva ült fel miközben barátai hálásan a plafonon lévő rácsos ablakra pillantottak.

A férfi kottyaggosan állt fel, de elveszítve az egyen súlyát visszaesett.

- Hol vagyok?

- Willam börtönében – mondták egyszerre.

- Tudjátok álmodtam valamit. Azt hogy a rohadék – mutatott az ajtó felé – el akarja kapni Mariat és Lilithet. De ez csak egy rossz álom lehetett – mosolygott maga elé Robin.

- Nem haver ezt akarja a rohadék – mondta ezt olyan széles vigyorral az arcán Abel, hogy Robin szákja tárva maradt – de nem kell aggódni, míg Maria Lilithel marad nem lesz semmi baj. Ekkor kivágódott az ajtó és maga William jelent meg.

- Hoztam egy vendéget. Gondoltam egy időre itt hagyom veletek – A férfi a fal mögé nyúlt és berángatta Mariat… akin zúzódások sora volt.

- Sajnálom Robin – sírta a nő –elszúrtam.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Naaagyoooon jóóóóó:D

Brigi, 2016.04.13 19:07

Szia:)
Nekem nagyon tetszettek a fejezeteid. Sajnálom, hogy csak most írtam, de nemrég találtam rá a blogodra. Pedig naaaaaagyooooon jóóóóóóó!!!!!! :D