Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


14 fejezet

2012.04.17

14 fejezet

 Mindent gyilkos láng uralt. A tűz az égig ért akár a pokolban és mindet elnyelt, amihez hozzá ért. Éles halál sikolyoktól visszhangzott az egész város. Két gyerek az egyik összedőlt háznál térdeltek és egy férfit ráztak.

- Apa kellj fel – nyelte a könnyeit a kis lány és könnyei a földre potyogtak, ami szinte azonnal elpárolgott. Öccse csak sírt és sírt. De a férfi nem mozdult már soha többé nem mozdult feléjük nem érintette meg őket már soha. A lány felhúzta öccsét és vonszolni kezdte apjuk holttestétől.

- Lilith, apa!!!

- Abel apa meghalt – rázta meg erősen – nem jön vissza. Elment anyához. El kell innen menük vagy mi is meghalunk.

- De nem akarok.

- Jössz – ütötte meg a fiút – élnünk kell, meg kell bosszulni azt, amit tettek apával. Hallod?

- Igen – indult el már saját magától a fiú.

 

Lilith felriadt az álmából és az ágya előtti tükörben a sápadt holdfényben is látta a saját lángoló arcát. Kipattant az ágyból és a ruhás ládájához szaladt és kiszórta a tartalmát, míg meg nem találta az, amit kereset… egy apró kristály gömböt.

-Montrer.(mutasd)  Csak füst kavargott a gömbbe de Lilith holt sápadt lett. – nem lehet. Hát még is itt van? Lilith felugrott rémületébe és csak a gömböt figyelte, amin tűz kavargott.

Maria némán figyelte az egészet látta Lilith szemében a rettegést, majd a gömbre nézet. Hallott már arról, hogy léteznek boszorkányok, akik a jövőbe látnak vagy varázsolni tudnak, de mindet szóbeszédnek tartódta erre a szeme előtt ott állt és remeget egy meséből kiugrott lény.

- Te boszorkány vagy? Kérdezte Maria nagyon halkan. Lilith összerezzent a nő hangjára, de nem nézet rá. Összeszorította az öklét.

- Úgy is lehet mondani. Inkább jósnak mondanám magam

- Mit láttál a gömbben? Mert ijedtnek tűnsz –lépet feléje Maria de Lilith vészjóslóan rá nézet.

- Ne gyere közelebb – sziszegte – semmi közöd hozzá.

- De…

- Tünés – kiáltott a nőre mire Maria felfújta az arcát és ki rohant. Lilith intett egyet mire az ajtó magától becsukódott és bezárult. – Miért pont most. Miért? Csapot a ruhás ládájára tehetetlenül mire az összes ablaküveg megrepedt és szétpattantak.

 

Abel nem akart hinni a szemének mikor meg látta a férfit a hatalmas székben ülve. William De Noir büszke arrogáns tekintettel mérte végig a vendégeit. Jobb úján meg mindig ott fénylett a fekete köves gyűrű és szemei is olyan ridegen szürkültek, hogy Robin megborzongott.

- Üdvözlöm az urakat. Állt fel – milyen rég is volt mikor utoljára láttalak Abel nem? Állt meg a fiú előtt és az állán fogva kisé megemelte – mond, hol van a nővéred? Kedvem lenne, vele elszórakozni azt rebesgetik, van olyan szép, mint az anya volt.

- Vous meurtrier sale – sziszegte Abel és felugrott William hátrébb lépet, de a fiút a láncok és az örök nem engedték tovább -. Dans mes mains nues vais t'arracher ton cœur

- Milyen nagy szavak valakitől, akik a foglyom. Tudd hol a helyed. Holnap este úgyis akasztófán végzed. De holnap más is lesz. Holnap enyém lesz egész erdő. Kíváncsi vagyok melyik asszony lesz jobb. Maria vagy Lilith. Robin és Bastian egyszerre ugrottak fel meglepve az őröket, de William gyorsabbnak bizonyult, mert mindkettő egy pillanattal később ájultan estek a földre. – ostobák. Vigyétek őket.

 

- Nem, hallod nem – ragadta meg Maria csuklóját Lilith. A tegnapi kiabálása után Maria reggel becserkészte és már akkor tudta, hogy ugyan a nő nem haragszik rá de már akkor látta, hogy készül valamire és sejtései igaznak bizonyultak. 

- Azt nem várhatod, hogy üljek és várjam, hogy a férjem vissza jön vagy sem. Ha te mész én is. És ne gyerre avval az idióta szöveggel, hogy nem nekem való az erdő, mert esküszöm, fejbe váglak. Én is De Noir asszony vagyok vagy is megvédem, ami az enyém és történetesen, ami az enyém az erdő másik oldalán van, és ha az érzéseim nem csalnak és miért is csalnának Robin egy cella sarkában ájultan fekszik miközben a többiek a kemény kalapjával legyezik. gg.pdf-.jpg

- Értem én…

- Semmi de – Töltötte meg férje pisztolyait a nő – menjünk és vadászunk – mondta vészjóslóan.

- De terhes vagy.

- Szívósak vagyunk. Megyünk, vagy még ácsorgunk itt egy darabig? Lilith a fejét ingatta.

- De nem ebben a ruhában oké?

- Jaj, elfejtettem átöltözni. Egy perc – rohant el és ahogy szaladt úgy vette le magáról a hosszú uszályos ruhát. Lilith feladóan sóhajtott.

- Én mit vettem a nyakamba – Nem is sejtette milyen igaza van.

                                                                                            
- Uram akkor indulunk a De Noir birtokra? Kérdezte az egyik férfi Williamet, aki az erdőt figyelte.

- Nem, Jack. A királynők jönnek ide – mosolyod el és szemében valami démoni fény villant.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.