Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


13 fejezet

2012.04.17

13 fejezet

 Lilth felült az ágyban és a mellett békésen alvó Bastianra pillantott. A kócos haj szétterült a párnán mintha valamiféle glória lenne. Elmosolygott miközben a férje arcát fürkészte olyan volt, mint egy gyermek semmi baj, fájdalom aggodalom sem látszott az arcán csak a nyugalom. Óvatosan ellökte a férfi szemébe hulló hajszálat mire a Bastian összerezzent. Lilith az ajkába harapott és figyelte, ahogy a férfi kissé összekucorodik és alszik tovább. A felsóhajtott és inkább visszadőlt az ágyra. Emlékezet minden pillanatra, ami két hete történt… az esküvőéjére mely gyökeresen megváltoztatta az életét. Lilith lehunyta a szemét és maga elé képzelte az ideges Bastiant, akin látszott, hogy attól retteget, hogy faképnél hagyja. Ezt soha nem tette volna meg vele… Bastian más volt. Ő más volt abban a díszes még is egyszerű ruhában a tekintette más volt tömény tiszta szenvedélyes szerelememmel teli volt nem pedig rideg és számító. Mikor feléje nyújtotta a kezét tudta, ha megfogja Bastian soha nem ereszti. Bármit is mondott neki a nászéjszakájukon a férje tudta, hogy ő minden bizalmát és álmát az ő kezébe helyezte. Bár a férfi türelmes ember tudta nagyon jól, hogy még egy Bastianhoz hasonló galamblelkű férfi sem tűrné sokáig, ha felesége nem lenne a neje fizikálisan értve. Lilith bele vörösödött a gondolatba és a takaró alá bújt szégyenébe.

- Lilith te mit művelsz –emelte fel a takarót a férfi mire Lilith felsikoltott és egyenesen orrba vágta, amitől a férfi leesett az ágyról. A nő a szája elé tartotta a kezét és az ágy széléhez kúszott.

- Bocsika – suttogta. Bastian az orrát fogva rá nézet.

- Ez miért is kaptam?

- Csak megijesztettél. Ne haragudj. A férfi felállt és a nőhöz hajolt.

- Annyi biztos, hogy nem kell féltenem mikor, elmegyek. Meg tudod magad védeni – nevetett fel a férfi. Lilith döbbeneten meredt rá.

- Elmész? Még is hová? Ugye nem… én is…

- Nem – Csattant a férfi hangja akár egy ostor – vagy is nem – halkította le a hangját – Lilith nem jöhetsz…

- De én remekül tájékozódom. Hasznomat vehetnétek…

- Nem. Lilith – suttogta a férfi a nevét – te itt maradsz és vigyázol a többi asszonyra. És ne aggódj, az öcséd majd segít nekünk.

- De…

- Lilith… én kérem a férjed, vagy ha jobban tetszik, inkább parancsolom. Itt kell maradnod. Rendben. A nő bólintott és a férfit is meglepve átölelte.

- Mikor mentek?

- Holnap reggel. Lilith a lehető legszorosabban ölelte magához a férfit, majd gyengéden megcsókolta.

 

- Robin – ragadta meg a férje kezét Maria oly erővel, hogy meglepte még a férfit is.

- Maria. Mennem kell…

- Tudom nagyon jól. Nem megállítani akarlak csak kérni jöttem.

- Mi az?

- Vigyáz az életedre… mert ha nem a pokolba is utánad megyek és én, öllek meg. Robin elmosolygott. Megcsókolta feleségét és át ölelte.

- Ne aggódj, értem kedves visszajövök érted és minden szebb lesz.

- Helyes. Hát, akkor menj és csapd le annak a nyomorultnak a fejét. Robin elnevetett magát és elindult.

Lilith férje kezébe nyomot, egy üvegcsét.

- Mi ez?

- Egy üveg.

- Azt én is látom, de mi van benne.

- Ha bajban vagy önts ki és én tudni fogom, hogy veszélyben vagytok. Ne feled a szavad mit nekem ígértél. Bastian fejet hajtott a nő előtt. Lilith megragadta Bastian kezét. – tévedtem mikor azt mondtam egy pillanata alatt nem tudok beléd szeretni. Hát evvel, tudattal merd át lépni az élet és a halál ösvényét Bastian.

- Nem fogok meghalni még túl fiatal, vagyok hozzá. Sem gyermekem sem unokám sincs és ki volna olyan ostoba a halál választani, ha van ilyen szép felesége, mint te. Lilith kissé elmosolygott, de gyorsan uralkodott a vonásain.

- Mellőzük az udvarlást. Vigyázz az öcsémre.

- Meg ígérem – indult el ő is. Lilith gyomra kissé összerándult miközben a távolodó férjét és Robint nézte, akik egy csapat férfival indultak el. Úgy érzete most látta őket élve utoljára.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.