Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


12 fejezet

2011.09.24

12 fejezet

 

Lilith figyelte az arcát a tükörből… úgy talán három órája. Hófehér ruhája a széken szétterült cipője az ágy elé volt dobva. Haja erős kottyba volt csavarba, melyre éppen Maria rá tűzte a fátylát.

- Olyan szép vagy – tette össze a kezeit.

- Biztosan – dünnyögte a nő miközben a nyakában lévő nyakláncot pöckölte.

- Nem vagy olyan lelkes? Állapította meg a valóságot a nő. Lilith rá mosolygott.

- Pedig szétvet a boldogság. Vicsorogta a nő, de ebből Maria nem vett észre semmit mivel a nő fáttylát igazgatta.

- Remélem, boldog leszel és sok gyereked lesz.

- Ja.

- Lilith, mond… mi az-az érzés mikor a hasadban valami nagy van, és a torkod elszorul se szólni sem lépni nem tudsz?

- Ez a tehetetlenség Maria. Miért?

- Mert én már régóta érzem. Félelem valami ellen, amiről nem tudok, olyan érzésem van, hogy Robin eltitkol előlem valamit. Ugye Lilith elmondasz mindent, ami rólam szól. Lilith lehajtotta a fejét.

- Maria – szólt hozzá gyengéden – az élet melyre egyszer rá lépünk titokzatos és sötét, soha nem tudhatjuk, ki hozz fényt és ki taszít a legsötétebb ösvényre. Ha szólnák, lehet, hogy fényt adnák a kezedbe vagy én volnánk az, aki a sötétségbe vezet. Nem kérhetsz olyat, amit én vagy éppen a klán jónak nem talál. Ha úgy ítélem meg szólok ha Ronin úgy ítéli meg, hogy szólhatok. Megteszem. De addig ne várd tőlem, hogy olyat tegyek, amit nem szeretnék. De jól jegyez, meg amit mondok a gonosz mindig a legelbűvölőbb személy alakját veszik fel és a fegyverre lehet, hogy elsőre olyan gyönyörű, mint a rózsa, de csapása fájdalmat és halált hozhat az oktalanra, mint hogy a rózsának is van fegyverre a tüskék képében. Lilith felállt és gyengéden megszorította barátnője apró fehér kezét – Légy belátó Maria. A szavak lehet, hogy békét hoznának a lelkednek, de van, egy olyan érzésem vannak olyan titkok, amik hosszú ideig jó, ha titkok maradnak. Mert annak felfedése lehet, hogy több kárt okoz, mint amit okozhatna. Maria ne hajtsd le a fejed. Húz, ki magad előre tekint és bízz, a férjedben ő soha nem akarna rosszat neked és most ideje elvakult hősködéseknek hiszen, ár nem csak a saját életedet veszélyezteted, ha nem azért is, aki benned növekszik és él. A jövője nem csak Robinon, a klánon, Abelen vagy rajtam múlik, ha nem rajtad is. Tudom, mi jár a fejedbe, és ha megteszel feléje pár lépésnyit is szólok Robinnak. Remélhetőleg érthető voltam. És most mennyünk vár rám a jövendőbelim. Indult el a nő magára hagyva Mariat, aki döbbenten könnyes szemmel meredt a tükörbe. Soha nem hitte volna, hogy lesz valaki Robinon kívül, aki ennyire bele lát a lelkébe és ennyire a szívére tud beszélni. Fájt. Fájt neki az igazság, amit a nő mondót, de örült, hogy a szavak mögött rejtőző félelmetes valóságra rá vezette miszerint az, aki igencsak veszélyben van tényleg Ő.

 

Lilith leült az ágyra miközben kiengedte a haját. Félt. Vége volt az estének a lakodalomnak. És ő ott volt egy szobában a már férjének mondott férfival. Kitől annyira különbözött, mint a tűz és a víz. Félt. Tudta, hogy ezt a férfit erővel nem tudja legyőzni és hiába dörzsölt nem tudja átverni. Az a férfi nem csak feléje magaslott pár fejel, de még fizikai jelenlétével is uralkodott rajta. Lilith végig mérte a férfi, aki éppen vizet öntött egy edénybe, hogy megmossa az arcát. Erős vállas férfi volt és testét számos helyen kard vagy tőrtől szerzet sebek csúfították. De Lilith nem ettől ijedt meg, ha nem az erős karoktól, amik satuként fognák közre. Lilith összerezzent mikor a férfi ránézet a fekete szemeivel melyek komoran meredtek rá. Bastian kihúzta magát és neki dőlt a mögötte álló szekrénynek.

- Nem kell ennyire feszültnek lenned. Nem foglak bántani.

- És miért higgyek neked?

- Mert nincs más választásod. Hidd el nem szokásom asszonyokat bántani sem most sem később. És te volnál az utolsó, akire kezet emelnék, inkább rágnám le a karomat. Lilith – mosolygott a névbe a férfi – tudom, hogy nagybátyád álmát váltod valóra, míg él és lát téged avval a tudattal, hogy boldognak hisz és tudom, nem én vagyok az kit magad mellé képzeltél, de hidd, el soha nem akarnám, hogy boldogtalan légy. De azt is tudom, amit a papnak ígértél betartod, így hiába mondanám, ha találsz valakit menny el vele. Hát ezért azt kérem, próbálj meg szeretni. Próbáld, meg és nem hiszem, hogy veszítenél vele valamit. És sem veszítettem el semmi inkább nyertem. Mikor megláttalak a kötélen himbálózva azt hittem angyal fogtam az égből kinek éles a nyelve. És gyűlöltem magam, hogy egy ismeretlen nő elcsavarta egy pillanat alatt a fejem. De te, mint Artemisz vadászai őrizted a titkaidat és megvet mindent férfi, aki közelebb merészkedet hozzád. Ezért csináltam úgy mind, ha nem kedvelnélek pedig minden lépésedet figyeltem. Soha eddigi életem során nem fordult velem ilyen elő… hogy ennyire megszeressek egy nőt. De ha te nem is szeretsz, én boldog vagyok úgy is… mert velem vagy. Önző dolog, de néha jó, ha van valakid.  Lilith figyelte a férfi arcát mely őszinteségre utalt.

- Szavaid mögött nem bujkál hazugság sem más gonoszság. Szemeid igazságról árulkodnak. Tiszta érzelem, amit érzel, de nem várd, hogy egy pillanat alatt szeresselek, kell idő, hogy megismerjelek, és ha olyan, vagy mint most látlak, nem kell sok, hogy szeresselek. Kérlek, hogy megbízzak, benned őszintének kell, lenne. Ha bármi bánt vagy nyomaszt, beszélj velem. Had tudjam milyen a szíved és a lelked. És kérlek, ha elmész, hosszú útra a klán férfijaival szólj előtte hová mi célból hadd ne aggódjak annyira érted. Hagy apró nyomot, azért ha bajba kerülsz. Az én szemem más, mint a tiétek én a szalmában a tűt is megtalálom. Bastian a nő elé sétált és letérdelt. Gyengéden megfogta a nő kezeit és megcsókolta.

- Legyen, így de te is ígérd meg nekem ugyan ezt. Ha te bajba kerülsz, rohanok, ha én te is. Ha harcolok, érted te nem harcolj értem. Inkább én megyek a halálba, mint te.

- Szép gondolat. De nem helyes. A halál egy út melyre mindenki rá lép előbb utóbb ne sietesd azt, ami még nem jött el. Ne indulj úgy útra, hogy annak végén szerinted biztos halál vár. Úgy lépj arra az útra, melyre rá kel lépned, hogy visszajössz hozzám. Mert ha nem jössz nem bocsátok meg neked. Tegyél meg mindent Sebastian azért, hogy mikor holnap elmész, visszajöjj… hozzám. Csókolta meg gyengéden a férfit.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Első komi^^

Orchidée, 2011.10.16 21:21

Szia!
Nekem nagyon tetszett a fejezet, örülök, hogy Lilith-ék megpróbálják szeretni egymást...:) Aranyosak együtt, remélem, a nő is hamar rájön, hogy őrülten szerelmes Bastian-ba;) Csak azt sajnálom, hogy a szertartást nem írtad le...:( Pedig biztos nagyon szép lehetett:)
Mariát sajnálom, hogy nem tudhat mindenről, ahogy a kíváncsi természetét ismerem, gondolom eszi a fene...:)
Remélem, a következő fejezet nem fog ennyit késni:) Siess vele!
Puszi